- Hát te? - nézett végig rajtam, a szemeivel majdnem felfalt
- Kíváncsi vagyok - közel hajoltam hozzá, a szemeit behunyta, azt hitte megcsókolom. Éppen rajta voltam a leleplező akción de gyorsabb volt mint én, elkapta a kezem és a falhoz nyomott
- Nem szabad! - súgta a fülembe izgatóan. Az egész testem libabőrös lett.
'Most vagy soha' lehunytam a szemem és megcsókoltam, a már nm idegent. Olyan közel voltam hozzá, éreztem szíve egyre gyorsuló dobogását. Megremegett, megállt, de a szája után k
aptam, nem akartam elengedni ha már megtaláltam.
- Edward Grimes - nyögtem halkan. Megint megállt, elhátrált tőle a fal másik oldalára állt és lehajtotta a fejét.
- Honnan tudtad? - kérdezte halkan
- Az illatod, az érintéseid - léptem hozzá
- Másra számítottál , tudom. - még mindig a földet nézte, nem nézett rám, idegesített a maszk, nem láttam az arcát. Lassan levettem róla és gyönyörű szemeibe néztem.
- Nem számítottam senkire, reménykedtem benne hogy te leszel az.
- De te csak barátként kezelsz, nem bírom elviselni, nekem több vagy mint barát- sóhajtott
- Nem akarok a barátod lenni...
- Látod mondtam, mondtam hogy így lesz - szakított félbe
- Nem, én több akarok lenni mint a barátod, sokkal több annál, érezni akarom a közelséged, teljesen megbolondultam de nem ismertem be magamnak - még mindig a szemeibe néztem, megőrjítenek. Magához húzott, egy cm szabad hely se volt közöttünk, majd az ajkai az enyéimhez tapadtak. Bűntudat nélkül viszonoztam.
- Ideje lenne vissza menni - fogta meg a kezem - szabad kisasszony?
- Természetes uram - mosolyogtam, felrakta az álarcot és letipegtünk.
Egész éjjel vele táncoltam. A képzeletbeli kőfal leomlott magától , semmi nincs ami elválasztana minket. Rég buliztam ilyen felszabadultan. Nem figyeltem senkire és semmire, csak rá. Olyan hamar vége lett a bulinak,. Edward hazakísért. Kézen fogva mentünk a kihalt és sötét utcán. Más estben féltem volna, de mellette biztonságban éreztem magam. A házunk elé érve megállt, nem jött fel még a teraszra sem.
- Nem jössz be? -kérdeztem
Nem válaszolt, a kezemnél fogva magához rántott és adott egy búcsú csókot. A pillanat örök volt, elengedett és a fülembe súgta "Szeretlek!". Adtam neki egy puszit , majd elment. Néztem ahogy elmegy, addig amíg el nem tűnt a sötétségben, kin álltam. Mikor végleg elment összerogytam a lépcsőn, ott ültem megsemmisülve és az eget fürkésztem.
" Kedves Naplóm,
Az az a nap amit soha nem fogok elfeledni. Életem legszebb estéje volt. Nem így terveztem, de így sokkal jobb volt. Bevallottam magamnak mit is érzek valójában Edward Peter Anthony Kevin Patrick Grimes iránt. Ha rá gondolok a lábaim remegni kezdenek, a szívem pedig hevesen kedz verni. Rég óta most érzem először azt hogy igazán boldog vagyok, ezt semmi ismétlem semmi nem ronthatja el. Miután elment, nem sokkal utána írt egy SMS-t amiben a kedvenc szavamat írta "Szeretlek!" és hozzá sok-sok szívecskét szúrt. Istenem, ő a végzetem. Ha meg kell halnom csak ő ölhet meg. Már nem érdekel hogy az elején én szórtam el, nem foglalkozom ezzel. Késő van, de nem bírok aludni. Azóta folyamatosan mosolygok mint egy elmebeteg."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése