28.fejezet "A sorsunkat már megírták..."

....Végre vége a vizsga időszakomnak. Eltelt két hónap. Minden nap beszéltem Ed-del de egyszer sem említettem neki a dolgot. Sőt még senkinek. Nem tudom de eddig senkinek nem esett le, a hasam láthatóan megnőtt. A kedvenc fekete masnis felsőm hasban kicsi, mármint szűk. A menzeszemnek lőttek. A baba és a hideg miatt is bő ruhákat vettem fel. Nagy kő esett le a szívemről, mikor elmondhattam anyának. Megértett engem, hiszen ő ugyan így járt Caroline-nal. Mégis apától és Edward-től féltem a legjobban. Délután volt egy kis időm, lefeküdtem az ágyra és gondolkodtam. Visszagondoltam azokra az időkre mikor még nem kellett ilyen dolgokkal foglalkoznunk. Mikor még gondtalan gyermekként azt csináltunk amit akartunk, következmények nélkül. Feküdtem, a kicsi hasamat simogattam.

" - Fanny te mindig Zach-re gondolsz? Neki rajzoltad a macit is? - szedtük mama kert

- Igen, és ezt is neki fogom adni. Jössz a rétre, ott vannak szebbek?!jében a virágokat

- Menjünk! De én megyek elöl! - sikítottam.

Ott lefeküdtünk a virágokkal beborított fűbe. Egymás kezét fogva fürkésztük az eget, és nagyokat kacagtunk.

- Én először egy kislányt szeretnék, mindig rózsaszínbe öltöztetném, és a nevét egy virágról kapná..például Liliom vagy Jasmine - kacagott Fanny

- Én kisfiút. És a férjemmel mindig focimeccsre vinnénk, hot-dogot vennénk neki és szotyit... Fanny?! - ültem fel - Ígérd meg hogy mindig velem leszel, soha nem veszünk össze, még Tisha Beroof se szedhet minket szét, ígérd meg, esküdj a macskádra!

- Esküszöm. Esküszöm Áfonya életére! -

Könnyeztem , a kezem még mindig a pocakomon pihent. Életem legszebb nyaralás

a volt. Mindössze hét évesek voltunk, de megesküdtünk. Fájt, hogy semmi nem úgy alakult ahogy akkor, kölyök fejjel elképzeltük. Fanny profi jég korcsolyás akart lenni, és pedig már akkor is színésznő. 'A szőke herceg eljön érted és elvisz a kastélyába'. Nem így lett...a szőke hercegem eljött, elvitt a kastélyába, ott hagytam neki ami egy nőnek a legfontosabb, és kaptam tőle egy életre szóló ajándékot. Nem bántam meg, ha bárki is megkérdezné, soha nem mondanék ilyet. Egy darab belőle és belőlem. Még nem ismerem de már szeretem. Nem értem azokat akik gondolkozás nélkül elvetik...nem mondom azt hogy nekem nem fordult meg a fejemben...de átértékeltem a helyzetet. Tudom, tudom hogy Edward is szeretni fogja őt de mi van ha nem? Sajnos csalódtam már benne, félek életem legnagyobb csalódása lesz ha most elutasít minket. Igen, minket, magamról mostantól többes számban beszélek. Életem lehet most ment végleg tönkre, egy kisbaba felnevelése

nem olyan mintha egy hörcsögöt kapna az ember. Félek, istenem ez a feladata túl nagy nekem."

Felkeltem és a tükör elé álltam, felhúztam a pólóm, és ott vigyorgott az a valaki. ' Fiú vagy vagy lány?' - beszéltem hozzá, nem fog válaszolni de legalább nem magamnak beszéltem. "A nagyok szerint a sorsunkat már megírták...az enyémet nem akarnák véletlenül elölről kezdeni vagy csak néhol bele radírozni? Nem, hát nem. Állom a sarat, csak néha valaki válaszolhatna néhány kérdésemre. Olyan egyedül érzem magam, Fanny mindig mellettem állt, de akkor mikor tényleg szükség lesz majd rá nem lehet ott. Hiányzik Edward, nem merek elé állni. És a családja, mit szólnak majd hozzá? Egy kis fruska vagyok a szemükben..Susanna rendes velem de lehet nem is igazi, csak jól színészkedik..bárcsak valaki tanácsokat tudna adni mit tegyek, valaki aki már volt hasonló helyzetben. Anyának könnyebb volt, apa mellette volt, de Edward nem lesz velem. Érzem, mi van ha megtagadja? Ha azt képes volt elhinni hogy lefeküdtem Dominic-kal akkor azt is hogy lehetséges övé a baba. Na azt a csalódást nem élném túl. Akkor, akkor, akkor se tennék semmit. Túlélném, nélküle is boldogulni fogok, bármi is történjen."

Csengettek, egyedül voltam itthon, lerohantam, rohantam? Mentem és ajtót nyitottam....