22. fejezet "Itt a vége...fuss el véle"

"Kedves Naplóm,

Immáron negyedik napja hogy a Midnight Lights-ba járok bulizni. Laza az a hely, imádom amit July csinál. Finomak az italok, jók a zenék, közvetlenek az emberek. Bejelenthetem hogy megvan a kedvenc helyem Dublinban. Minden nap gondolok Edre, nem bírom elfelejteni, még mindig ugyan úgy remegek ha eszembe jut a mosolygós arca. Most abba hagyom az írást, készülök a bulira, ma este lesz a legjobb!"

Felöltöztem és elindultam. A bejáratnál lehúztam egy kis pohár absinthe-ot, némi kis alapozás képen. Bent már tomboltak, David Guetta legnagyobb slágereit nyomták. A tömeg egyszerre mozgott, imádom az ütemet ami átjárja a testemet. Egyik pillanatról a másikra már egy kisebb bandával táncoltam, ahol egy üveget adogattak körbe. Nem is gondolkodtam, csak lerántottam. Egyszerre volt kesernyés és édes de nagyon égette a torkomat. Fulladoztam tőle, elmentem a pulthoz kérni valami egyszerűt. Az egyszerű nálam egy pohár whysky. Majd még egy és még egy. A fejem már kezdett émelyegni de egy fiú felkért táncolni, nem haboztam. Kis idő múlva már egy másik fiú ölelgetett, az arcát nem láttam. R.I.B.A.N.C., ez volt az a szó ami rám illett . Szörnyen éreztem magam, Edward-nek igaza volt, egy szajha vagyok. Már éjfél körül járhatott mikor July elkapta a karomat és kifelé rángatott.

- Zoe, te sík részeg vagy, haza megyünk MOST!- ne, hagyj, még maradni akarok! - nyögtem

Fogalmam sincs hogyan de haza értünk. Teljesen kiesett az a fél óra. Otthon July ruhástul belelökött a kádba. A hideg víz perzselte a felhevült testemet. Megparancsolta hogy fürödjek meg majd menjek aludni. Néhány percig csak feküdtem, hallgattam a víz halk morajlását, gondolkoztam. Végig gondoltam az egészet ami eddig velem történt. Eljöttem ide a szerelem reményében de helyette csak fájdalmat kaptam attól, akit a legjobban szerettem. Neki adtam a szüzességem egy olyan fiúnak aki semmibe vett. Ismét sírásba törtem ki. Akkor rögtön meg akartam halni. Tanakodtam és erre a kérdésre vártam a választ 'Most vagy Soha?' Nagy leve

gőt vettem és szép lassan lecsúsztam a víz alá. A fejemet ellepte a víz. Dúdolgattam 'Britney Spears - Everytime'-ot - Ha Brit-nek ment akkor nekem is fog. A levegő amit fent magamba szívtam l

assan kifújtam. Hallgattam a buborékokat. Fel kellett volna mennem, de tudtam ha felmegyek ugyan az a világ lesz mint fél perccel azelőtt. Szorítottam a szememet és közben Edwardra gondoltam. Résnyire nyílt a szám és egy csomó vizet lenyeltem. Furcsa hogy az ember részegen jobban átgondol mindent. Kezdettek a fel világi hangok elcsendesedni, de két kéz kirántott a halálból.

- Zoe? Zoe! Zoe szólalj meg kérlek! - pofozgatott July

Nagy nehezen kinyitottam a szememet de nem néztem rá, csak szorítottam a számat és pólóját.

- Miért? Miért vagy ilyen bolond? - ölelgette erőtlen és vizes testemet - Edward Grimes

még megkeserüli hogy ezt tette veled! . majd nagy nehezen az ágyba tett. Vizesen úgy ahogy voltam, álomba sírtam magam 'Szóval ez lenne az a plátói szerelem. Köszönöm szépen!'

Reggel mikor felkeltem July már nem volt otthon, dolgozni ment. Egy levelet hagyott amiben az állt hogy egyek, tévézzek és kerüljem a fürdőkádat. Kikászálódtam az ágyból, de a fej fájásom elviselhetetlen volt. Úgy látszik July erre is gondolt mert egy pohár víz és egy levél aspirin volt a szekrényen.

July dolgozni volt, otthon ültem és a tévét bámultam. Nem segített de legalább lekötött. Angol sorozatok a kedvenceim. Se elejük se végük, de sosem késő elkezdeni. Csak bámultam ki a másnapos fejemből.

"Legfrissebb híreink: A Jedward fiúk hivatalosan is elkeltek? Tegnap a parkban két lánnyal kapták őket lencsevégre amint randevúztak. És a rajongók mit szólnak ehhez? Bővebben a r

eklám után!"

Elborult az agyam - Kit érdekelnek a rajongók?! - álltam fel. Sírógörcsöt kaptam, nem akartam elhinni amit halottam. Akkor, rögtön meg akartam halni, nem volt otthon a July sem, senki nem menthetett meg. Reszketni kezdtem és bekuporodtam a sarokba. Mint egy elmebeteg, dülöngéltem és zokogtam. A kezembe kaptam egy papírt és egy tollat.

"Vége. Nem bírom tovább. Vége. El kell köszönnöm azoktól akiket szeretek. July köszönök mindent amit az elmúlt napokban értem tettél. Hálás vagyok nagyon. Fanny Davis a világ legjobb barátnője voltál, mindenben mellettem álltál szeretlek. Caroline, köszönöm hogy voltál nekem. És...és...és...." nem folytattam az írást...Edward nevét egyszerűen nem bírtam leírni. Reszkettek a kezeim. Bemásztam a fürdőbe és előkaptam a borotvát. Szétszereltem, a kezemben tartottam a pengét. Nevettem, nem tudom min de nevettem. Leültem , a hátamat a kádnak támasztottam. Végig húztam a karomon. Meg sem éreztem, még csak nem is fájt, csak a könnyeim forró nyomatát éreztem a kezemen. Erőseben markoltam meg az éles tárgyat és egyenest a húsomba nyomtam. Lassan de semmiképen sem óvatosan egy "E" betűt rajzoltam, pont az ütőeremhez. Éreztem ahogy az éles penge szaggatja a bőröm, majd forró vércseppek csordultak ki a sebből. Zokogtam, nem figyeltem a fájdalomra csak Edwardra gondoltam na meg arra hogy apának milyen igaza volt. Vártam, vártam a hatást, ott ültem, a karomat az ölembe tettem had jöjjön ki aminek ki kellett jönnie. Hirtelen elkezdett zsongani a fejem, mindenből többet kezdtem látni, majd a testem magától eldőlt. Ott feküdtem a fürdőszoba sarkában egy kupackén

t, nem bántam meg tettem. Lassan elhomályosodott minden. A szívem hol gyorsan hol pedig követhetetlenül gyorsan vert. Néhány percig csak bámultam magam elé és a szennyes tartót néztem.Még egyszer végig húztam a pengét a karomon, de már nem láttam mit csinálok, őszintén semmit sem láttam. Az utolsó emlékem az volt ahogy a penge lassan kicsúszik a kezemből, annyi erőm sem volt már hogy a szememet kinyissam. Elájultam...