- Ó Fanny hogy te pont ilyenkor nem vagy telefon közelben! - felpattantam az ágyról és rohantam a szomszéd utcába. Futottam, ezt a hírt feltétlenül közölnöm kellett vele. Mrs Davis ott állt a kapuban, csak intettem neki és berohantam a házba.
- Fanny!!! - kiabáltam és rohangáltam szobáról szobára
- Itt vagyok a fürdőszobába várj egy kicsit! - szólt egy hang
Mikor kijött a nyakába ugrottam és bevonszoltam a szobájába.
- Nem fogod elhinni de, de,de majdnem lefeküdtem Edwarddal!
- Hogy mi? - guvasztotta rám a szemeit
- De apa belezavart...nem baj, de olyan közel lehettem hozzá, olyan jó volt - ömlengtem
- Ami azt illeti, nekem is el kéne mondanom valamit - nézett a földre
- Fanny Davis, nagyon gyanús vagy nekem, van valami amit el kéne mondanod?
- Igen, hát izé, én lefeküdtem Johnnal - állt fel a helyéről. Amint ezt kimondta olyan érzésem lett mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon.
- Hogy mi? Mikor? Hol? - értetlenkedtem
- Tegnap előtt, a vacsora után hazakísért. És mivel tudtuk hogy anya későn jön, hát igen, egymásnak estünk, és hát megtörtént.
- Wow, most rendesen megleptél - felálltam és sétálgatni kezdtem a szobába. Nem értettem semmit, illetve értettem de miért nem mondta el?
- Zoe, minden rendben? - kérdezte idegesen
- Nem, semmi nincsen rendben. Nem mondtad el az egyik legfontosabb dolgot!
- Most mondtam el! - húzta fel a szemöldökét
- De csak azért mert én is elmondtam. - haragudtam rá, átvertnek éreztem magam, meséltem neki az érzésekről, pedig ő ezt már átélte.
- Ne haragudj rám kérlek - odajött Fanny és átölelt. - Szeretlek, te vagy a legjobb barátnőm, és csak azért nem mondtam el mert féltem ribancnak nevezel
- Bolond vagy? Soha nem ribancoználak le, na akkor ennek vége, mesélj - nyomtam egy puszit az arcára és lerántottam az ágyra
- Szóval hazakísért. A kapuban smárolni kezdtünk, majd bejöttünk a szobába, letepert az ágyra és megtörtént - mosolygott kajánul
- Na ne! - nevettem - Mesélj még
- Na mit mondjak még?
- Milyen volt? Olyan kíváncsi vagyok. - lökdöstem
- Nagyon jó. Soha nem éreztem még ilyet. Mintha fellegekben jártam volna. Imádom Johnt és olyan aranyos volt velem. - nevetett
- Öhm...köszi elég volt ennyi információ .
- Szerinted Edward milyen az ágyban?
- Honnan tudjam? De hülye vagy! - vágtam fejbe egy párnával
- Biztos meg fog harapni!
- Fanny!
- Hááá...lehet ő Edward Cullen és kiszívja a véred - nevetett
- John meg egy vérfarkas nem? - néztem rá hülyén
- Mondtam hogy nem az? Az ágyban egy vadállat - mosolygott
- Oké elég lesz mára, azt hiszem most megyek.
- Nem mész sehova. - rántott vissza az ágyra.
Még egy ideig beszélgettünk mikor valaki dobálni kezdte az ablakot. Egymásra néztünk, Fanny lecsukta a lámpát és ültünk a sötét szobában. Egyre több kavics koppant az ablaküvege
n, és már pisszegéseket is hallottunk. Nem mertünk kinézni, eléggé be voltunk tojva. Ez nem volt elég még Charlie, Fanny kutyája is rákezdte.
- OK, háromra elhúzzuk a függönyt és kinyitjuk az ablakot - fogta meg a kezem Fanny
- OK - nyögtem, nem tudom mitől de féltem
Amikor kinyitottuk az ablakot a legnagyobb meglepetésünkre az ikrek álltak a bokor mögött.
- Jézusom! - kiállottam
- Psszt! Anyu fel fog ébredni! - csitítgatott Fanny
Nagy nehezen sikerült bemászatni a fiúkat az ablakon...de Fanny anyukája benyitott
- OMG! Fanny! Mit csináltok ti itt? És a fiúk? Zoe azonnal hívom anyukádat!
- Ne Mrs Davis...! - a lélegzetem is elállt, ha ezt apa megtudja tényleg torony lesz a vége.
Leültem az ágyra és bámultam magam elé. Ed odajött és megölelt - Nem lesz semmi baj! - nyugtatgatott.
Apa 10 perc múlva megjelent és hazavitt. Az autóban hallgattam az okosító monológjait, de semmit nem értettem belőle.Őszintén nem is arra figyeltem.
- Hallja Miss Forbes? Két hét szobafogság! - vágta ki a kocsi ajtót mikor haza érkeztünk
- Mennyi? Két hét? - ordítottam - Ezért? Azért mert Fannynál voltam és mert átjöttek a fiúk?
- Ezt bent megbeszéljük- majd a karomnál fogva berángatott az ajtón
- Miért bánsz így velem? - sikítoztam
- Meg akarlak védeni Zoe. Féltelek, az a fiú megfektet és otthagy hidd már el nekem! - csapott az asztalra
- Edward Grimes nem olyan fiú apa! Nagyon rendes srác és szeret engem!
- Honnan tudod? Azért mert naponta elmondja? Ezek csak üres szavak, ő egy sztár, a csúcs
on jár, miért pont most állapodna meg?
Erre nem válaszoltam csak felrohantam a szobámba. Bevágtam az ajtót és lecsúsztam rajta. Zokogtam, tudtam hogy apának nincsen igaza. Borzasztóan mérges voltam rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése