41.fejezet "Lennél a....?!"

...beléptünk a Grimes kertbe. Nagyon megilletődtem. Mindenki ott volt, ismétlem mindenki.

- Ed? Mi folyik itt? - fordultam hozzá de nem szólt semmit csak megfogta a kezem és tovább kísért.

Ott állt Fanny és John. Nem értettem semmit hiszen Fanny már napok óta nem volt otthon. Mindenki megbámult ahogy Edward végig kísért a virágokkal teli 'folyosón'. Szorítottam a kezét. Egy csomó furcsa érzés kavargott bennem. Egyszerre féltem, egyszerre voltam boldog és izgultam is. Ed az asztalhoz kísért, majd ott megállt.

- Edward? - fordultam oda hozzá de letérdelt. Hatalmasat nyeltem, már gondoltam mit akarhat de mégsem készültem fel arra.

- Zoe Stefanie Forbes, lennél a feleségem? - kérdezte remegő de magabiztos hangon

- Igen! - sivítottam majd a nyakába ugrottam. Az ajka ismét az enyémre tapadt. Mindenki tapsolt és ujjongott. Egy csodálatos gyűrűt kaptam. Hófehér zafíros. Imádtam.

- Szeretlek! - súgta halkan a fülembe majd ismét megcsókolt. Sorban jöttek a gratulációk. Edward sugárzott, rég láttam olyan boldognak, mint ma.

"Kedves Naplóm,

Nagyon régen írtam, de most utoljára. Az életem sínen van. Edward a leánykérés után három hónappal el vett feleségül. Életem egyik legboldogabb napja volt. Apa az áldását adta ránk. Igen apa, kibékültünk. Megértettem, apu csak meg akart védeni a csalódástól és a fájdalomtól. Nem hallgattam rá, de megérte szenvedni. Azért írtam azt hogy 'életem egyik legboldogabb' napja volt mikor Ed elvett feleségül. Négy hónappal ezelőtt tudtuk meg hogy ismét babát várok. Edward jobban vigyáz rám mint valaha. Kisfiunk lesz, a minap tudtuk meg. És még ennél is jobb hír az hogy Fanny is bejelentette ezt két héttel ezelőtt. Bebabáztunk. A fiúk teljes gőzzel hajtanak, de mindig szánnak ránk időt. Imádom az új életemet...'

40. fejezet "A múlt és a jelen"

...egész úton nem néztem rá csak az ablakon bámultam ki. Megállt valahol a semmi közepén.

- Valami baj van? - fogta meg a combom

- Nem. Nincs. - nyögtem halkan

- De van. Látom rajtad. - kezével megfogta az állam és magához fordított - Mi a baj?

- Ismét bajt hoztam rád. Ismét, érted? - lefolyó könnyeimet letörölte majd azt mondta:

- Milyen ismét? Nem engedhettem hogy azt csinálja veled - nézett a szemembe de elfordultam - Zoe. - sóhajtott - Csinált már ilyet? - nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem.

- Az a szemét! - ütött bele a kormányba - Mit tett veled? - ismét nem válaszoltam - Hö? - nyaggatott

Szótlanul kiszálltam az autóból és elrohantam de a lábam félúton összerogyott.

- Zoe?! - szaladt utánam - Ne sírj. Itt vagyok.

- Egy este csak ő és én voltunk a matek teremben. Először dumálni akart de én nem válasz

oltam. Erőszakoskodni kezdett és és.... elcsuklott a hangom. Zokogtam.

- Kicsim! - ölelt át és megpuszilta a fejem. - De bántott? - suttogta

- Nem hagytam magam. De,de... - nagyot nyeltem és felhúztam a pólómat. Csodálkoztam hogy tegnap este nem látta a hátamon ékeskedő körülbelül öt centis sebet. - Nekivágott a radiátornak - sírtam

- Istenem! - tette a kezét a szájára. Majd megpuszilta a sebet. - Soha többé nem hagyom hogy bántson! - hozzábújtam. Mellette biztonságban éreztem magam.

Reggel pakolászásra ébredtem.

- Mit csinálsz? - szóltam halkan

- Elmegyünk anyuékhoz! - nyomott egy apró csókot a számra

- De miért? Engem nem szeretnek. Ez nem jó ötlet Ed - ültem fel álmosan

- De! Öltözz, egy óra múlva mennünk kell.

A reptéren jutott eszembe Fanny és hogy egy üzenetet sem hagytam neki.

Dublinba érve akkora gyomorgörcsöm volt, hiszen több mint egy éve semmit nem hallottak rólam most pedig hirtelen bepattanok a fiúkkal. Szuper.

Megálltunk egy üzletnél, Ed valamit betett a csomagtartóba majd mentünk tovább.

- Mi volt az? - néztem rá furán

- Semmi - mosolygott olyan Edesen. Meglepetésemre nem a Grimes házba hanem a közeli hotelbe mentünk.

- Ide? - tettem le a cuccom a szőnyegre

- Csak addig amíg elkészülünk. Ezt vedd fel! - nyomta a kezembe azt a dobozt amit boltból hozott ki.

- Azta! Úristen! - sikítoztam mikor megláttam. Hófehér, gyöngyös estélyi. - Ed! - pattantam a nyakába.

- Gyönyörű leszel benne! - mondta majd megpörgetett. Felvettem. Nem önteltségből, de igazán jól állt.

- Segítenél? - mentem ki elé

- Azta - nyelt - Akár egy hercegnő. Szeretlek! - húzott magához majd megcsókolt - Na ideje mennünk! - szólt majd az autóhoz kísért...

39.fejezet "Az én barátnőm!"

...reggel csodás és nyugtató volt újra az Ő karjában ébredni. Gyengéd puszikat nyomott az orromra.

- Ezt nem lett volna szabad! - sóhajtottam

- Arra vannak a szabályok hogy megszegjük őket - mosolygott

- Igen, de ez akk... - a mutató ujját a számra tette és megcsókolt. Olyan érzéki volt de csengettek.

- Ne! Ne menj! - húzott vissza az ágyra

- Ed, muszáj. Mi van ha fontos? - megcsókoltam, felvettem egy köntöst és a harmadik csengetésre ajtót nyitottam.

- Tiffany?! - mondtam mikor bevágódott az ajtón

- Igen. Siess. Öltözz ma van a műsorunk és már csak te rád vár mindenki! - rángatott

- Már dél van? - kerekedett a szemem

- Délután kettő! Zoe haladj kérlek! És egy pasi van az ágyadban? - nézett rám - Semmi baj - nevetett - Csak siess!

- Oké, oké. Adj öt percet! - berohantam a szobába és öltözni kezdtem

- Elmész? - ölelt át hátulról Edward

- Maradnék még, de fellépésem lesz. - kapkodtam magamra a holmikat

- Hol? Mi? Nem értem! - nevetett

- Ma este, nyolckor a színházban! - hadartam. Adtam neki egy gyors csókot és már ott se voltam.

Egész nap próbáltunk, oda-vissza az egészet. Majd eljött az idő. Magunkra öltöttük a puccos, csillogó ruhákat majd színpadra léptünk. Jól sikeredett. Tapsvihar zárta a produkciónkat. Az öltözőbe érve rögtön megváltam az általam alakított karakter ruhájától. Felvettem a hétköznapi ruhám és elindultam kifelé de előtte beugrottam a srác társaimhoz.

- Gratulálok mindenkinek! Ügyesek voltatok! - köszöntem be az öltözőjükbe

- Hé, Zoe! - szólt Lionel, akit amúgy sem kedvelek - Nem jössz el velünk megünnepelni a sikerünket? Hallottam keményen tudod nyomni! - nevetett

- Nem. Ma nem - mondtam gúnyosan

- Nem? Biztos más nyom ma téged! - poénkodott

- Buzi! - vágtam oda neki de elkapta a karom és visszarántott

- Megmutassam mennyire vagyok buzi? - kezdte el csókolgatni a hátam. Próbáltam szabadulni de szorított. Az fájt a legjobban hogy a többiek csak nevettek rajtam.

- Na gyere babám! - tolt az iroda felé

- Engedd el! - lépett be Edward

- Mert mi lesz, te is 'lebuzizol' ? - kacagott, közben szorította a karom.

- Engedd el! - emelete meg a hangját Ed. Sosem láttam még olyan mérgesnek

- Nézd csak milyen jó melle van a csajodnak! - röhögött majd Lionel majd benyúlt a pólóm alá. Nem várt reakcióként Edward nekirohant. Betörte az orrát.

- Senki nem nyúlhat rajtam kívül a barátnőmhöz! Érted? - mondta majd egy utolsót belerúgott az amúgy is földön fekvőbe...

38.fejezet "Ismerős zaklató"

...Ma ismét sötétben barangoltam haza. A nagysarkúm kopogása visszahangzott az üres utcán. Hallottam illetve láttam hogy valaki követett de nem foglalkoztam vele. A kulcsom után kutattam a táskámban mikor elejtettem valamit. Lehajoltam érte ekkor megláttam hogy az a valaki is megállt. Na, már paráztam rendesen. Nagy levegőt vettem majd tovább mentem.

- Végre! - sóhajtottam mikor beléptem a lépcsőházba. Felbaktattam a lépcsőn majd be a házba. Mikor az ajtót csuktam volna be valaki elkapott és erővel az ajtónak nyomott. Sötét volt odabent, nem láttam az arcát de tudtam hogy nem Fanny az. Sikítani akartam de lefogta a számat. Neki préselt az ajtónak. Éreztem a leheletét az arcomon. Reszkettem. Próbáltam szabadulni, toporzékoltam de lehissegett.

- Hss!... szólt egy szelíd hang. Ismerős volt, szelíden simogatta a belsőmet. Abbahagytam szabadulási próbálkozásaimat. A szívem hevesen vert a lábaim rmegremegtek.

- Nyugi! - vette le a számról a kezét de én ezt egy pofonnal viszonoztam. Ekkor elkapta a kezem és leszorította. Fájt ahogy teljes erejéből nyomta lefelé. Lehunytam a szemem és sírni kezdtem,

Megállt, elengedte a kezem majd letörölte a könnyeimet. Közel hajolt az arcomhoz, túl közel. Meg akart csókolni de elrántottam a fejem. Nagyon sóhajtott majd ismét elkapta a kezem, azt hittem fájni fog ezért felszisszentem. A kezemet a mellkasára tette, a fülemhez hajolt:

- Érzed ezt? - kérdezte halkan. A szíve hevesen vert. Kinyitottam a szemem és ránéztem. Szemben találtam magammal azzal a méreg zöld szemmel ami sokáig nem hagyott nyugodni. rettegtem attól az alaktól aki tőlem néhány centire volt.

. Érzem - nyeltem majd elkaptam a kezem. Ismét a sírás fojtogatott. Az arcomhoz hajolt, majd lágyan megcsókolt. Lassan és bizonytalanul. Tudtam hogy nem szabad hiszen van barátnője.

- Nem! - szakítottam el a számat tőle. Beletúrt a hajába és a földre szegezte tekintetét. Kibújtam szorításából és a szobámba rohantam. Gondolkodtam, mit is tegyek most hogy Ő több mi

nt egy év után újra itt van. Berohant utánam. Megállt. Közelebb lépett, kezét a vállamra tette majd magához húzott. Csókolgatni kezdte a nyakamat. Libabőrös lettem tetőtől talpig. Megfordultam és letámadtam. Nekinyomtam a falnak és kényeztettem.

- Túl sokat vártam. - nyögött bele a csókba. Egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam a pólómat.

Nem kell magyarázkodni. Edward-el ismét az ágyba kerültünk. Élveztük egymást és bepótóltuk az elmaradottakat.

- Csodálatos vagy! Még mindig.! - játszadozott izzadt hajammal. Nem szóltam csak ismét az ajkára tapadtam. Fejem meztelen és forró mellkasára tettem, és hallgattam nyughatatlan szívét. ..

37.fejezet "Titkos Hódoló?!"

"Kedves Naplóm,

Egy hete kapogatok leveleket. Olyan szerelmes féleségeket. Tegnap például a levél mellé a kedvenc bon-bonom is oda volt téve, gondosan becsomagolva. Nagyon kitartó figura lehet mert egyszer sem jeleztem vissza de ő intenzíven nyomul, már ha ezt nyomulásnak lehet nevezni. Néha már kezdek félni mert vannak olyan pillanataim mikor érzem hogy valaki figyel, és ez kicsit megrémiszt. A sok amerikai krimiből példát véve bármikor elkaphat, megölhet vagy tudom is én. Fanny mostanában olyan furcsa. Egyre többször jár el itthonról, persze nélkülem. Titkolózik, egészségére, biztos van miért, de azért féltem. Félek hogy Mike Bradly drogos csapatához verődött. Hihetetlen, de a mai világban bármi megeshet..."

Két dolgozatot és egy háromórás próbát hagytam magam mögött. Hulla fáradtan estem haza és még Fanny is nyaggatott.

- Mondtam már hogy mosogass el mielőtt elmész! - dobta elém a mosogató szivacsot

- Ugyan annyi neked is! - dobtam vissza

- De a te feladatot elvileg!

- Igen? Minden az enyém? A mosogatás, a mosás, minden? Amióta elcsászkálsz ide-oda neked már nincsen dolgod?

- De van! Dolgozom és tanulok babám!

- Én is tanulok képzeld el. Majom vagy! - leültem a székre mert teljesen felidegesített az értetlenkedésével - Régen minden sokkal jobban ment! - sóhajtottam

- Ha nem hagytad volna ott Edet, minden ugyan olyan lenne! - mondta flegmán

- Tudod hogy muszáj volt! -rivalltam rá

- Hülye voltál! Vele mindig boldog voltál, most meg....

- Fogd már be! - üvöltöttem. Nagyon felidegesített. Felálltam és kimentem de utánam kiáltott

- Zoe, a problémáid elől nem futhatsz el! - nem figyeltem rá csak rohantam le a harmadik emeletről. Kint leültem a kert köves részére és sírni kezdtem. Nem tudtam hogy John tette ilyenné Fanny-t vagy John hiánya.

- Hiányzol! - simítottam végig a régi múltban szerzett sebemen. A csillagokat fürkésztem, közben végig arra a férfira gondoltam akiért ölni is képes lettem volna. Felhúztam a térdem és csak sírtam 'Most boldog valaki mással. Annyi fiú akarta átvenni az Ő helyét de nem engedtem. Ha üres marad akkor üres marad!' . Az a nagy űr sehogy sem akart eltűnni. Kegyetlenül fájt az hogy ott kellett őt hagynom de nem volt más választásom. Arcom a kezembe temettem és zokogtam, de egy aranyos kislány odaszaladt hozzám

- Néni! Ezt oda kell hogy adjam! - nyomott a kezembe egy borítékot majd elrohant. E

lőször csal lestem ki a fejemből majd lassan és óvatosan kinyitottam.

'Don't worry, be happy! Smile!' - ez volt a lapra írva. Megtorpantam. Az a valaki ott volt a közelemben , hiszen látta ahogy sírtam. Na akkor kezdtem igazából parázni.

- Ki van ott? - álltam fel és ordítani kezdtem.

Összetéptem a lapot és berohantam a házba...

36.fejezet "Forró véred űzzön..." Zoe szemszöge

... -Hárman?

- Hárman, Fanny nem ér rá! - kiáltottam. Buliba készülődtünk. Én, Blossom és Amanda bő fél nap múlva belevethettük magunkat a sötét és rejtélyes éjszakába, de előtte beszereztünk néhány kelléket. Először is az italokat, az olyan belépőként szolgált. A ruhákat se tudtuk eldönteni.

- Akkor plaza? - kiabált Bloss körülbelül harmadjára

- Ahham - nyögte Amanda

A plázába érve igen megdöbbentünk. Az amúgy kihaltnak megszokott Aréna dugig volt emberekkel. Alig lehetett látni az üzleteket. Mivel ez a 'mi plázánk' úgy ismerjük mint a tenyerünket. Célba vettük az italos bárunkat. Ahogy haladtunk a tömeg között egyik pillanatról a másikra egy de javu érzés öntött el. Kirázott a hideg, megremegett a lábam. Legutóbb tudjuk mikor éreztem ilyet.

- Minden OK? - nézett rám furcsán Amanda

- Persze minden csak...csak...semmi - mosolyogtam majd húztam magammal őket.

- Helló! - nyitottam be az üzletbe

- Chao Bello, bombázóim! Szokásosat? - köszöntött Pablo, az üzletvezető. Törzsvendégei

- Szokásos! - kiáltott Blossom. A szokásos az az két-három üveg Jack Daniel's de most kivételesen egy kis likőrt is vittünk. vagyunk.

- Aztán csak okosan csajok! - mondta Pablo mikor ajtót nyitott nekünk. Szokása.

&&&&&

- Mit vegyünk fel? - nyavalygott Bloss

- Bármit csak haladjál már! - üvöltött Amanda aki mellesleg még melltartóban rohangált. Én tudtam miben jelenjek meg. Lila flitteres mini. Pont ott takar, nem számít az intelligencia. Hozzá egy hófehér csokor nyakkendőt és egy fekete magassarkút. Szexi összeállítás. Kimentem a konyhába ahol Fanny tanult. Kilibegtem mint egy rossz playboy lány.

- Milyen? - kacsintottam erotikusan

- Hát, kis anyám, ha Edward látna! - tapsikolt

- Befejeznéd? Ha látna vállat vonna é elmenne mellettem - karoltam össze a karom

- Ki ne fordulna meg utánad, bolond?!

- Ő biztos nem, sőt, meglenne a véleménye ami nem izgatna! - nyújtottam ki a nyelv

em mint valami üt éves kisgyerek és elvonultam sminkelni.

Egy óra múlva teljes hadi fegyverzetben vártunk Amandára aki ismét túlzásba vitte a parfümöt. Végre elindultunk. Kezünkbe kaptuk a kis útravalónkat és belevágtunk.

- Fanny nem tudja miről marad le! - kacagott Bloss

- Nekem is tanulnom kéne...de csak kéne! - viháncoltam, pedig még nem ittam semmit

'Black Hole' a törzshelyünk. Tele van mindig jó pasikkal. Jók a zenék, jók a piák és nem mellesleg szép hely.

- Jegy vagy ital? - állított meg egy tetkós fazon

Kezébe nyomtam a likőrt és a többit, kaptunk karszalagot majd jó szórakozást kívánt.

Ahogy beléptünk a zene rögtön átjárta a testem. Cascada - Pyromania Remix, teljesen feltüzelt.

- Ki fizet? - vigyorgott kajánul Blossom

. Kezdem én, addig amíg tudom ki is vagyok - nevettem

- Három tequilát! - könyököltem a pultra

- Tessék. Neked ingyen adom! - kacsintott az igen helyes pultos fiú. Illegettem magam majd odaléptem a többiekhez.

- Csajok! Igyunk a mára, és arra hogy holnap valahol jó helyen ébredjünk! - tartottam a poharamat

- Ez a beszéd! - kacsintott Amanda

- Egy, kettő, három! - számolt Bloss majd háromra lehúztuk. Égette a torkom de nagy

on jól esett. Még néhány pohár után a gátlásaimat jóformán levetkeztem. Felhőtlenül buliztam, olyankor minden kimegy a fejemből csak a zenét figyelem, na meg a pasikat akik körülöttünk ólálkodtak. Kis idő múlva már egyedül pattogtam. Körülnéztem, de nem láttam a lányokat. Nem nagyon törődtem a dologgal, együtt mozogtam a tömeggel mikor valaki hátulról átkarolt. A kezemet áttettem a feje mellé. Lassan és izgatóan végigsimított rajta. A másik keze a derekamat simította, lejjebb haladt, egészen a combomig. Ott megállt majd visszahúzta a nyakamig. Így táncoltunk. Ismerős volt az illata, de több száz fiúnak lehet Edward Grimes illata. Kezdett a tapizásával felizgatni, pont ott simított ahol jól esett. Egy forró csókot nyomott a nyakamra majd eltűnt...

36.fejezet "Állati ösztön" Edward szemszöge

'Itt vagyok Londonban. Lehet hogy Ő csak néhány utcára vagy háztömbnyire van tőlem. Nem megy, egy év után sem bírom Zoe-t elfelejteni. Túl sokat jelentett ahhoz hogy egyik pillanatról a másikra kiverjem a fejemből. Hogy is tudnám elfelejteni őt hiszen vele éltem át minden szép percet és még mindig ő jelenti nekem a világot...'

- Hahó! - dobott hozzám John egy párnát - Itt vagy? Úgy elbambultál. Megint Zoe, igaz? Felejtsd már el öregem ő már lépett!

- Bocsi hogy te ilyen hamar túl tetted magad Fanny-n - mondtam flegmán

- John, neked csak a szex számít? - ültem fel- Egy év sok idő. Amúgy is nem felejtettem el őt de ott van Suzie és Rebecca.

- Az is, de most nem arra gondoltam. Rebeccát is lehet szeretni!

- Lehet, de én képtelen vagyok rá. Szép lány de nekem nem az ideálom. - rántottam vállat

- Te tudod, De azt én is tudom hogy el fogunk késni! Haladj már! - mondta majd keresztül ugrott rajtam

Aréna Plaza. Új anyagok kellettek az új ruháinkhoz. Nekivágtunk. Hatalmas tömeg jött velünk szembe mikor beléptünk.

John Mint a heringek, tolongtak jobbra-balra. A tömeg átvágása között furcsa, bizsergő érzés öntött el. Ismertem ezt, régről.

- Valami baj van? - figyelt fel a reakciómra

- Valami volt...valami...mind egy. Menjünk! - toltam rajta egyet.

Az üzletbe beérve vásárolni nem hagyó rajongók tapadtak ránk. Sikítoztak, azt

nem csíptem annyira. Néhány autogram és fotó után sem tágítottak. Nem mondom hogy nem szeretem őket csak ez már kezdett sok(k) lenni. Visszamásztunk a hotelbe. Aznap még volt egy interjúnk és egy mini koncertünk. John még kitalálta menjünk el bulizni. Nem ellenkeztem, kis parti nem árthat. Black Hole, furcsa, titokzatos de találó név egy night klubnak.

- Jegy vagy ital? - állított meg minket egy agyon tetovált fazon. Meglepődtünk. Nem tudtam milyen hely is ez.

- Jegy! - mondtuk szinte egyszerre

Bemenetelünkkor letaglózott a zene. Ha egy csajjal lettem volna biztos táncoltam volna. Leültünk egy asztalhoz és szürcsölgettük a jeges kólánkat. Csak néztem a sok vonagló idiótát akik szinte már nevetségesek voltak ahogy kellették magukat. Szánalom.

- Öö...Edward? - lökött erősen oldalba John

- Aú! Mi van? - löktem el a kezét

- Ott van Zoe! - mutatott a tömegben valakire

- Hol, te idióta?! - kinevettem hiszen képtelenség hogy itt legyen

- Nem látod hova mutatok? - hőbörgött, majd megpillantottam. A szívem

egyre hevesebben vert ahogy láttam őt, és mindössze néhány méter választott el tőle.

- És egyedül van - suttogta John

- Oda megyek! - adtam a kezébe a kólám és célba vettem Zoe-t. Odaálltam. Először csak néztem ahogy táncolt. Teljesen kicserélődött, a haja kisebb mint volt. Az a kis lila semmi ami rajta volt teljesen kiformálta természetes idomait. Hátulról átkaroltam, a kezem a medence csontjára tettem és mozogtam vele. Kezét lassan a fülem mellé emelte, végigsimítottam rajta, közben magamba szívtam bódító illatát. Imádtam a helyzetet, tudtam hogy már van benne egy kis lötty, ezért kihasználtam. Lejjebb csúsztattam a kezem egészen a combjáig, kirázta őt a hideg majd visszahúztam a kezem nyakáig. Együtt mozogtam vele, a szívem közben majdnem kiugrott a helyéből. Egy gyengéd csókot nyomtam a nyakára. A testem rögtön reagált a közelségére. Jobbnak láttam eltűnni. Otthagytam őt, de nagyon fájt

- Gyere, elmegyünk! - rántottam fel John-t a székből

- Mi? Nem volt jó? - nyelt majd rohant utánam.

'Felejthetetlen este volt. Ennyi idő után ilyen közel hozzá. Ennél már csak az lett volna jobb ha ő is ugyanúgy érezte volna magát ahogy én, a fellegekben... '

35.fejezet "New Season"

"Kedves Naplóm,

Nagyon régen írtam. Egy év telt el azóta a nap óta. Nagyon sokáig szenvedtem. Nem bírtam aludni, mindenhol őt kerestem. Az illat ami utána maradt teljesen megőrjített, majd a kényszer és a vágy abbamaradt. Soha, soha nem fogom tudni elfelejteni de könnyíteni igen. Teljesen megváltozott körülöttem a világ. A színész főiskolára járok, ahova már kisgyer

mek korom óta vágytam. Sport és zenei sikereim vannak. Jedward-nek azóta kijött még egy albuma. Fanny & John-nak is a mi szakításunk után nem sokkal vége lett. A múltkori hírek szerint Edward-nek sikerült becsajoznia. Végre, már zavart hogy csak én léptem ilyen hamar. Azóta sincs barátunk.Sikeres vagyok a szakmámban, de önpusztító életet élek. A hétvégéimbe beleépültek a bulik és a piák. Rossz kislány lettem. De nem izgat ki mit gondol rólam.egészségükre. Cigizni is csak azért cigizek mert lenyugtat. Inkább szívom azt mint hogy még egyszer bántsam magam. Tetoválás. Teljesen megkedveltük, az én tarkómon csillagok vannak a Fanny lapockáján pedig egy skorpió. Nem csak belül, de kívül is megváltoztunk. Derék középig érő hajam, vállig érőre vágattam, bár már azóta nőtt de sokkal jobb. Fanny a gyönyörű szőkés haját kakaó barnára festette , szent hogy dögösebb vele. Anyáékkal mi van? Caroline férjhez ment egy texasi milliomoshoz. Irigylem. Anya sokáig sajnálkozott miattam de kiheverte. Apával azóta a bizonyos telefon óta nem beszélünk. Csúnya vagy szép dolog, nem érdekel. London 'amcsi' negyedében élünk. Szolgálati lakás. Konyha, két kis szoba és egy fürdő. Kettőnknek pont elég. Fanny. Igen, neki még mindig hiányzik John, a becsajozós hír estéjén enni adott a májának, Amandával keményen bepartiztak. Amanda? Ja igen, de kezdjük az elején. Mindennek egy fiú az oka.

Amandát kihasználta az akkori szintén modell és über helyes barátja. Hazajött és keresett munkát. Azóta a mellettünk lévő garzonban lakik.

Blossom Fletcher. Vele a tetováló üzletben találkoztunk először. Majd később kiderült évfolyam társak is vagyunk. Nagyon szép csaj. Természetes kreol bőre van gyönyörű barbis hajjal. Imádják a pasik, de Jaramy, az exe mégis megcsalta. Azóta Amandával lakik mellettünk.

Mi, az az Fanny és én. Az ikrek, nem szándékosan de tönkre tettek minket. Mi négyen vagyunk a 'bukott sötét angyalok'. Együtt bulizunk, együtt iszunk, együtt csinálunk mindent.

Soha többé nem hiszek az igaz és prózai szerelemben. Ha minden szerelem ilyen, köszönöm nem kérek belőle. Megfogadtam hogy soha többé nem leszek az a kis szerény, ártatlan, mindent tűrő kis leányka.

21 éves vagyok, ha beszólnak visszaszólok. Ezek után mondja rám valaki hogy unalmas vagyok, hiszen kalandos kis múltam volt. A gyerekeimnek el fogom mesélni. Gyerekeimnek? Egy se lehet nem hogy több. Most még nem zavar annyira de tíz tizenöt év múlva fog. Ki tudja?

Ahogy visszaolvastam a naplóm egész régi bejegyzéseit, már ne tűnik annyira durvának. Persze, mivel nagyon sok mindent nem írtam le, túl sok mindent. A heg, amit Edward miatt vágtam örök nyomot hagy és sohasem fogja hagyni hogy kitöröljem őt a szívemből. Edward után egy hatalmas űr maradt a szívemben. Ha lehetne radírozni, az elmúlt sötét időszakomat bűntudat nélkül törölném. Felvettem a póker arcot, senki nem mondja meg rólam miket élem át ha én el nem mesélem neki.Már sokan megkérdezték mit mondanék neki ha újra szemtől szembe találkoznánk. Vagy elmennék mellette vagy egyszerűen nem hagynám hogy ez megessen. De ha mégis megnyugtatnám hogy nála jobb még senki nem volt az ágyban. De erről inkább nem beszélnék illetve írnék..."

34.fejezet "The End"

...gép pittyegés, klór szag, ismét kórházban.

Kinyitottam a szemem és láttam a zöld plafont, pislogtam hátha csak egy rossz álom, de valaki ült mellettem. Oldalra fordultam, megláttam Edward-öt, arcát a kezébe temette, még a fellépő ezüst flitteres ruha volt rajta.

- Ed? - köszörültem meg a torkom. Nem válaszolt, mintha meg se hallotta volna hogy szóltam. A hasamhoz kaptam, lapos volt.

- Ed hol a pici? - hörögtem. Éreztem hogy valami nagyon rossz történt. Ismét nem mozdult, mint egy viasz szobor ott ült és sírt.

- Edward?! - kiáltottam rá. Rám nézett, a szemei vörösek voltak a sírástól. Felállt és mellém ült.

- Zoe...kezdett bele a mondatába de nem folytatta.

- Ed? Megijesztesz... - szorítottam meg a kezét

- Látni akarom! - ordítottam - John, hol van Vivianne? Hol van? - vágtam hozzá egy párnát teljes erőmből.- Nem, nem, nem! - sikítottam és a takaróba markoltam. - Nem! - zokogtam. John ismét bejött.- Meghalt! - ordította, majd felállt, a kezét a tarkójára tette és járkálni kezdett. - Zoe. Istenem, meghalt? Érted? - zokogott. Berohant John. Nem nézett rám csak kivitte Edward-öt. Ott feküdtem lesokkolva, nem akartam felfogni az imént hallottakat.

- Nem. Zoe, meghalt. - szipogott - Úgy sajnálom! - ölelt volna meg de eltoltam magamtól fel fogok ébredni, de bejött az orvos. Nemlegesen rázogattam a fejem, tudtam hogy álmodom és mindjárt fel fogok ébredni, de bejött az orvos.

- Miss Forbes, őszinte részvétem! - hajtotta le a fejét - Nagyon sajnálom.

- Doktor úr, ez ez ez nem lehet igaz! - törölgettem a szemem

- De, sajnos az. Nem tudtuk már megmenteni. Roham mentő szállította ide és azonnal megkezdtük a császármetszést de már késő volt. Nagyon sajnálom.

- Ne sajnálkozzon már! - mondtam flegmán - De miért nem siettek? Miért vették el tőlem?

- Nem érti? A maga élete is veszélyben volt. Ha nem hajtjuk végre az életmentő műtétet maga is odaveszik.

- Életmentő? Meghalt a kislányom! - ordítottam, közben John lefogott. - Bár meghaltam volna! - az arcomat a kezembe temettem- Maguk mind hülyék! - üvöltöttem. Nem tudnám elmondani azt ami akkor bennem lejátszódott.

- De van még valami! - sóhajtott - Soha többé nem szülhet gyereket. Senkinek! - lehajtotta a fejét majd mindenki kiment de bejött Edward. nem szólt semmit csak csendesen leült mellém egy székre.

- Edward sajnálom. Mind az én hibám, nem akartam. Ha nem megyek el enni akkor ez sem történik meg. - fogtam meg a kezét de elhúzódott

- Tudom Zoe, de erről senki nem tehet - hajtotta le a fejét.

- De! Nekem kellett volna vigyáznom rá, de ellőttem. Istenem... - sóhajtottam - Nekem kéne ott lenni ahol most ő van. Gyűlölöm magam! - fordultam el tőle

- Ne beszélj hülyeségeket!

- Ez nem hülyeség. Eddigi egész életem szenvedés, mindig a fájdalmat kaptam, Ed

Fájt, ahogy ránéztem. Láttam meggyötört arcát, láttam rajta a fájdalmat

- Edward, vége! - szipogtam

- Tessék? Zoe, hidd el ezt is végigcsináljuk!

- Nem! Csak én csinálom végig és te. De nem mi.! - nyeltem egy hatalmasat

- Te most szakítasz velem? - nézett mélyen a szemembe

- Igen - sóhajtottam - igen, Ed. Itt a vége mindennek! Amióta megismerkedtünk csak a

rossz történik velünk. A kislányunk elvesztése kellett ahhoz hogy észrevegyük nem illünk össze?

- Zoe, kérlek ne! - meg akart csókolni de eltoltam. Összeszorította a száját, felállt és az ajtóhoz sétált

- Én ettől még szeretlek és soha nem foglak elfelejteni! - mondta majd kiment...

33.fejezet "Jedward koncert"

"Kedves Naplóm,

Már izgulok nagyon. Elvileg nyolcra jönnek értünk az autó ami egyenesen a koncertre visz. Izgulok, nem is láttam még színpadon élőben. Nem tervezzük a kapcsolatunk nyilvánosságra hozatalát ezért együtt nem mutatkozunk. Mindent megbeszéltünk, a koncert végén gyors puszi majd rohannak fotózkodni, mi addig a kocsiban várunk. Kibírjuk. Most megyek készülődni, este még írok."

Az írást abbahagyva a ruhás szekrényemhez léptem és válogatni kezdtem

- Túl piros, kövérít, túl kék, túlságosan nagy benne a hasam - sóhajtottam mikor az uto

- Kész vagy? - rontott be Fanny. A választ sem várta meg már húzott is maga után - Gyere már az autó itt van! - sürgetettlsó darabot is az ágyra dobtam, ekkor eszembe jutott, attól mert terhes vagyok még lehetek szexi és csinos! Az órára néztem és sietni kezdtem, hiszen jó egy órám volt arra hogy a bálnából csinos és vonzót csináljak. Röpke fél óra alatt sikerült elviselhetővé tettem jelenlegi kinézetem.

- Fanny! Nem olyan könnyű! - rivalltam rá hiszen nehéz volt úgy sietni hogy vigyázzak is.

- Jaj bocsi! - nyomott egy apró puszit a homlokomra.

Mikor odaértünk a lélegzetem is elállt. Hatalmas tömeg állt az aréna előtt pedig még volt egy óra a koncertig. Kígyózó sorok a pénztárnál, sikoltozó lányok, 'JEDWARD' feliratú plakátok, security-k mindenhol. Hátul a kis ajtón mentünk be. Hosszú sötét folyosón keresztül, Fanny-ba kapaszkodtam nehogy elessek.

- Arra tessenek! - mutatott a kis fényfele a 'man in black' -es hapsi.

- Tedd rá! Béna! Mindig mellé dobsz! - szólt valaki. John volt, mi csak mentünk az igen ismerős hang után.

- Helló! - vágta be szokásához híven az ajtót Fanny. Igen a srácok kosaraztak az öltözőjükben.

- Sziasztok! - kiáltott Edward mikor odaugrott. Agyon csókolgatott engem és a hasamat. - Olyan jó hogy itt vagytok! - ölelt meg majd megmarkolta a fenekem. Rég csinált már ilyet, biztos hiányzik neki a szex, de ebben az állapotban képtelenség. Beszélgettünk, megmondtuk nekik ugyan úgy flörtölgessenek a rajongókkal mint ezelőtt, különben feltűnő lesz a dolog.

- Tíz perc kezdésik! - szólt be egy fiatalember az öltözőbe.

- Na hát nekünk mennünk kell! - állt fel John

- Ügyesek legyetek! - húztam vissza Ed-et majd egy csókot nyomtam az ajkára

- Úgy lesz! - nyalta meg a száját majd elindult az örjöngőkhöz.

Már egy ideje ment a koncert, nagyon tetszett ahogy pattogtak, énekeltek. Tehetségük az van.

- Éhes vagyok! - álltam fel - lemegyek a büfébe.

- Most? - hőbörgött a Fanny - veled menjek?

- Nem kell, mindjárt jövök. - toltam arrébb a székem és célba vettem a hot-dogos bódét.

Hosszú sötét folyosó...egy rossz lépés. Térdre ereszkedtem, nagyot estem de nem történt semmi. Felálltam és tovább akartam menni de mellé nyúltam a falnak és egy hatalmasat estem. Le a fal mellé, két dob közé estem. Egy darabig csak lestem magam elé, kegyetlenül fájt od

alent. Nem értettem hiszen nem is ott ütöttem meg. Valami meleg folyt végig a fejemen, odakaptam, lehorzsoltam. Kapkodtam a levegőt, közben tartottam magam ne dűljek el. Egész lényemben reszkettem, a hasam pedig egyre jobban nyilalt majd egy hatalmasat beszú

rt. Azonnal elernyedtem, ott feküdtem a földön, a fájdalom egyre élesebb lett. Segítségért kiabáltam, de senki nem hallott meg. Tudtam hogy valami baj van. Ott feküdtem mikor egy férfi meghallotta a hangomat. Azonnal hívta a mentőt. A fájdalmam elviselhetetlen volt, soha életemben nem éreztem még olyat. Nem sokkal később Fanny is megjelent..- Zoe, ne aggódj, nem lesz semmi baj! - szorítottam a kezét közben potyogtak a könnyeim.

- Fanny a babám! - fújtattam

- Nincs semmi baja, hidd el! - nyomott egy puszit izzadt homlokomra majd betoltak a mentőautóba.

Lélegeztetőt raktak rám és kaptam fájdalom csillapítót de az nem használt semmit.

- Hölgyem, maga szülni fog! - mondta az orvos de már nem figyeltem rá. A fájdalom iszonyatos volt, mintha kést forgattak volna bennem.

Az utolsó emlékem az hogy Fanny megfogta a kezem és sírt....

32.fejezet "Nem maradhat örökké titok!"

"Kedves Naplóm,

Eltelt egy újabb hét. Megtudtuk hogy kislányunk lesz. A hasam ismét nőtt, lassan úgy nézek ki mint egy gombóc. A minap sikerült elvileg véglegesen eldöntenünk a pici nevét. Edward ragaszkodott a több névhez nekem pedig nem volt ellenvetésem, a kicsinek is több neve lesz.

A nevén sikerült egy kicsit összekapnunk de engedtem. Vivianne Patricia Anne Grimes, én a Patriciát akartam elsőnek de Ed lebeszélt.

Eddig minden jól alakult..."

A naplóm megírásakor nem tudtam még hogy csörögni fog a telefonom,

- Halo, Zoe Frobes?! - nyomtam meg a zöld gombot

- Zoe, apád vagyok, azonnal gyere haza Dublinból. Beszélnünk kell! - közölte apa

ridegen

- Nem, apa én boldog vagyok itt - vágtam oda

- Igen, és az unokámmal mi van? - amint ezt kimondta lefagytam.

- Ho-ho-honnan tudod? - dadogtam idegesen

- Anyád telefonjában olvastam az SMS-t, hittem benned Zoe, de csalódnom kellett. Ha az elején megmondod még nem is haragudtam volna, na de így...Szégyelld magad! - folytatta még sértő szavait egy ideig. Éppenséggel a "ribanc" jelzőt nem használta, de miért hiszi azt mindenki hogy én választottam ezt? Felhúztam magam azon ahogy apu beszélt velem.

- OK, apa én ezt nem vagyok köteles hallgatni! - mondtam majd eldobtam a mobilomat.

- Hékás! Mi baj van? - lépett be Edward, majdnem őt találtam el.

- Apa! Most már tudja! Lehordott mindennek, utál engem. Szégyell, Ed! - zokogtam

- Neki kéne szégyellnie magát! Hogy mondhatott ilyet? - bújt hozzám - Zoe! - nyúlt az államhoz és magához húzott - Szeretlek, ígérem bármi is történik, én veled leszek. Mindig. - mondta majd megcsókolt.

"Kedves Naplóm,

Jedward fiú a pasim és a gyerekem apja, de soha nem voltam még egy koncerten sem. Tudom furcsa, de itt az idő. Holnap lesz a tavaszi lemezük nagy bemutató koncertje. Backstage jegy , hány leányzó ölne egy ilyenért, és nekem van, mondjuk ez alap dolog. Fanny napok óta a megfelelő ruhát válogatja, végül ma reggel dűlőre tudott jutni. Holnap lesz a nagy nap...már kíváncsi vagyok..."

31.fejezet "Egy új élet kezdete"

...ott álltam megsemmisülve és John mondata járkált a fejemben.

- Elintézem - indult neki Ed de elkaptam a karját.

- Ne! Hagyd! - rántottam vissza - Igaza van! - sóhajtottam

- Megőrültél?

- Nem, ha nem jövök be a képbe nem lenne ilyen bajunk.

- Megint bolondokat beszélsz! Ő az én babám is, Johnnak semmi köze hozzá! - mondta és megölelt

Este az ágyban feküdtem egyedül. Igen egyedül, aznap este nem akartam Eddel aludni. Gondolkodtam azon mit és hol rontottam el az életemben hogy bármi jó is történt a rosszat duplán kapom. Elmélgetésemet kopogás szakította meg. Felkeltem és

- John? - kerekedett ki a szemem ajtót nyitottam.

- Igen. Zoe, én úgy de úgy sajnálom a dolgot. Nem úgy gondoltam, csak elragadott a hév. Félek hogy elveszítem az öcsémet. Szeretlek téged és nagyon sajnálom amiket odakint a fejedhez vágtam - ömlengett

- Semmi baj! - mosolyogtam

- Dehogynem! A lelkedbe tapostam a csúnya és sértő szavaimmal, bánt a dolog és á...nem találok szavakat arra amit tettem. Nem várom el hogy megbocsájts hiszen ez megbocsájthatatlan amiket mondtam, csak gondoltam elmondom - sóhajtott - Zoe, olyan mintha a kishúgom lennél, örülök hogy Edward boldog, csak ez a KIS hír felzaklatott - mondta sápadtan. Megöleltem, őszintén nem is haragudtam rá. Bent a szobában megbeszéltünk mindent egytől-egyig.Most először tudtam vele nyíltan beszélni mindenről, kiöntötte nekem a szívét.

"Kedves Naplóm,

Eddig minden simán ment, kivéve az embereket. Még nem szoktam hozzá hogy megnéznek. Kerekedő hasamat a téli kabát se takarja örökké. A minap a nagy áruház pénztáránál egy ötvenes éveiben járó hölgy jól szemügyre vett engem. Susanna legyintett, azt mondta ne is foglalkozzak vele, de engem idegesített ahogy méregetett, majd valami olyasmit mondott 'mai fiatalok'. Szívesen a képébe mondtam volna szerény kis véleményemet de tudtam hogy nem szabad. Tegnap Fanny is megérkezett, holnap vásárolni megyünk, nézünk néhány alap baba holmit az eddig semleges nemű bébimnek!"

Reggel vidáman keltem fel hiszen vásárolni mentünk, de nem a plázába ahova minden velünk egy idős spiné jár hanem egy cuki baba boltba. Érdeklődve néztünk minden kirakatot, majd megakadt a szemem egy hófehér, halacskás tipegőn. Tudtam hogy azt nagy hiba lenne ott hagyni. Lefagytam, a szemem csak a ruhákon járt fel s le. Fanny szólt hogy ideje lenne be is menni nem csak kívülről sasolgatni. A kinézett ruhát rögtön a kosárba tettem, de az eladó hölgy odalépett.

- Első baba? - kérdezte kedvesen

- Igen - mosolyogtam zavartan 'és az utolsó' gondoltam magamban. Nem válaszolt csak hunyorítva végig nézett rajtam majd így szólt:

- Ne haragudj hogy megkérdezem, de hány éves vagy?

- Tizennyolc. - sóhajtottam. Láttam rajta a véleményét, de Susanna tanácsára csak nyeltem egy nagyot és nem foglalkoztam vele. Kikapta a kosaramból a ruhát és visszatette. Megle

pődtem, hiszen milyen jogon csinál ilyet?!

- Ezt megveszem! - nyúltam érte

- De ez nem jó méret! - tolta el a kezem

- Honnan tudja mi a jó méret a gyerekemnek? - dobbantottam, teljesen felmérgelt.

- Nézz magadra, három hónapos körül lehetsz, de ötnek nézel ki. Jó nagy baba lesz! - jelentette ki. Fanny lehűlve állt mellettem és ijedten szemlélte a történteket.

- Rendben, akkor mi lehet a megfelelő? - néztem a beszólogatós eladóra. Végül is egész rendes volt, mert segített. Vettünk pólyát, néhány tipegőt, zoknikat és cumit. Nem akartam sok mindent, majd ha kiderül a neme veszek több mindent.

Otthon illetve a Grimes házban büszkén mutogattam a holmikat Susanna-nak, de Edward elkapott összesúgott az anyukájával és kivitt az autóhoz.

- Ülj be, elviszlek valahova! - nyitott nekem ajtót. nem tudtam hová ez a nagy sietség, de a kórházba érve megértettem. Végig mentünk egy hosszú folyosón majd Ed benyitott egy irodába.

- Zoe, ő itt az új orvosod, Mrs. Pockett - mutatott be egy idősödő hölgynek. Rendkívül

szimpatikus arca volt.

- Dr. Lousie Pockett - nyújtotta a kezét

- Zoe Forbes - mosolyogtam, majd kezet ráztunk

- Nos, az elkövetkező időkben és leszek az orvosod, a legfőbb bizalmasod és a szülészed. Rendkívül szerencsés vagy hogy ilyen barátod van - mosolygott - Szeretném ha tegeződnénk, bármivel fordulhatsz hozzám. Legyen az a terhességgel, a szüléssel esetleg a szoptatással kapcsolatos.

- Öö....ez nekem még friss, semmi nm jut az eszembe hirtelen - túrtam a hajamba

- Semmi baj. Mit szólnál hozzá ha megnéznénk a kis pocaklakót? - mutatott a műszerekre

- Igen, miért is ne? - mosolyogtam Ed-re.

Beültem egy szék féleségbe. Felhúztam a pólóm majd a doktornő zselét nyomott a hasamra. Felszisszentem. Nagyon hideg volt. Edward nem mozdult, megállt az ajtónál, nem mert közelebb jönni. Intettem neki, odalépett hozzám, megfogta a kezem és érdeklődve nézte a

- Ez a szíve?- szólalt fel Edward az elmúlt fél órában először műszer monitorját.

- Igen - mosolygott Louise

Még megnéztük a kicsit majd megbeszéltük milyen gyakran kell meglátogatnom őt.

Egész délután a várost jártuk kézen fogva. Furcsa, de senki nem vette észre hogy a ő a nagy Edward Grmies. Este az ágyban feküdtem és a naplóm régi bejegyzéseit olvasgattam mikor Edward bepattant mellém.

- Nagyon szeretlek! - nyomott egy puszit a karomra

- Én is! - nevettem. Nagyot sóhajtott.

- Zoe, olyan jó volt hallani a kicsi szívét. - karolt át - Olyan hihetetlen hogy ő a miénk. Szerinted fiú vagy lány? Mi legyen a neve ha fiús? Szerinted fog majd szeretni engem?

- Jézusom Ed - nevettem - biztos hogy imádni fog. - megcsókoltam. Jól esett hogy érdeklődik iránta...

30.fejezet "Gólyahír"

- Zoe?! - hallottam nehéz lépteit amint az ajtóhoz közeledik - Gyere ki beszéljük meg!

- Nem! Tudtam hogy ez lesz! - förmedtem rá. Lassan lecsúsztam az ajtón, leültem a földre, arcomat a kezembe temettem.

- Mi? Nem értelek. Gyere már ki és beszéljük meg! - könyörgött. Nem mentem ki. Láttam az arcán amit láttam. Egy-két órán keresztül dekkoltam bent, majd kinyitottam az ajtót. Edward ott feküdt az ajtó előtt elaludt. Olyan aranyos volt. Leültem mellé de felkelt, letörölte a könnyeimet és megcsókolt.

- Szeretlek! - húzott magához.

- Így is? - szötyögtem

- Még jobban! - mosolygott azzal az Ed-es mosollyal. Felfeküdtünk az ágyra.

- Mennyi idős? - húzta fel a pólóm

- Két hónapos és három hetes - mosolyogtam

- Miért nem mondtad el hamarabb?

- Féltem... - nyeltem egyet.

- Féltél, de mitől?

- Attól hogy....sok hülyeség... - haraptam el a mondatot

- Például?

- Hogy netán megtagadod, vagy egyedül hagysz vele. Minden átfutott azon a bolond agyamon.

- Megtagadni? Soha, hiszen én csináltam! - nevetett. Felém hajolt, a két keze a fejem mellett volt. A kezemet átfontam a nyakán. Ajkai után kaptam. Borzasztó nagy kő esett le a szí-

vemről. Megkönnyebbültem. Egy könnyű mozdulattal átgördültünk. A csípőjére ültem. Levettem a pólóm, Edward pedig megfogta a hasam.

- Zoe, ő a szerelmünk gyümölcse. Belőled és belőlem. Egy kis Jedbaba - nevetett, majd megpuszilta azt. - Anyuéknak mikor mondjuk el? - nézett rám.

- Amikor szeretnéd, akár holnap. - mosolyogtam - de apám nem tudhatja meg - rajzolgattam a mellkasára.

- Miért? Hiszen nagypapa lesz!

- Pont ez az. Kinyírna minket, de főleg téged - húztam a számat.

Reggel eldöntöttük hogy ebédénél, mikor a család együtt van, elmondjuk. Már nem izgultam annyira mert Edward elfogadta, de féltem Susanna-ból mit hoz ki. Hiszen mind a ketten fiatalok vagyunk. Felvettem egy elegáns ruhát ami látszólag takarja a hasam majd rá egy baba rózsaszín színű bolerót. Felcsatoltam a hajam és tükör elé álltam. Bármikor néztem bele minden egyes alkalommal más nézett vissza rám.

- Gyönyörű vagy! - karolt át hátulról Ed, kezét a hasamra tette majd végigsimított rajta.

- Két-három hónap múlva hazudd ezt. Már akkora darab vagyok, nézd meg! - fordultam oldalra hogy lássa

- Akkor is gyönyörű leszel! - nyomott egy forró csókot a nyakamra

- Félek, nagyon félek Edward. Lehet majd megvetnek, vagy kirúgnak innen.

- Ne hülyéskedj, ha te mész, én is megyek! - két keze közé fogta az arcom majd megcsókolt.

- Kész az ebéd, az asztal tálalva! - kiáltott Susanna

- Gyere menjünk - húzott szelíden maga után Ed.

Leültem mellé, pont az idősebb Johnnal szemben. Nem mertem felnézni, kerültem a kínos összenézéseket. Lassan, bizonytalanul kanalaztam a brokkoli krémlevest. Az járt a fejemben hogy 'egészséges, meg kell enned, egészséges!' A második fogást vártunk mikor Edward felállt és csendet kért.

- Lenne egy nagyon fontos bejelenteni valónk! - szólalt fel, majd felállított engem is. Nem nézem fel csak bámultam magam elé.

- Zoe kisbabát vár, tőlem! - mondta minden bevezetés nélkül. Ekkor felnéztem, láttam a riadt arcokat. Susanna zavartan mosolygott, id. John nem tudta az elhangzottakat hova tenni, ifj. John felállt az asztaltól és kiment. Ed utána rohant, én is elindultam de a bejárati ajtónál megálltam, és hallgattam a kissé hangos eszmecserét.

- És most mi lesz Edwad? Mi lesz? - ordított John

- Mi lenne? Minden olyan lesz mint volt.

- Szerinted! Ez egy gyerek Ed, nem egy cipő amit megunsz, fel kell nevelned őt. És velem mi lesz? Mi lesz a Jedward-del? Mi lesz a rajongóinkkal?

- Nem értelek, mi lenne, zenélünk tovább?!

- Igen? El kell venned feleségül, hajlékot kell neki adnod, családi házat. Velem mi lesz?

Nem lakhatok veletek! - csend következett. Istenem, én tehettem mindenről, ők a legfontosabbak egymásnak. Tönkre tettem mindent! Éreztem hogy most kell közbe lépnem, kimentem. A fiúk egyszerre kapták oda a fejüket.

- Zoe, menj be! - utasított John

- Nem, ez rám is tartozik! - karoltam össze a karomat.

- Ez csak a mi ügyünk. Semmi közöd hozzá! - rivallt rám.

- Semmi közöm? Na ne viccelj, rólam van szó, miattam történik ez!

- Nem miattad - nyugtatgatott Ed

- De igen is miatta! Minden! Nem kellett volna lefeküdnötök és most nem tartanák ott ahol most! - kiabált John

- Igen? Szerinted én döntöttem így , magamtól? Igen, persze, 18 évesen tök aktuális a gyerek vállalás! - a kezem ökölbe szorítottam, ha nem róla lett volna szó, már megütöttem volna.

- Miért nem védekeztetek vagy vetetted el? - nézett rám kérdően, soha nem láttam még ilyennek.

- Szerinted nem jutott eszembe?

- El akartad vetetni? - kapta el a karomat Edward

- Először igen, de féltem, meg drága volt és veszélyes - nem sok választott el a sírástól

- Kifizettem volna! - mondta ridegen John majd beviharzott....

29.fejezet "Nagy levegő..."

...ott álltam és nem hittem a szememnek. Az ajtó másik oldalán az én drága unokanővérem Amanda, állt. Több mint hat hónapja nem láttam őt, ugyanis New Yorkban lakik. Huszokét éves és modell 'tanonc', kinézetre hasonlít Shakira-ra, nem csoda hogy sikeres. Mindig is irigyeltem a gyönyörű szőkés haját, olyan tipikus természetesen szépség.

- Szia! - ujjongtam - Hát te?

- Én? Én itt vagyok! - ugrott a nyakamba, de eltoltam magamtól mert megnyomta a hasamat.

- Mi a baj? Olyan letört vagy... - simított végig az arcomon. Amandára mindig számíthattam, ha kellett tanácsokat adott, segített a tanulásban, a pasikban. De ebben problémámban még ő se segíthet.

- Gyere - mutattam a lépcső felé - fent elmondok mindent. Leültettem az ágyamra, nem tudtam hogyan is kezdjek bele. Le s fel járkáltam a szobában...

- Zoe, megijesztesz! Mondj már valamit, kérlek! Mi a franc folyik itt? - állt fel, felém tartott de visszalöktem az ágyra. Nagy levegőt vettem és kimondtam.

- Gyereket várok.

- Hogy m-m-mi? - állt fel - Amanda levegőhöz se jutott, csak lesett rám azokkal a nagy szemeivel. Letaglóztam, tudtam hogy így lesz.

- Jól hallottad, két és fél hónapos terhes vagyok! - sírtam, nem bírtam már magamat tartani - Amanda segíts...nem bírom végig csinálni egyedül! - omlottam karjaiba, a vállán sírtam, ez valamennyire megnyugtatott.

- De hol baba apja? Ismerem? Ki az? - nézett rám kérdően.

- Edward Grimes, és neki még nem mondtam el.

- Nem mondtad el? - kiáltott - Zoe Stefanie Forbes....miket csináltál amíg távol voltam? - nézett rám

- Ne nézz így rám - kiáltottam majd kifutottam a folyosóra.

- Zoe?! - futott utánam - Ne haragudj, csak nem ilyen hírekre voltam fel készülve - elkapta a karom és megölelt - Sírj, sírj, segítek, ne félj...itt vagyok veled! - simogatta a hátamat. - Szóval ki az apa?

-Edward Grimes - töröltem meg a szemem - Dublinban lakik.

- Dublin? Mikor és miért voltál Dublinban? - újra a szobámban voltunk, egymással szemben ültünk az ágyamon.

- Ez nagyon hosszú, de elmesélem.... - kemény két órán keresztül hallgatta a buta történetemet, de mintha érdekelte volna. Mindig szerettem vele beszélgetni, még ha nem is érdekelte, legalább úgy csinált mintha. Kisült hogy valamilyen úton módon de már találkozott a srácokkal, és ennek nagyon örültem, mert szerinte Edward nagyon szerethet engem ha lefeküdt velem. Neki is elmondták csak házasság után esedékes náluk a szex, de megszegték a fogadalmukat. Amanda szerint semmi gond nem lesz vele a baba téren. Kiöntöttem neki a szívem, mindent kiadtam magamból. Megkönnyebbültem. Másnap reggel cipzár csörgésre ébredtem.

- Amanda, mit csinálsz korán reggel? - nyitottam ki a fél szemem.

- Pakolok - hessegetett

- Hova? - ültem fel, de a fény bántotta a szemem

- Megyünk...elmegyünk Dublinba. - jelentette ki

- Hogy micsoda? Nem megyek sehova! Megőrültél? - pattantam ki az ágyból.

- Zoe, Edward-nek meg kell tudnia hogy körülbelül hét hónap múlva apa lesz!

- De. De én erre még nem készültem fel. - dadogtam - És te akkor minek jössz?

- Hogy biztonságban legyél - mosolygott.

- Nem kell, elmegyek egyedül. - nagy levegőt vettem és kimondtam - elmondom neki! - néztem a földre

- Igen! Ez az én unoka hugicám! Bevállalós, kemény csajszi! - ölelt meg. Nem bírtam vele együtt örülni. Szúrt a mellkasom, rettenetesen féltem. Úgy, mint még soha semmitől. Tényleg úgy csinálom mintha Ed megölne ha megtudná. Nevetséges. Két nap múlva útra keltem. Írtam Ed-nek egy rövid üzenetet hogy megyek, várjon rám. Összepakoltam a holmimat. Felvettem egy barna tunikát, így nem olyan feltűnő.Este és sötét volt, hamarabb nem volt járat. Kivételesen anya is tudott az elmenetelemről. Amanda és Caroline kikísértek a reptérre.

Még ott is némi önbizalmat leheltek belém. Úgy csináltam mintha elhittem volna magamról hogy nyugodt vagyok, de tudtam hogy nem. Elköszöntem és felszálltam. Rettegtem, h

ogyan állok majd elé. A repülőm a vártnál hamarabb befutott. Berohantam a mosdóba és gyakoroltam. - Szia Edward, terhes vagyok! Szia gyereket várok, tőled! Szia felcsináltál! - kiröhögtem magam. Kimentem a váróterembe. Magas, fekete kapucnis, jó seggű srác. Ő az enyém. Elindultam felé de hamarabb észrevett mint gondoltam. Felkapott és megpörgetett. Fájt ahogy megnyomott, csak nyögtem.

- Úgy örülök neked! El sem hiszem hogy itt vagy! - csókolgatta a nyakam

- És se - mosolyogtam, belül pedig ordítottam.

Egész úton a Grimes házig döfködtem magam képletesen. Féltem hogy elutasít, kinevet vagy megvet majd. Vagy a legrosszabb, megtagadja a kicsit. Beléptem a házba, süti illat csapta meg az orrom. Susanna a jövetelemre készült volna? Képtelenség.

- Zoe?! - ugrott a nyakamba - Isten hozott újra itt. Készítettem neked süteményt, remélem szereted a mogyorót - nevetett. Imádom Ed családját, olyan laza. Együtt vacsoráztunk, felszabadultam tudtam velük viselkedni.

Este a tükörbe néztem, láttam már előre Edward arcát. Végigsimítottam rajta. Felvettem az új pizsamámat. Rövid nadrág és bő póló. Kimentem és befeküdtem mellé, jól betakaróztam. Edward megcsókolt, lassan a takaró alá nyúlt és engem keresett.

- Ed, most ne! - szóltam, de süket fülekre találtam. Mintha a falnak beszéltem volna. A keze a nadrágomba kalandozott. Összeszorítottam a szemem, nagyot levegőt vettem és kimondtam.

- Edward, terhes vagyok! - a fejemre húztam a takarót és sírtam. Nem szólt, hallottam heves lélegzetét.

- Zoe ez komoly? - köszörülte meg a torkát.

- Igen - zokogtam a paplan alatt. Csend következett, senki nem szólt egy szót sem, majd egy nem várt pillanatban Edward lerántotta rólam a takarót.

- Mond azt hogy viccelsz! - nézett mélyen könnycseppekkel borított szemembe

- Ed, úgy nézek ki mint aki viccel? - vágtam oda keményen - Tudtam hogy így reagálsz! - mondtam és a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Egyedül akartam lenni, illetve én és a picim...

28.fejezet "A sorsunkat már megírták..."

....Végre vége a vizsga időszakomnak. Eltelt két hónap. Minden nap beszéltem Ed-del de egyszer sem említettem neki a dolgot. Sőt még senkinek. Nem tudom de eddig senkinek nem esett le, a hasam láthatóan megnőtt. A kedvenc fekete masnis felsőm hasban kicsi, mármint szűk. A menzeszemnek lőttek. A baba és a hideg miatt is bő ruhákat vettem fel. Nagy kő esett le a szívemről, mikor elmondhattam anyának. Megértett engem, hiszen ő ugyan így járt Caroline-nal. Mégis apától és Edward-től féltem a legjobban. Délután volt egy kis időm, lefeküdtem az ágyra és gondolkodtam. Visszagondoltam azokra az időkre mikor még nem kellett ilyen dolgokkal foglalkoznunk. Mikor még gondtalan gyermekként azt csináltunk amit akartunk, következmények nélkül. Feküdtem, a kicsi hasamat simogattam.

