10.fejezet "Kínos"

Kedves Naplóm,

Már 1 hete hogy Eddel járunk, igen Ednek szólítom ,ez olyan aranyos. És ki gondolta volna, Fanny pedig. Johnnal Caroline minden este faggatózik ,mit csináltunk. Tudom hogy mire kíváncsi, és még nem történt meg. Ez egy darabig így is marad, nem mintha nem akarnám, de egyszerűen még nem állok készen. 18 évesen röhej , de ez van. Amióta itthon bejelentettem hogy van barátom, apa többször hív napközben. Komolyan, ennyire félt? Edward nem egy vadállat aki megerőszakolna vagy ilyesmi. Az ősök meghívták vacsorára...félek hogy beégetnek, de meglátjuk mi sül ki belőle."

Délután fél 6, Edward bármikor betoppanhatott. Anya még jobban izgult mint én, kiöltözött, felvette a fehér gyöngysorját, pedig azt csak ilyen neves napokon szokta. Csengettek, anya enyhe inkfartust kapott.

Ő volt az, teljes életnagyságban. Egy puszit nyomtam az arcára, apáék előtt mégsem smárolhattam le.- Kinyitom! - loholtam le a lépcsőn

- Hello mindenkinek! -intett olyan Jedesen

Apa kezet fogott vele, anya megölelgette. Szegény olyan segélykérően nézett rám. Leültünk az asztalhoz, később Caroline is csatlakozott. A vacsora megérkezéséig kínos csend uralkodott, én és Ed szemkontaktussal 'beszélgettünk' , maradt volna ez a csend inkább így!

- Szóval Edward, te énekelgetsz - vágott a csendbe apa, úgy kérdezte mintha nem isme

rné és nem tudná mit is csinál.

- Igen - bólogatott Edward

- Gondolkodtál már a jövődön?

- Ö...hát szeretnék továbbra is énekelni, meg saját tv műsört szeretnénk Johnnal.

- Igen?! - vágott hülye fejet apu

Az 5 perc csendet ismét apa zavarta meg.

- És mi a terved a lányommal? - kanalazta a levest

- Apa! - hunyorítottam

- Terv? Ezt nem értem - mosolygott zavartan Ed

- Hát egy kapcsolatban vannak elvárások, Zoe-tól gondolom te is vársz valamit.

- Ööö...hát hűség,őszinteség . pirult el

- Hűség? Ugye ebbe te is beszállsz? Szexuális téren terveid vannak?

- Jonathan ez nem idevaló - veregette meg a vállát anya

- Persze, én szeretem Zoe-t, soha nem bántanám meg!

- Remélem akkor is ezt mondod mikor sírva jön haza - húzta fel a szemöldökét

- Apa, ennek nincs itt a helye, kérlek! - kérleltem

- Zoe, pont hogy most kell megbeszélnünk, na, védekezésről beszéltetek már?

- Apa! - éreztem ahogy a föld megnyílik alattam.

- Még nem beszéltünk róla Mr Forbes, szóba se került - Ed az órára nézett, mehetnékje volt már nagyon

- Pedig kéne, nem szeretném hogy a lányom egy bébi miatt elrontsa az életét!

- Apa hagyd már abba! - már Caroline-nak is sok volt

- Nem áll szándékomban Mr Forbes, de most nekem mennem kell. Köszönöm a vendéglátást - állt fel Edward

- Isten hozott a családban. gyere máskor is - nevetett apu

Kikísértem Edwardot.

- Úgy sajnálom - hajtottam le a fejem

- Mit?

- Ezt az egészet, nagyon ciki volt, apa soha nem szokott ilyen szúrogatós és kimért lenni.

- Semmi baj, tipikus lányos apuka , bár a módszerei furcsák - mosolygott

- De akkor is, nagyon szégyenlem... - mondtam

- Hagyjuk. Jó Éjszakát. Aludj jól! - majd megcsókolt. Ez valamennyire lenyugtatott. Miután elment beviharoztam az ajtón.

- Köszönöm apa! Nem csoda ha többet nem akar eljönni! - ordítottam

- Csak beszélgettem - lépett elém

- Így? Olyan zavarba hoztad, muszáj volt?

- Az igazi férfi mindig férf.

- Ahhw - dobbantottam, majd a szobámba rohantam.

"Kedves Naplóm,

Apa halálosan leégetett. Ennél cikibb csak az 5.es osztálykirándulásom volt, mikor felborultam kajakkal és elúszott a bikini felsőm. Edward biztos nagyon rosszul érezte magát...nagyon sajnáltam...nem értem mi ütött apába, most komolyan Edward-öt vadállatnak nézi? Aki felcsinál és odébb áll? Hát akkor apa egy mentalista mert én nem ilyennek nézem, és még is csak én ismerem jobban. Köszi Apu!"

9.fejezet " Több mint barát"

...pont háttal állt nekem, gondoltam majd lekapom róla ami elválasztott minket az igazságtól. Korom sötét volt a folyosón, mindössze a kis csillagok világítottak a falon. Amint odaértem megfordult

- Hát te? - nézett végig rajtam, a szemeivel majdnem felfalt

- Kíváncsi vagyok - közel hajoltam hozzá, a szemeit behunyta, azt hitte megcsókolom. Éppen rajta voltam a leleplező akción de gyorsabb volt mint én, elkapta a kezem és a falhoz nyomott

- Nem szabad! - súgta a fülembe izgatóan. Az egész testem libabőrös lett.

'Most vagy soha' lehunytam a szemem és megcsókoltam, a már nm idegent. Olyan közel voltam hozzá, éreztem szíve egyre gyorsuló dobogását. Megremegett, megállt, de a szája után k

aptam, nem akartam elengedni ha már megtaláltam.

- Edward Grimes - nyögtem halkan. Megint megállt, elhátrált tőle a fal másik oldalára állt és lehajtotta a fejét.

- Honnan tudtad? - kérdezte halkan

- Az illatod, az érintéseid - léptem hozzá

- Másra számítottál , tudom. - még mindig a földet nézte, nem nézett rám, idegesített a maszk, nem láttam az arcát. Lassan levettem róla és gyönyörű szemeibe néztem.