" - Fanny te mindig Zach-re gondolsz? Neki rajzoltad a macit is? - szedtük mama kert

- Igen, és ezt is neki fogom adni. Jössz a rétre, ott vannak szebbek?!jében a virágokat

- Menjünk! De én megyek elöl! - sikítottam.

Ott lefeküdtünk a virágokkal beborított fűbe. Egymás kezét fogva fürkésztük az eget, és nagyokat kacagtunk.

- Én először egy kislányt szeretnék, mindig rózsaszínbe öltöztetném, és a nevét egy virágról kapná..például Liliom vagy Jasmine - kacagott Fanny

- Én kisfiút. És a férjemmel mindig focimeccsre vinnénk, hot-dogot vennénk neki és szotyit... Fanny?! - ültem fel - Ígérd meg hogy mindig velem leszel, soha nem veszünk össze, még Tisha Beroof se szedhet minket szét, ígérd meg, esküdj a macskádra!

- Esküszöm. Esküszöm Áfonya életére! -

Könnyeztem , a kezem még mindig a pocakomon pihent. Életem legszebb nyaralás

a volt. Mindössze hét évesek voltunk, de megesküdtünk. Fájt, hogy semmi nem úgy alakult ahogy akkor, kölyök fejjel elképzeltük. Fanny profi jég korcsolyás akart lenni, és pedig már akkor is színésznő. 'A szőke herceg eljön érted és elvisz a kastélyába'. Nem így lett...a szőke hercegem eljött, elvitt a kastélyába, ott hagytam neki ami egy nőnek a legfontosabb, és kaptam tőle egy életre szóló ajándékot. Nem bántam meg, ha bárki is megkérdezné, soha nem mondanék ilyet. Egy darab belőle és belőlem. Még nem ismerem de már szeretem. Nem értem azokat akik gondolkozás nélkül elvetik...nem mondom azt hogy nekem nem fordult meg a fejemben...de átértékeltem a helyzetet. Tudom, tudom hogy Edward is szeretni fogja őt de mi van ha nem? Sajnos csalódtam már benne, félek életem legnagyobb csalódása lesz ha most elutasít minket. Igen, minket, magamról mostantól többes számban beszélek. Életem lehet most ment végleg tönkre, egy kisbaba felnevelése

nem olyan mintha egy hörcsögöt kapna az ember. Félek, istenem ez a feladata túl nagy nekem."

Felkeltem és a tükör elé álltam, felhúztam a pólóm, és ott vigyorgott az a valaki. ' Fiú vagy vagy lány?' - beszéltem hozzá, nem fog válaszolni de legalább nem magamnak beszéltem. "A nagyok szerint a sorsunkat már megírták...az enyémet nem akarnák véletlenül elölről kezdeni vagy csak néhol bele radírozni? Nem, hát nem. Állom a sarat, csak néha valaki válaszolhatna néhány kérdésemre. Olyan egyedül érzem magam, Fanny mindig mellettem állt, de akkor mikor tényleg szükség lesz majd rá nem lehet ott. Hiányzik Edward, nem merek elé állni. És a családja, mit szólnak majd hozzá? Egy kis fruska vagyok a szemükben..Susanna rendes velem de lehet nem is igazi, csak jól színészkedik..bárcsak valaki tanácsokat tudna adni mit tegyek, valaki aki már volt hasonló helyzetben. Anyának könnyebb volt, apa mellette volt, de Edward nem lesz velem. Érzem, mi van ha megtagadja? Ha azt képes volt elhinni hogy lefeküdtem Dominic-kal akkor azt is hogy lehetséges övé a baba. Na azt a csalódást nem élném túl. Akkor, akkor, akkor se tennék semmit. Túlélném, nélküle is boldogulni fogok, bármi is történjen."

Csengettek, egyedül voltam itthon, lerohantam, rohantam? Mentem és ajtót nyitottam....

27.fejezet "Izgalom?"

... Ott ültem a földön, reszketett a gyomrom. Nem értettem, hiszen már nem izgultam annyira. Egy idegen fiú segített.

- Minden rendben? - segített fel majd egy padra ültetett

- Igen persze, csak a sok stressz... - töröltem le a könnyeimet

- Ne haragudj meg, de, borzalmasan nézel ki - mondta halkan

- Köszönöm - mosolyogtam.

- Nem úgy gondoltam - védekezett

- Tudom, de a matekot meg kell írnom - pattantam fel

- Ez komoly? Ilyen állapotban? - nézett rám furcsán az idegen

- Igen! - vágtam rá, majd megköszöntem a segítségét és elindultam a terem felé.

Ismét beszólítottak, megírtam. Bár volt amit nem tudtam, oda is írtam valamit. Próba szerencse. Végezetül még egy pillanatot vetettem a papíromra majd kivittem a tanároknak, had röhög

jenek milyen sokat tudtam. Az asztalnál megint megszédültem, teljesen elvesztettem az egyensúlyom. Összeestem. A tanár úr fogott meg.

- Kisasszony? Jól van? Minden rendben? - legyezgetett. Hallottam a hangját de képtelen voltam válaszolni. Elgyengült testem bevitték a betegszobára. Hideg borogatást és injekciót kaptam.

- Hall engem? Mi a neve? - szólt kedvesen a doktor úr.

- Igen - nyögtem - Zoe Forbes - ültem fel a székben

- Minden rendben? - rohant be Fanny

- Na de hölgyem! - kiáltott az orvos

- A barátnőm! - megfogtam Fanny kezét, még mindig forgott körülöttem minden

- Na és elmúlt a stresszes tünet? - kérdezte Fanny idegesen

- Nem, mert nem is volt. - forgatta a papírjait a doki

- De, de hát a gyomrom teljesen kikészült, totál idegben voltam - közöltem

- Igen - sóhajtott - Ez érthető, mivel maga gyermeket vár.

Ez a mondat villámként csapott végig rajtam. Teljes erőmből megszorítottam Fanny kezét. A szemeim kikerekedtek, még a szám is tátva maradt.

- Neeeem! - nevettem az teljességgel lehetetlen

- Nem, maga két hetes terhes

- Fanny?! - nyöszörögtem - Nem lehetek terhes, most nem - zokogtam. Nem fogtam fel amit az orvos mondott.

- Nyugi Zozo.

- Nyugi? Tudod te miről van szó?

- Doktor úr, ez biztos? - fordult oda Fanny

- Több mint valószínű, de adok egy terhességi testet.

- Van más választásom? - néztem a dokira segélykérően

- Van - sóhajtott

- Tényleg? - fény csillant fel a szememben

- Az abortusz. A magzat eltávolítása, de annak a beavatkozásnak súlyos anyagi költségei és hátrányai vannak.

- Milyen hátrány? - néztem furán.

- Meddőség. Soha többé nem tud majd gyermeket a világra hozni. Elnézést , igazából ehhez semmi közöm nincs, de van apa? Mármint állandó kapcsolat 'gyümölcse'?

- Igen - a földet bámultam, nem mertem a szemébe nézni.

Ott ültem a székben megsemmisülve, senki és semmi nem járt a fejemben csak az a valaki aki hasamban volt.

- Miss Forbes? - hallottam ismét a doktor hangját - Miss Forbes?! A szüleinek mikor óhajtja elmondani? Esetleg majd én?

- Nem! - pattantam fel -Apa nem tudhatja meg, kiborulna. Anya...anya, majd megtudja.

Egész úton hazafelé az ablakon bámultam ki. Tévedtem mikor azt mondtam hogy a vizsgánál jobban még nem izgultam. Viszont most teljesen bepánikoltam.

- Egy baba - sóhajtottam

- Istenem Zoe, nem tudom mit mondhatnék. A sajnálom, az olyan csúnya, hiszen a gyermekáldás csodálatos. A gratulálok...az meg valahogy nem idevaló.

Hazaértünk. Szó nélkül beindultam, de Fanny elkapta a karom.

- Zoe, figyelj rám, ne csinálj semmi őrültséget! Már nem csak magadért vagy felelős - megölelt. - Ígérem, mindenben melletted leszek! - megpuszilt majd elment.

Este fürdésnél a hasamat simogattam. Semmi változást nem véltem észrevenni még, de mintha már lenne ott valami. Persze hogy van, egy kis Grimes baba, akit még nem ismerek, és rajtam és Fanny-n kívül még senki nem tud. Nagyon hirtelen jött és tornádóként csapott végig raj

tam. Minden jövőbeli tervem romba dőlt. Színésznő nem lehetek egy bébivel. 'Istenem apa ezt előre látta!' - sóhajtottam. Féltett ,tudta hogy így lesz. Ha elmondom neki borzasztó nagyot fog csalódni és ezt fogja mondani " Mert én megmondtam!"De megfogom védeni Edet, semmiről nem tehet. Mármint tehet, de még nem is tud arról hogy apa lesz.

Elmentem aludni, illetve csak akarta, de sehogy se jött álom a szememre. Csak a pici járt a fejemben. Rettenetesen féltem. Nem vagyok még felelősségteljes felnőtt, sőt, agyilag még gyerek vagyok. Edward is szinte még kölyök, hogy is lenne képes egy ilyen nagy feladatra...

26.fejezet "Vizsga"

Az elmúlt két hét szimpla tanulással telt, és egy vizsgán túl voltam. Minden nap beszéltem Edward-del, aki próbált tele nyomni önbizalommal, kisebb nagyobb sikerrel. El szoktam a tanulástól. A magyarral és a történelemmel soha nem volt gondom, de a matematika minden képességemet meghaladta. A szóbeliektől féltem a legjobban.

"Kedves Naplóm,

Nagyon-nagyon régen nem írtam. Sajnálom, de sehogy sem tudtam időt szakítani rád. Rengeteg minden történt azóta. Ed-del minden rendben, és a fejemben is minden a helyén van. Holnap lesz a második vizsgám, a humán tantárgyak. Ezektől is tartok, de a főiskolához kell egy úgymond színdarab vizsga. Három szituációból húzok majd amit ott rögtön el kell játszanom. Ez okozza a legnagyobb pánikot bennem jelenleg. Ígérem egyszer leülök és mindent leírok tüzetesen, de most nem!"