- Nem számítottam senkire, reménykedtem benne hogy te leszel az.

- De te csak barátként kezelsz, nem bírom elviselni, nekem több vagy mint barát- sóhajtott

- Nem akarok a barátod lenni...

- Látod mondtam, mondtam hogy így lesz - szakított félbe

- Nem, én több akarok lenni mint a barátod, sokkal több annál, érezni akarom a közelséged, teljesen megbolondultam de nem ismertem be magamnak - még mindig a szemeibe néztem, megőrjítenek. Magához húzott, egy cm szabad hely se volt közöttünk, majd az ajkai az enyéimhez tapadtak. Bűntudat nélkül viszonoztam.

- Ideje lenne vissza menni - fogta meg a kezem - szabad kisasszony?

- Természetes uram - mosolyogtam, felrakta az álarcot és letipegtünk.

Egész éjjel vele táncoltam. A képzeletbeli kőfal leomlott magától , semmi nincs ami elválasztana minket. Rég buliztam ilyen felszabadultan. Nem figyeltem senkire és semmire, csak rá. Olyan hamar vége lett a bulinak,. Edward hazakísért. Kézen fogva mentünk a kihalt és sötét utcán. Más estben féltem volna, de mellette biztonságban éreztem magam. A házunk elé érve megállt, nem jött fel még a teraszra sem.

- Nem jössz be? -kérdeztem

Nem válaszolt, a kezemnél fogva magához rántott és adott egy búcsú csókot. A pillanat örök volt, elengedett és a fülembe súgta "Szeretlek!". Adtam neki egy puszit , majd elment. Néztem ahogy elmegy, addig amíg el nem tűnt a sötétségben, kin álltam. Mikor végleg elment összerogytam a lépcsőn, ott ültem megsemmisülve és az eget fürkésztem.

" Kedves Naplóm,

Az az a nap amit soha nem fogok elfeledni. Életem legszebb estéje volt. Nem így terveztem, de így sokkal jobb volt. Bevallottam magamnak mit is érzek valójában Edward Peter Anthony Kevin Patrick Grimes iránt. Ha rá gondolok a lábaim remegni kezdenek, a szívem pedig hevesen kedz verni. Rég óta most érzem először azt hogy igazán boldog vagyok, ezt semmi ismétlem semmi nem ronthatja el. Miután elment, nem sokkal utána írt egy SMS-t amiben a kedvenc szavamat írta "Szeretlek!" és hozzá sok-sok szívecskét szúrt. Istenem, ő a végzetem. Ha meg kell halnom csak ő ölhet meg. Már nem érdekel hogy az elején én szórtam el, nem foglalkozom ezzel. Késő van, de nem bírok aludni. Azóta folyamatosan mosolygok mint egy elmebeteg."

8.fejezet " Party Time"

...péntek reggel. Hajcsavaróval aludni nem a legkényelmesebb dolog, de ezt is megoldottam. Kikászálódtam az ágyból és rohantam a dolgomra.

- Jó reggelt kicsim! - köszöntött apa, ami igen is különleges dolog, mert szinte alig látom.

- Szia - nyomtam egy puszit kopaszodó fejére, majd rohantam a boltba első sorban hajlakkért, a hasztalan próbálkozásaimra elfogyott minden. Nagyon izgultam az este miatt, fogalmam sem volt mire számítsak. Az izgalom minden formában kijött rajtam, első sorban a a folyamatos pisilés. Ha nagyon stresszelek mindig rám jön, reménykedtem estére abbamarad ó, mert különben rohangálhatok a WC-re a hatalmas ruhámban. Ebéd előtt volt néhány szabad percem, fellátogattam a világhálóra. 'Twitter, drága Twitter régen láttalak már' Az első dolog ami meglepett hogy a Jedward már otthon volt illetve a kiírásukból levéve

újra Dublinban voltak. Végül is jó hír, mert nem izgulok majd azon mikor futok velük össze az utcán. Fél percre ültem le, de mégsem annyi volt, már fél 7. Lezuhanyoztam, hajat mostam. Mikor bementem a szobámba nagy meglepődésemre Caroline állt ott:

- Ülj le! Megcsinálom a séród - parancsolt rám. Leültem, nem akadékoskodtam, amit én kreáltam volna magamnak annál csak jobb lehetett. Bő negyed óra múlva:

- Kész. - mondta, majd a tükörnek fordított. Tetszett. Oldalról hátra csatolta a hajamat, besütötte, a frufrumat kivasalta.

- Köszi - öleltem meg, rég tettem ilyet, teljesen elhidegültünk egymástól amióta elballagott. Segített felöltöznöm, és még a sminkemet is megcsinálta. Egyszerűen, nem akartam kihívóra.

- Mindig a legcsendesebb a leghangosabb - nyomott egy puszit a homlokomra - Vigyázz magadra, ja és pasizz be! - adta a kezembe az álarcot majd utamra bocsátott. Fanny anyukája fuvarozott minket. Nagyon féltette egyetlen lányát.

- Igen anya - sóhajtozott Fanny- Csak okosan lányok, semmi pia, semmi drog - mondta idegesen

- Ja és semmi szex, ha mégis gumit használjatok!

- Anya!

- Semmi anya, ezekben a bulikban bármi megtörténhet és az előbb említett dolog nem tréfa!

- Oké Anya! Szia!

Elköszöntük, fogadalmat tettünk amit úgyse tartunk be. Álarcot felraktuk, ruhát megigazítottuk majd az éjszakába vetettük magunkat.

Az iskolát mintha kicseréltél volna, minden fényben úszott, csillagok és fénycsövek a falon. Gyönyörű volt. A tornaterembe érve mindenki megbámult minket és ez engem rettentően idegesített.

- Mit néznek? - döftem oldalba Fanny-t

- Minket, biztosan szépek vagyunk. ne gyere! - mondta, majd a tánc parkettre húzott. DJ Taison, a suli nagy menője, mindenki szereti őt. Jó fej srác, helyes, és nagyon jó dj. A közönség kedvenceit játszotta folyamatosan. David Guetta ft. Flo-Rida & Nicki Minaj - Where The Gils At, ez az a zene amire soha nem mondanék nemet, de mivel már lassan egy órája zúztunk,

enyhén szólva teljesen lefáradtam.

- Fanny, elmegyek pihenni, majd jövök- szóltam, mielőtt leléptem.

Leültem egy padra és élveztem a zenét.

- Eljössz táncolni? - nyúlt felém egy kéz, nem volt ismerős se a hang se az arc, már amit a maszktól látni lehetett.

- Ö...persze! - igazítottam meg magam.

Táncoltunk, csak kicsit idegesített hogy nem tudtam kivel. Egyszerű fekete öltönyt viselt fehér inggel. Addig rágtam magam míg rákérdeztem:

- Amúgy ismerlek? - léptem közelebb

- Talán - pörgetett meg

- De most komolyan

- Komolyan mondtam - nevetett

- Én is! néztem rá, nem igaz nem tudtam kivel táncoltam.

Beyoncé - Best Think I Never Had , lassú , simulós szám, egy idegennel nem állt szándékomban lassúzni, de ő visszarántott miután elköszöntem. Magához húzott, átkarolta a derekamat, a másikkal a kezemet fogta. Hideg volt a keze de még is izzadt. Nem nézett a szemembe, félt hogy felismerném? Nem tudom, de mikor vége lett a dalnak, megcsókolt. Csak úgy. Élveztem, mintha ismeretem volna azt a bizonyos érzést. Bizseregtem. Mikor abba hagyta elment. Ott álltam, nem tudtam mi tévő legyek. Utána rohantam.

- Na végre hogy meg vagy! Téged kereslek - állt elém Fanny

- Ne most, most nem érek rá! - toltam arrébb

- Te ittál vagy mi van? - kapta el a karom

- Megcsókolt egy fiú, és fogalmam sincs ki volt az, megyek és megkeresem - kirántottam a kezemet és ahogy a ruha engedte, szaladtam.

Kirohantam a hallba, körbenéztem, majdnem minden fiún fekete öltöny volt. Elmentem a büféhez, senki nem volt ott. 'Ha meglátnám felismerném' Felszaladtam az első emeletre, két választásom volt, jobbra vagy balra. Jobbra mentem, a női logika, mert jobb kezes vagyok. Néhány egymást faló páron kívül senkit nem láttam. Kétségbe estem, leültem a lépcsőre és levettem az álarcot, nem érdekelt a szabály. Az arcomat a kezembe temettem. 'Ilyen az én formám...peches...' Egy ideig pihentem, nem volt kedvem visszamenni, de mikor felnéztem megláttam az idegent a szemközti ablakban ülni. Felálltam, felraktam a maszkot és elindultam.

- Vigyázz Anonymus, jövök! - majd célba vettem a másik jobb oldalt....

7.fejezet "A készületek"

..egy újabb hét telt el. Sikerült túl tennem magam a dolgokon, most másra kellett koncentrálnom. Utolsó évem fénypontja, a végzősök bálja. Ez egy hagyomány, de ebben az évben újítottak. Kötelező az álarc használata, így valamivel izgalmasabb. Fannyval az elmúlt 3 év bálok egyikén se vettünk részt. Minden lány legnagyobb problémája ilyenkor mit vegyen fel. Mi is ebbe a pánikba estünk. A nagy buli előtt egy héttel elmentünk bevásárolni. Fanny egész évben erre gyűjtött. "Dior" a kedvenc üzletünk, megálltunk a kirakat előtt és csodáltuk a ruhákat.. Nem olcsó játék, de a ruhámat nagyitól kapom karácsonyra. Fanny már az interneten kinézte a neki való estélyit. Csodaszép, talpig érő sötét kék és csillogós.

- Mintha rád öntötték volna - ömlengtem

- Na, azért nem kell túlozni, a hajammal mit kezdjek? - nézett tükörbe

- Vasaljuk ki, elöl pedig süssük be...vagy néhol bele göndörítünk - javasoltam

- Mind egy, ez most nem olyan fontos, neked még nincsen ruhád! átöltözött és neki láttunk a keresésnek.

- Nincs semmi olyan ami tetszene és méretben is jó lenne - sóhajtottam fel, miközben egy undorító fekete rongyot akasztottam vissza a fogasra

- Nézelődjünk még - tette a kezét a vállamra Fanny

Később sem találtam semmit.

- Na jó, inkább menjünk, neked megvan, én majd nézek valahol valamit . indultam a kijárat

- Álljon csak meg kisasszony! - szólított meg a kedves eladó hölgy - Nem talált semmit ami tetszene?felé

- Hát nem igazán.

- Jöjjön velem - húzott magával, egyenesen a raktár felé, majd egy rejtett fiókot kihúzva elővett egy hatalmas dobozt.

- Tessék, ezt nézze meg! - nyomta a kezembe

Mikor kinyitottam, a lélegzetem is elállt. A dobozban egy csodaszép fehér-ezüst estélyi lapult. Nem hétköznapi, hanem különleges volt. Felpróbáltam, mikor kiléptem a fülkéből mindenki tátott szájjal nézett

- Akár egy hercegnő - sikoltozott Fanny

- Jézusom de gyönyörű, de miért pont én? - néztem a tükörbe majd az eladóra

- Mert önhöz illik, nem harsány még is olyan figyelemfelkeltő.

- Köszönöm! Még is mivel hálálhatnám ezt meg?

- A pénzre gondol? Legyen annyi amennyi a másik ruha - mosolygott

Hazavittem ezt a szépséget, leterítettem az ágyra és csodáltam.Mivel álarcos bál, kölcsönkértem Caroline ezüst álarcát. A hajammal bajlódtam sokat, fel s le rakosgattam.

- Ááááh - dobtam le a földre a fésűt - elegem van a hajamból - vágtam magam hasra az ágyon. Elővettem a laptopom és felmentem Facebook-ra. Már minden a bálról szólt, a sok marha feltette a ruhás képeit, pedig a lényeg az lett volna hogy a ruhád ott arasson kisebb nagyobb sikereket. Felidegesített a sok majom ezért ezt is blokkoltam. Ott feküdtem az ágyon és a plafont bámultam, majd rájöttem, cipőm nincsen. Gyorsan végig futottam a szekrényemet - semmi. Caroline-nál is szétnéztem -semmi. 'Mikor kellene akkor nincsen cipőm!' - mérgelődtem magamba. Elindultam a közeli áruházba. Már a bejáratnál jártam mikor megláttam azt a bizonyos jeep-et a bejárat előtt parkolni. 'Persze, a Grimes testvéreknek is ott kell vásárolniuk ahol nekem!' Nem mentem be, kerültem a kínos találkozásokat. Másnap visszamentem és lássatok csodát, amit kinéztem cipőt első próbálásra jó lett. 10 cm-s sarkú ezüst, olyan üvegcipő hatású, első látásra beleszerettem.

Eljött a várva várt nap..

6.fejezet " Szeret? Nem szeret?"

"Meg akarom érinteni. Jobban , mint akármelyik fiút, akit eddig ismertem. És tudom, hogy ő is akarja, de én nem engedtem neki. Saját magamat tiltom el tőle, ez már beteges. Az elmúlt négy napban minden nap elszántam magam hogy felhívom, de amikor beleszól lefagyok és kinyomom. Fanny olyan jól megvan Johnnal, de köztem és Edward között mintha egy láthatatlan kőfal lenne, amit én építettem fel. Nem szúrhatom el az életemet egy futó kapcsolattal. Honnan tudom hogy futó? Edward Grimes egy sztár, több ezer lány vall neki szerelmet naponta, és Isten tudja előttem hányan álltak már a sorban. Túl nagy fantáziám van, de ahhoz hogy 'Zoe+Edward' , még én is kevés vagyok."

Nem tudom mit neveznek szerelmi bánatnak, de ha azt hogy a fotelben ülök és az Alkonyatot nézem, akkor valószínű szerelmes vagyok. Nem, nem vagyok az! Az egyetlen szerelmem az Theo. Az én kiskutyámnak bármit elmondhatok, nem válaszol de még is mindig mond valamit. Fogalmam sem volt mit tegyek. Engedtem volna magamhoz közel? " Istenem küldj egy jelet!" Igen, a jelet sikeresen megkaptam, elment az áram. A jelentését nem tudtam de azt igen hogy az Alkonyatnak harmadjára is happy end a vége. Ebben az állapotban két jelző illet rám. Bolond és szánalmas. Bolond voltam mert ez az Edward dolog jól is elsülhetett volna, és szánalmas mert magamat sajnáltatom a saját hibámért. Kész őrület. Fanny szerencsére mindig mellettem volt. Minden este átjött 'tanulni'. Szokásos elfoglaltságunkat űztük, régi videókat. Pont akkor nem ért rá mi

kor tényleg szükségen lett volna rá, ezért is fanyarodtam az Alkonyatra. Felnéztem már Facebook-ra valami újság reményében. "Markus Soover ismerősnek jelölt". A képeit elnézve nem csúnya. Barna, mélykék szembe simuló haj, izmos felsőtest. Éppen hogy visszaigazoltam, chaten rám írt.

- Szia mizu?!

- Szia! Semmi,amúgy ismerjük egymást? - sosem értettem az ilyeneket. Nem is ismerem akkor mi újság lenne?

- Még nem, de én szeretnék ismerkedni, szerintem nagyon szép lány vagy.

- Köszi :) - OMG! Erre mit írhattam volna?! Megcsalásnak számít ha találkoznék vele? Miért is lenne az, hiszen mi CSAK BARÁTOK vagyunk Edwarddal. Következő mondata:

- Tudnánk valahol találkozni? Már csak ha te is szeretnéd.

'Úristen!' - álltam fel az ágyról...boszorkány vagyok!

- Nem, mert nekem van barátom, bocsi. - ezzel a mondattal kijelentkeztem. 'Miért is írtam ezt? Talán mert szeretem? Nem, még nem, csak tudnám szeretni. Mit gondolhatott rólam mikor ott hagytam a vidámparkban? 21:00, még biztos nem alszik.' Lerejtettem a számomat és felhívtam.

- Haló, tessék?! - szólt bele Edward álmos hangon.

Megijedtem, jó volt ennyi idő után hallani a hangját de megijedtem. Amilyen hevesen tárcsáztam olyan gyorsasággal tettem le a kagylót. Hülye voltam hogy elengedtem, hagynom kellett volna magam de most már mindegy...

5.fejezet "Baráti randevú"

Reggel vidáman keltem fel. Vártam a vidámparkot, mint baráti elfoglaltságot. Igen baráti, nem akarok semmit Edward Grimes-től . De valamiért jobban érdekelt hogyan is nézek ki, mint máskor. Ősz, hideg és nyirkos időjárás. Felvettem egy egyszerű farmert hozzá egy farmer mellényt alá pedig egy lila garbót. Vidámparkba megyünk, nem kell magassarkú, felnyúztam magamra egy barna bokacsizmát. Ott álltam a tükör előtt mit is kezdjek a hajammal. Gyorsan kivasaltam és beletúrtam. Kész, ennyi.- Álljunk csak meg, Edward biztosan hozza magával John-t akkor én viszem Fannyt. Felhívtam hogy kap 10 percet hogy összeszedje magát. Mit ne mondjak, túléltem a telefonba sikongatását. Tényleg 10 perc múlva jelentem meg Fannynál. Mikor megláttam rendesen meglepődtem. Fekete szoknya(!) barna csizmával, nem is ezen van a hangsúly hanem azon hogy vidámparkba megyünk. Éppen hogy leparkoltam Fanny megfogta a karomat és így szólt:

- Nála vagy nálad?

- Tessék? - húztam fel a szemöldököm

- Tudod...randi,smaci...szex.

- Bolond vagy?! Ez csak barátkozás. - szálltam ki a kocsiból

- Ahha,ahha...baráti randi, nem? - nézett rám olyan furcsán

- Igen illetve nem randi..jaj hagyjál már!

Ekkor megjelentek az ikrek. Ismét egyforma szerelésben. Mind kettőjükön pandás cipő és hozzá illő zakó. Nekem bejött ez a cucc.

- Hello! - ugrott a nyakamba John, komolyan mintha már évek óta spanok lennénk.

- Sziasztok! - mosolygott rám Edward

- Jé, Fanny , jó hogy jöttél, azt hittem majd egyedül leszek ma. - ugrott oda John Fanny mellé.

- Na, akkor megyünk? - kérdeztem. Megvettük a jegyeket. Amikor bementünk annyi minden tárult elénk, mindenki mindent ki akart próbálni. Edwarddal egyeztetünk mire is ülünk fel elsőnek

- Hát én az óriáskerékre gondoltam, de dönts te! - mondta Edward

- Nekem jó lesz. - mosolyogtam majd elkaptam a karját és odarántottam a sorhoz. Hamar felszálltunk rá.

Csodaszép! - áradoztam.

- Pont mint te - mondta, de nem akartam meghallani. Félek a szerelemtől és nem a vizsgák elptt akarok bepasizni. Mesés volt a látvány, egész London belátható volt. Mihelyst leszálltunk Edward a szellemvasúthoz húzott. Én csak bólogattam, imádom az ilyeneket.

Választott egy kocsit melyikbe üljünk be. A férfi közölte hogy kemény 5 perc elé nézünk. Kinevettük, hiszen ez csak játék. Elindultunk. Hideg volt odabent, fura ijesztő hangok hallatszottak, persze nem ijedtem meg. De amikor valami megfogta a vállam Edwardhoz nyomultam. Reflex. Egyre sötétebb lett, majd teljes sötétség.

- Nem látok semmit - suttogtam

- Én se - nevetett

Valami kis fényt láttam meg a falon, ahogy odafordultam Edwarddal találtam magam szembe. Nem láttam őt csak éreztem a leheletét az arcomon. 'Közel van hozzám, túl közel' Éreztem ahogyan a hideg keze az arcomhoz ért majd megcsókolt. Méz édes ajkai az enyémhez értek. Élveztem a helyzetet de azon gondolkodtam 'Vajon a barátok lesmárolják egymást? Abbahagyom...nem...most...inkább most...elég!' - eltoltam magamtól. Életem legszebb 40 másodperce volt , de nem tehetem. Úgy jöttünk ki a szellemkastélyból mintha semmi sem történt volna. Nem néztem a szemébe, szégyelltem magamat, nem akarom bántani és azt se akarom hogy ő bántson.

- Tükör labirintus? - kérdezte

- Nekem jó. - vágtam rá

Bementünk a tükörterembe. Hát miért is ne, itt is volt egy korom sötét helyiség. Edward neki nyomott az egyik tükörnek és csókolózni kezdtünk. A nyelvét lassan átcsúsztatta a számba,a nyelvünk összeütközött. 'Istenem belehalok!' A kezét a fejem mellé tette, a másikat pedig a derekamra. Ha nem a vidámparkba lennénk szerintem simán letámadtam volna, de nem! Ismét eltoltam magamtól, a lábam beleremegett. Nehezen vált széjjel a szánk. Edward nyögött egyet, majd ellökte magát mellőlem.

- Sajnálom Ed - mondtam, majd tovább álltam

- De miért? - szaladt utánam és elkapta a kezemet.

- Mert a barátok nem csókolóznak egymással - egy könnycsepp gurult végig az arcomon, nem gondoltam komolyan.

-Barátok? Még ezek után is?

- Mi után Edward?Nem történt semmi!

- Nem, igazad van, nem -majd elengedte a kezem, hagyta hogy elmenjek

Egész nap nem láttuk Johnt és Fannyt, bezzeg, pont akkor jöttek arra mikor zokogva szaladok ki a tükörteremtől egyenest a kijárat felé. Elmentem. Pont ezt nem akartam, hogy ez legyen. Ettől féltem. Edward belém zúgott....de ő nem hozzám illő...ő egy sztár, én...én pedig egy lelki nyomorék senki...

4.fejezet "Rossz kedvre"

"Kedves Naplóm!

Sajnálom, hogy ilyen rég nem írtam. Túl elfoglalt, vagy túl nyomott voltam - esetleg mindkettő. Egyébként is, mindazok után, ami történt, szinte semmi kedvem élni Mrs Coleman nélkül semmi nem a régi, se a színjátszókör, se az ének órák. Szükségem van valakire, valakire akinek kiönthetem a lelkem. Apát három napja nem láttam mert Bonn-ba utazott valami pedofil ügy miatt. Anya és Caroline reggel elmentek, azóta nem láttam őket. Félek. Félek hogy elrontom a felvételit és nem jutok be a főiskolára, igaz hogy van még 7,5 hónapom, de akkor is. Gondolkodtam már azon hogy pszichológushoz fordulok mert egyszerűen túl sok

(k) ez nekem. Mostanában minden este futni megyek, közben zenét hallgatok és gondolkodok. Sokkal jobb mintha relaxálné

k. Nem tudom mikor írok következőleg."

Az írást befejezve felvettem a melegítőmet. Rózsaszín-fekete. A pink a kedvenc színem, ez minden formában előjön. Felkötöttem a hajamat, felszereltem magamra az mp3-at ls elindultam.

- Elmentem futni, majd jövök! - kiáltottam mielőtt bezártam az ajtót. Tudtam hogy senki sin

cs otthon, de jobb úgy elmenni mintha lennének.

Nero- Promises, ez az zene teljesen felpörget. Ilyenkor senkire és semmire nem figyelek, csak futok. Pedig néha nem ártana figyelni. Ahogy kiértem a suli utcájából átfutottam a kövesúton de szemben találtam magam egy fekete jeep-el. Nem történt semmi baj, mivel sötét volt nem láttam hogy ki ül benne csak intettem majd futottam tovább. Kis idő múlva hallottam hogy valaki fut utánam és a nevemet kiáltja. Megijedtem, de egy pszichopata nem kiabál, csak lecsap áldozatára. Megálltam. Ahogy közeledett egyre ismerősebb lett, majd a a hold megvilágította az arcát. Edward Grimes.

- Edward? - húztam fel a szemöldökömmi baj, mivel sötét volt nem láttam ki ült benne csak intettem és futottam tovább.

- Igen, kösz hogy megálltál - zihálta - már azt hittem futhatok utánad hazáig.

- De miért futottál utánam? - értetlenkedtem

- Mert majdnem elütöttünk...és hát...aggódtam nincs e valami bajod. - Istenem,de aranyos, aggódott értem

- Lefulladtál - nevettem - kérsz inni?

- Ahha

- Na akkor vegyél, mert nálam nincs.

- Azta de szemét vagy - nevetett fel

- Tudom - büszke fej

- Most komolyan. Iszunk valamit? Ott van a sarkon az automata.

- Oké, de nálam nincs pénz - ürítettem ki a zsebem.

- Fizetek - mosolygott olyan "elájulok tőle" mosollyal

Light Cola, ki gondolta volna hogy mind a ketten szeretjük? Leültünk a parkba hogy megigyuk, közben beszélgettünk.

- Szóval - szürcsölgette az üdítőt - mi járatban erre?

- Hmm...melegítő,futás...szerintem festek - mosolyogtam

- Haha - nevetett -Tudod, te más vagy mint a többi lány.

- Oké, és ez jó vagy rossz?

- Szerintem jó!

- De miben más? - néztem rá kérdően

- Hát...vicces vagy, és könnyű veled beszélgetni, mert tudod az olyan fiús dolog ha tetszik valaki azzal nehezen tudod szóba elegyedni.

- Szóval nem tetszek - tettem le az üdítőt.

- Ezt nem mondtam - nyelt egy nagyot

- Akkor tetszek - mosolyogtam kajánul

- Ö...ezt sem mondtam. - láttam rajta hogy kezd bepánikolni, szeretem a fiúkat szívatni.

- Ugye tudod hogy szívatlak?

- Most már. - lökött rajtam egyet.

- Igen? - löktem vissza. Lökdösőset játszani a parkban milyen nagy móka. De most komolyan, mint két kisgyerek, úgy "játszottunk'. A hülyéskedésünket anya hívása szakította félbe.

- Haza kell mennem - álltam fel

- Haza kísérlek - fogta meg a karomat

Hazáig nevetgéltünk. Az embereknek akik láttak minket biztos volt véleményük. Mint akik részegek, úgy szaladgáltunk egyik sávból a másikba míg haza nem értem.

- Hát, köszi hogy hazakísértél - tettem a kulcsot a zárba

- Akkor szia - indult el - Zoe!? - fordult vissza

- Igen?! - örültem hogy szólt

- Holnapra van valami programod?

- Szerintem nincs - gondoskodok róla hogy ne legyen - mondtam magamba

- Akkor elmehetnénk a vidámparkba, vagy valahova - mosolygott megint olyan nagyon cuki arccal

- Rendben, egy baráti hétvége. Oké. Jó éjt- intettem

- Baráti hétvége - ismételte - Szia! - mondta majd elment.

Bementem a házba és leültem a lépcsőre. Lehet hogy nem kellett volna ezt mondani? Most már mindegy...

3. fejezet " Csajos estének indult"

..bekopogtam az irodába.

- Foglalt, illetve vannak bent! - mondta az egyik ecsetfejű figura

Nem mondtam semmit csak benyitottam.

- Apa, itt van a mappád! - nyújtottam át neki.

- Ó köszönöm - ezzel le voltam tudva. Elvette a mappát és folytatta a telefonálgatást. Őszintén, mi lehet nálam illetve a családjánál fontosabb? Láttam hogy két másik ember ül az asztal mellett lévő fotelekbe, valami kérdőívet töltögettek. Majd az egyik egy kérdést intézett apához:

-Ő a kisebbik lányod Jonathan?

- Igen, a neve Zoe.

-Nagyon szép lány, és nem mellesleg csinos is.

Látszólag apának jól esett a bók, nekem is, de én még mindig ott álltam egy kérdő

- Öööö...apa! Mikor jössz haza? - kérdeztem, de a kezem már a kilincsen volt.jellel a fejem felett. Valamit mondanom kellett, kezdett cikissé válni a helyzet.

- 8 körül kicsim. - a hangjában a "szia, dolgom van!" is benne volt.

- Hát akkor én megyek is. - kiléptem az ajtón és elindultam. haza. Otthon első dolgom az volt hogy azt a borzalmas göncöt levegyem. Nem vagyok cicababa de otthon is kell adni magunkra, bárki jöhet. Felvettem egy egyszerű farmert, egy piros pólót és egy hófehér bolerót. A hajamat copfba fogtam, nem szeretem itthon kiengedni. És igazam lett, apa írt egy SMS-t hogy az ügyfelei jönnek hozzánk vacsorára és hogy üssek valamit össze. Mit ne mondjak repestem az örömtől. Fanny átjött segíteni. Összetettük a szakácstudásunkat és csináltunk egy finom vacsit. Szezámmagos csirke tavaszi salátával, van aki szereti, van aki nem. Nekünk édes mindegy volt mivel mi csajos,kidumálós estét tartottunk. 8 órára vártunk apát és a kuncsaftjait,de fél 8-kor csengettek. Fanny mivel nálunk már otthon van leszaladt ajtót nyitni. Amint kinyitotta kiáltott.

- Zoeeee!

- Megyek mi van már?! - a lépcső aljához érve megtorpantam. Az a két figura állt az ajtóban akik apa munkahelyén a folyosón ültek.

- Nem mondtad hogy chippendale fiúkat is hívtál - nevetett Fanny

- Öö....ők nem vetkőzősök, legalábbis szerintem. - mosolyogtam zavartan

- Hello! - szólt az egyik. - Nekünk fél 8-ra kellett jönnünk - mosolygott

- Igen, persze. Gyertek beljebb. - tessékeltem be őket a lakásba és segítség kérően néztem Fannyra

- Amúgy te voltál ott az irodában ugye? - kérdezte a másik

- Igen én, Zoe Forbes - nyújtottam a kezemet

- Edward és John Grimes - mosolyogtak. Istenem, hogyan fogom őket megkülönböztetni?

- Öhm! - bökött oldalba Fanny

- Ja igen, ő itt a barátnőm Fanny Davis, aki nagyon perverz - nevettem

- Hát kösz, pont erre voltak kíváncsiak. - ütögetett játékosan

- Na fiúk, van még fél óránk a többiek érkezéséig, mit csináljunk? - támaszkodtam a lépcsőnek. Még is mit kezdjek két teljesen idegen és nagyon helyes fiúval?

Jött a 30 perces ismerkedő. Beszélgetünk, rájöttem nagyon jó fej srácok. És mos tmár meg tudom különböztetni őket. Johnnak olyan telt az ajka és harsányabb. Edward szerintem helyesebb és szerényebb illetve csendesebb mint a testvére. Gyorsan eltelt az idő, megjöttek a többiek is. Fanny és és nem vacsoráztunk velük mert nekünk külön programunk volt. Elvonultunk réges régi házi videókat nézni max hangerőn. Olyan 9 fele John és Edward benyitottak a szobába, mi persze erre nem számítottunk. Fanny rózsaszínű parókában pattogott a szoba közepén és meg melltartóban ültem az ágyon és nevettem, mint aki be volt szívva. John semmi "bocsi" nélkül beállt táncolni, én pedig gyorsan magamra kaptam a pólómat, azért melltartóban mégsem mutatkozhatok. Edward nem jött be, ott állt és támasztotta az ajtó félfát. Nézte ahogyan John és Fanny táncolnak valami idióta kínai zenére.

- Amúgy bejöhetsz! - szóltam neki, nem bírtam már ahogy ott állt.

- OK! -nevetett majd leült mellém az ágyra.

Egy röpke negyed órás műsort láttunk. John megtapsoltatta magát, majd felrántotta Edwardot az ágyról és elköszöntek.

- Na csajok, köszönjük a vacsorát és a lehetőséget hogy megmutahattam a tehetségemet - nevetett John majd megölelt minket. Meglepődtem hiszen röpke 2 órája ismerjük egymást. Edward csak simán elköszön. Fanny hallgatózni akart, de én nem végül adig nyaggatott míg meg nem adtam magam. Lassan lelopóztunk a lépcső aljához és hallgatóztunk. A sok statisztika és fejfájdító matematika mellett néhány számunkra hasznos információ is elhangzott. John aranyos lányoknak titulált minket. Fanny ezért az egy mondatért egész sete a fülemet rágta. Az este nem éppen úgy alakult ahogyan mi terveztük...annál sokkal jobb...

2.fejezet "Új ismerősök"

....minden a maga megszokott rendjén ment. 6:30kor ébresztett a telefonom, kivergődtem az ágyból és készülődni kezdtem. Hogy mit vegyek fel az nem volt kérdés, az iskola egyenruhámat. Fekete alapon piros és zöld kockás szoknya, hófehér ing és hozzáillő nyakkendő. A cipőre fektetem mindig a hangsúlyt. Fekete 15 cm-res magassarkú a gyengém, az én szerelmem. Gyors smink, nem túl erős csak szolid száj fény, szem ceruza és alapozó. A hajamat szokásomhoz híven leengedtem és kivasaltam. Reggelizni sosincs időm csak bevágódtam az autóba. Peugeot 308 CC . Imádom a hangját mikor elfordítom a kulcsot, az üléseket, a kormányt. Mindent imádok ami autó. Útközben felvettem Fanny-t, pont útba esik. Az iskolába érve mindenre számítottam csak erre nem, fekete zászló kitűzve. Csak akkor szokták ha az iskolában halt meg valaki. A tanári kar talpig feketében. Egyre gyanúsabb volt, bár még semmit nem sejtettem.

-Istenem! - kapta el a kezem Fanny - Ezt nézd! - mutatott a hirdetőre táblára:

"Isten Nyugosztaljon Tania Coleman!"

Bámultam a képet, nem akartam elhinni. Mrs Coleman az ének-dráma tanár nőm volt. Az egyetlen tanár aki megértett engem, imádtam őt. Sírni kezdtem, ezt már nem bírtam. Szegény még csak 57 éves volt.

- Nyugi Zoe. - ölelt át Fanny - Hátha csak egy rossz diák tréfa, gyere menjünk.

A teremhez érve ledöbbentem.

Már az osztály fele odabent ült, a táblánál pedig egy idegen állt. Szőkés haja volt, kicsit hosszabbra hagyva, és kisportolt testalkata. Leültünk, én és Fanny egymás mellé- mint mindig- és néztük az idegent.

- Oké, kezdetnek miért nem toljuk össze a padokat? Gyerünk, csináljuk meg! - mondta

Némán pakoltunk ahogy a tanár mondta.

-Szóval - kezdte - Tudom, hogy valószínűleg kíváncsiak vagytok rám. A nevem Arnold Taylor és ének-dráma szakos tanár vagyok. Szeretném ha tegeződnék mert nem sokkal vagyok idősebb mint ti. Először is szeretném ha ti beszélnétek. A többség számára valószínűleg nem könnyű ez a mai nap. Valaki, akit kedveltek, eltávozott, és ez biztos fáj. Nos, a bemutatkozást ki akarja kezdeni? -állt fel a helyéről. Mivel senki nem jelentkezett:

- Hát lássuk akkor...te! - mutatott rám. - Áruld el, hogy hívnak, és mit érzel azzal kapcsolatban, ami történt. Elvörösödve álltam fel. - Zoe Forbes-nek hívnak, és, izé... - nagy levegőt vettem és kiadtam magamból mindent. - Nem értem ezt az egészet. Hol van Mrs. Coleman? Miért pont te? Egy férfi nem taníthat éneket. Elegem van! Nem értek semmit! - dobbantottam egyet, mindenki nagy szemekkel bámult engem. Nem bírtam tartani magam. Kiszaladtam óráról, egyenesen a női mosdóba. Zokogtam. Elegem volt mindenből. Elment minden élet kedvem, Mrs Coleman volt az aki még érdekelt az iskolában. Patakokban folyt a könnyem. Hallottam hogy valaki jön, gyorsan lemostam az arcom mintha semmi sem történt volna.Arnold volt az.

- Minden rendben? - nyitotta ki résnyire az ajtót. Nem válaszoltam, nem akartam hozzá szólni. De túlságosan érdekelt.