Anya a kedvencemet csinálta ismét ebédre. Gyrost szósszal, imádom. Apa nem evett velünk, szegénynek rengeteg dolga van. Caroline-nal sokkal jobb a kapcsolatunk mint valaha. A

Erőtlenül ültem a vécé csésze mellé. Borzasztóan fájt a fejem, majd anya bejött.bban segít amiben tud. Úgy ültünk az asztalnál mint a kisgyerekek és vártuk mikor hozza már anyu a kaját. Éppen hogy bele kezdtem a tányéromon lévőhöz a gyomrom kavarogni kezdett. Elszorult a torkom, éreztem ha nem megyek ki akkor viszont láthatom amit eddig megettem. Berohantam a mosdóba és ki engedem azt ami kikívánkozott. Anya idegesen rohant utánam és szólítgatott az ajtó másik oldaláról, válaszolni se tudtam már jött a következő csapat.

- Kicsim, mi a baj? - nézte meg hogy van-e lázam.

- Nem tudom, szerintem a stressz ráment a gyomromra. - sóhajtottam. Felsegített majd bekísért a szobámba.

- Pihenj. Holnap újabb vizsga, nem betegedhetsz le. Ne izgul minden rendben lesz! - egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment. Elaludtam, másnap reggel ébredtem fel.

- Jézusom! Kettőkor vizsga! - pattantam fel, de kár volt mert nagyon megszédültem. Az érzés hasonlított a másnapossághoz. Hál' istennek, néhány perc alatt elmúlt az émelygéssel együtt, addig támaszkodtam az ágy támlájához. Dél körül felöltöztem. Fekete térdig érő szoknya, feh

ér zsabós ing és fekete nyakkendő. Ahogy felvettem a kedvenc magassarkúm ismét megszédültem. Jobbnak láttam levenni. Az egyszerű kis cipőmbe bújtam bele. A hajamat olyan irodás nénisen felkötöttem. Szolid sminkelés és már negyed kettő volt. Anyával elvittük Fanny-t is a suliba. Folyt rajtam a víz, mint valami száz kilós emberen. Szép lassan bementünk, anya elment, majd négykor jött értünk. Névsorban ültünk le egyenként. Megkérték hogy egy két tollon, személyes kabalán és esetleg innivalón kívül semmi ne legyen a padon. Elém raktak egy legalább húsz lapból álló papírtömbből.

- Hozzáfoghatnak! - intett a vizsgatestület elnöke. Eluralkodott rajtam a pánik, a papíron csak betűket láttam. Sehogy sem bírtam elolvasni őket, ekkora para még életem nem volt rajtam. Szorongattam a kabalaként szolgáló "E" betűs nyakláncot. A fél literes ásványvizem háromnegyedét az első tíz percben megittam. Pislogtam mint hal a szatyorban. Sírni tudtam volna, de Edward jutott az eszembe. Ha ezt elcsesztem plusz két hétig nem láthatom. Nagy levegőt vettem és elkezdtem. Meglepődtem magamon, a kezem magától írni kezdett. Volt mindenféle feladat és nagyjából mindet tudtam. Beszedték a papírjainkat és kitessékeltek minket. Fanny-val pattogni kezdtünk a folyosó közepén, de ismét megszédültem.

- Minden rendben? - ugrott hozzám Fanny

- Persze, csak a stressz - bementünk a mosdóba, kicsit felfrissíteni magunkat. A vécébe érve pont rám jött a hányhatnék. Rohantam.

- Zoe?! - hallottam Fanny hangján hogy ideges

- Semmi baj, csak nagyon ideges voltam, de már jól vagyok - megtöröltem a szám és kimentem.

Lemostam az arcom. A vízcseppek megváltásként gurultak végig kipirosodott arcomon.

- Valamivel jobb - sóhajtottam, de nem teljesen volt igaz mert még matek hátra volt.

Fanny elment valami ehetőért addig én vissza akartam menni de a lábam megremegtek és megadták magukat...

25.fejezet "Mennem kell"

...az az este csodás volt, felejthetetlen. Másnap elhagyhattam a kórházat. Elköszöntem Emilia-tól, és megígértem neki hogy még meglátogatom. Megismerkedtem a srácok szüleivel és Kevinnel, a legidősebb Grimes fivérrel. Mindannyian kedvesen fogadtak, bár az idősebb John nem örült annyira, de Edward szerint csak időre van szüksége. A minap egy fájdalmas témát kellett felhoznom.

- Edward - bújtam hozzá - vissza kell mennem Londonba!

Nem szólt semmit csak tovább tevékenykedett a konyhában.

- Hallod? Muszáj visszamennem! - fogtam meg a kezét

- Mennyire muszáj? - nézett maga elé

- Nagyon. Egyrészt a szüleim miatt, másrészt itt vannak a vizsgáim. De ugye megértes

- Persze, értem. És mennyi idő ez a valami?z?

- A vizsga? A felkészülési idő egy vagy esetleg másfél hét, de három vizsgám lesz. - Edward egy hatalmasat sóhajtott majd magához húzott

- Mikor indulsz? - súgta a nyakamba

- Holnap reggel - amint ezt kimondtam még jobban szorított. - De hamar el fog telni - próbáltam vigasztalni.

- Elhiszem, de még annyi mindent akartam mutatni! - nyomott egy lágy csókot az arcomra.

- Meg lesz ha visszajövök , hidd el! - majd megcsókoltam.

Aznap sülve-főve együtt voltunk. Segített összepakolni, minden ruha pakolása után megcsókolt. Mint két kisgyerek úgy szórakoztunk. Az esti zuhanyzást ismét együtt tettük meg. Edward kiment a fürdőből, én felvettem a szokásos póló-bugyi párost majd a tükörbe néztem. Teljesen

más ember lett belőlem.. Jobb, harciasabb és tapasztaltabb.Lassan levettem a szétázott kötést a kezemről. Még mindig tisztén láttam, lepergett előttem mindaz amit tettem. Bolond lettem volna meghalni, majdnem tö

nkre tettem mindent. Sajnáltam hogy Ed-nek látnia kellett úgy. Kimentem és ráültem Edward csípőjére majd izgatóan végigsimítottam a hasát.

- Úgy sajnálom - csókoltam meg.

- Mit sajnálsz? - nézett rám kérdően.

- Azt - lemásztam róla és mellé feküdtem. Én hülye nem tettem új kötést, Edward elkapta a kezem és megnézte.

- "E" - nyelt egyet. Egy könnycsepp folyt végig az arcán. Nem akartam hogy megtudja. Legalábbis várni akartam vele. Elrántottam a kezem és felültem az ágyon. A hátamhoz bújt és átölelt.

- Szeretlek és ezt te is tudod, miért csináltad? - hallottam a hangján hogy nem sok választja el a sírástól.

- Nem tudom - szipogtam - az, az az a hír a tévé. - néztem magam elé.

- Jézusom! Az csak egy reklámfogás lett volna. Én tehetek mindenről, ha nem csinálom azt, akkor te se csinálod azt és akkor...

- ...és akkor nem történik meg életem legjobb szexe, nem ismerem meg a családod, nem

döbbenek rá mennyire nagy hülye voltam és hogy mennyire szeretlek. - szakítottam őt félbe. Hozzábújtam. A fejem a mellkasán pihent, egyszerre vettük a levegőt. A lábam ismét, mint régen, remegni kezdett. Ez jó jel, mert azt jelenti, minden újra a régi.

Öt óra tíi perckor ébresztett az órám. Kikavarodtam Ed kezei közül és készülni kezdtem. Farmer pulóver összeállítás a legegyszerűbb, hozzá vettem a kedvenc torna cipőmet. Gyorsan hajat vasaltam, alapoztam a hulla arcomat. Egész elfogadhatóra sikeredett a kinézetem. Pont végeztem, mikor valaki csengetett. Edward nyitott ajtót.

- Na megyünk? - pattant be az ajtón Fanny

- Te itt? Te nem maradsz? - habogtam

- Ha te mész, én is megyek. - ölelte át tetőtől talpig ledöbbent testem. John teljesen letörve lépett be az ajtón. A fiúk kikísértek minket a repülőtérre. Bemondták a járatunkat.

- Hát ideje mennünk. - sóhajtottam, majd egy hosszú csókot nyomtam Ed szájára.

Elindultam, de visszahúzott és megint megcsókolt.

- Szeretlek! - nyögte bele a csókba.

- Na! Vigyázok rá, ígérem Edward! - tolt maga előtt Fanny. Nyomasztó volt látni az arcuk

at. A mindig mosolygós és vidám ikreken egy csepp öröm se volt. John átölelte az öccsét, de legalább ott vannak egymásnak. Susanna írt egy SMS-t amiben jó utat és jó tanulást kívánt. Azt

hiszem a legjobb anyóst kaptam. Egész úton apa járt az eszembe. Mit mondjak neki vagy mit ne? Féltem. Majd' két hónap távollét után jó volt végre látni a Big Ben-t. Caroline kijött elénk, neki szóltam csak a hazajövetelünkről.

- Sziasztok!!! - kiáltott. Úgy megölelgetett hogy azt hittem ő fog megölni.

- Apa? Anya? - kérdeztem, közben az ujjaimat tördeltem.

- Otthon vannak. Anya minden este imádkozott értetek. Apa, meg hát apa. Először mérges volt aztán beletörődött a döntésedbe.

Hazafelé úton egyre jobban izgultam. Leadtuk Fanny-t majd elindultunk hozzánk. A bejárati ajtó előtt megálltam, haboztam, nem mertem bemenni. Majd egy nagy levegő után benyitottam.

- Helló! Megjöttem! - dobtam a lépcsőre a cuccom

- Istenem Zoe?! Kicsi lányom Zoe! - anya is majdnem megfojtott

Puszilgatta a homlokom stb. Apa ridegen kilépett a konyhából és végig mért.

- Szia apa! - mosolyogtam rá. Meglepetésemre széttárta a karját és megölelgetett.

- Két hét szobafogság - nevetett. Örültem hogy így fogadott, azt hittem nehezebb lesz. Nem érdekelt a szobafogság, tanulni jöttem, pont jó így.

- Apa, anya, tanulni jöttem. - nevettem

- Örülök, azt hittem majd szólni kell hogy nem vizsgázol! - ujjongott anyu...