- Mi történt vele? - szipogtam

- Szívrohamot kapott...az orvosok már nem tudták megmenteni. Bemehetek? - kérdezte

- Persze! - töröltem meg az arcom az ingem ujjával.

-Sajnálom Zoe. - ölelt meg.

Meglepődtem hogy milyen együttérző velem, eddig Mrs Coleman-en kívül senki nem volt még ilyen közvetlen. Megsimította az arcomat és azt mondta:

- Menj haza! Leigazolom ezt a napot, pihenned kell!

- De... - Nem! - szakította félbe a mondandómat - Nincs de!

Kihozta a táskámat és elkísért az autómig.

- És aztán pihenj! - intett

Az úton énekeltem, mindegy mit csak terelje el a figyelmemet a dologról. Magán koncertemet Pitbull és Marc Anthony szakította félbe. "Rain Over Me" , a kedvenc számom. Apa hívott.

- Szia Zozo, otthon hagytam a kék mappámat, ha ráérsz hozd már be! Puszillak! - Ezzel a hosszú beszélgetéssel le volt tudva a "Hogy vagy? Hogy telt a napod?"

Jó kislány révén rohantam haza majd be az irodába.

Nagy épület, csupa ablak. Kislány koromban imádtam a hall szökőkútja körül szaladgálni. Hosszú tükör folyosó. Ez vezetett apa irodájához, a ma napig ha ott végig megyek megnézem magam, most sem hagyhattam ki. Mivel nem öltöztem át a tükörben a sulis egyenruha mosolygott vissza rám, az arcom hasonlított egy újra hasznosításra váró papírdarabhoz.

- OK, itt megállunk - gyors alapozás, szemceruza, szájfény és már készen is van. Haladtam tovább azon a végtelennek tűnő folyosón. Kedvenc magassarkúm kopogása visszhangzott. Élveztem hogy senki sem lát, ezért megcsillogtattam a páratlan tánctudásomat, de ezt benéztem. A folyosó végén két fura,idegen alak ült. Látszólag jól elvoltak. Először is az öltözékük volt furcsa, egyforma öltönyben két egyforma fiú. Amint eléjük értem az a két szempár végignézett rajtam. - Nem szólok be! Nem szólok be! - mondogattam magamban. Nagy levegőt vettem és....

1. fejezet "Kedves Naplóm!"

Jeges szél csapkodta a hajamat, beletépett vékony pulóverembe. Tölgyfalevelek kavarogtak a teraszra. Vihar közelgett, a város elcsendesült, csak a szél süvítését lehetett hallani. Zenét hallgatta akkor is mint mindig, Adele- Set Fire To The Rain, ez a szám egyszerűen mámorba ejtő. Imádom ezt hallgatni miközben pszichologizálom magam. Naplót írok. Túl sok az ami körülöttem történtek. Valahol ki kell öntenem a szívem.

"Kedves Naplóm!

Ez az első bejegyzésem.Borzalmas ami körülöttem folyik. Muszáj leírnom, kiírom magamból ami bánt. Rengeteg dolog bánt, egy a sok közül hogy a szüleim elhanyagolnak. Apa, Jonathan Forbes, Nagy-Britannia egyik legjobb és leghíresebb ügyvédje. Munkájából kifolyólag mindig úton van. Shannon Forbes az édesanyám, rendezvényszervező. Minden hétvégén valamilyen esküvőn,fogadáson vagy születésnapon dolgozik. Nem mondhatnám azt hogy minden nap látom. Reggel elmennek, este jönnek vagy haza se jönnek. Olyankor én és a nővérem Carrie maradunk itthon. Caroline Anne Forbes mindössze 8 hónappal idősebb nálam, mégis néha évtizedeknek tűnik. Caroline felfogása az -élj a mának-. Hetente váltja a fiúit. Múlt héten még Brandon Muse-zal nyomult, a hetet az iszonyatosan helyes Stefan Radcliffe-el kezdte.Nem értem őt. Én elég maradi vagyok. Szerelmes még nem voltam így még az sem történt meg. Caroline mindig az orrom alá dörgöli hogy 18 évesen elég ciki,de engem hidegen hagy. Házasság előtt nincs szex, kell idő megismerni egymást. Én egy rejtély vagyok, aki meg tud fejteni, eligazodni rajtam mindenemet neki adom. Szerintem nincs olyan pasi a világon aki ért a nőkhöz, kedves, helyes és persze megért engem. Mesélek, mintha bárki is ismerne engem a én kis világomon kívül. Zoe Stefanie Forbes a nevem, de csak a Zoe-t használom. Külsömről csak annyit hogy nem szeretem. Fél hosszú barna hajam van és barna szemem.A másik nagy problémám a lámpaláz.A jövőmet a színész főiskolán képzelem el. A tanárnőm szerint nagy tehetségem van hozzá, de ha túl sokan néznek pánikba esek. Ebben a legeslegjobb barátnőm Fanny Davis segít. 5 éves korunk óta ismerjük egymást. Egyszerűen mindenben hasonlítunk, kivéve külsőre..gyönyörű szőkés barna haja van ( amit irigyelek tőle) és barna szeme. Ketten még a lehetetlent is el tudjuk képzelni. Kedvenc elfoglaltságunk a videózás. Egymást, mindent és mindenkit.Tőle kaptam életem egyik értelmét, Theo-t. Az én kis Yorkshire Terrierem, tavasszal tölti a 3-at.Amúgy ma vasárnap van, az az holnap hétfő. Kezdődik a mizéria elölről. Istenem segíts! Alig várom hogy a középsulinak vége legyen. Ideje lefeküdni...holnap megírom hogyan telt a kedvenc napom a hétfő!"

A teraszon egyre hidegebb lett. Felkaptam Theo-t és bementünk a házba.

- Megint üres, csak te és én! - sóhajtottam majd megölelgettem a kutyám. Utálok egyedül lenni itthon. A naplómat az ágyam alá tettem, nehogy valaki elolvassa...nem mintha lenne benne valami olyan de még is csak az enyém. Lezuhanyoztam és eltettem magamat holnapra.

Reggel...