- Hol voltál?- kérdezte ridegen
- A dolgomon - dobta oda neki, majd bementem a fürdőszobába. Nem mondhattam meg hol voltam, mérges lett vona.
Ennyi ideig tartott tablettát szerezni? - jött utánam
- Nem! - kivágódtam a fürdőből. Milyen jogon faggatózik? Az oké hogy érdekli hol voltam de nem kel azért megölni... nem az apám...Nem törődtem vele csak készülődtem a fürdéshez. Elindultam, de lefogott és a falhoz nyomott.
- Szeretlek, ugye tudod?! - súgta a fülembe, majd az egyik kezével a felsőm alá nyúlt. A hasamat cirógatta, a lábam ismét remegni kezdtett. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
- Tudom! - eltoltam magamtól és elindultam fürdeni. Ott feküdtem a kádban, nyakig érő habok között és gondolkodtam. "Nagyon szeretem őt, de ha ezt a fotózás dolgot megtudja ki fog akadni. Ő és John figyelmeztettek. És ha meg tudják hogy ezer dollárt kaptunk? Jézusom nekem annyi." A bőrom már szétázott, a víz is elhűlt, ideje volt kiszállni.
Felvettem a kedvenc pizsamámat, Superman-es bugyi és egy kinyúlt rózsaszín póló. A hajamat törülközőbe tekertem. Amikor kimentem Edward már aludt, odabújtam mellé és egy puszit nyomtam az arcára. Hajnali fél egy, és én még mindig nem aludtam, ezt hívják talán bűntudatnak?
Néztem ahogy Ed aludt, olyan édes volt. A hátamra feküdtem és a palfont bámultam. Eszembe jutott a naplóm, és hogy milyen régen nem írtam már. Előkutattam és nekiálltam:
"Kedves Naplóm,
Régen írtam és ez alatt az idő alatt annyi mindne történt....de még is egy dolog foglalkoztat jelenleg. Van egy bűnöm, Edward szólt hogy ne is figyeljünk Dominic-ra, de nem fogadtunk szót és elmentünk a fotózásra. Végül is azok csak képek, semmi extra nincsen bennük. Itt fekszik mellettem és félek. Nem tőle, mert tudom hogy ő sose bántana, de valamitől még is rettegek. Apának vagy még nem tűnt fel hogy nem vagyok otthon vagy nem is érdekli. Nem tudok semmit, őszintén semmit, de valamit még is. Azt hogy hajnali kettő lesz percek múlva és én még nem bírok aludni!"
Abba hagytam az írást és megpróbálkoztam az alvással. Próbálkozásom sikeresnek bizonyult mert olyan dél körül a telefonom csörgésére ébredtem fel
- Haló?! - szóltam bele álmosan
- Zoe?! Hol vagy és hol van Fanny? - ordított egy hang a vonal másik végéről. Apa volt az, és cseppet sem volt nyugodt. Felültem az ágyban és csak tartottam a telefont, fogalmam sem volt hogy hol van Edward és mit mondjak.
- Zoe Stephanie Forbes! Azonnal válaszolj! - ha a teleportálás működne apa most átugrana a vonalon.
- Ööö...szia apa! Miujság? Anyu jól van? Én? Én most keltem fel. - dadogtam
- Nem érdekel, azonnal gyere haza!
- Nem megyek, boldog vagyok itt ahol éppen vagyok! - kiáltottam
- Hol vagytok Zoe? Hol van Fanny? - sipítozott Mrs Davis,, szóval ő is ott volt, remek. Kinyomtam a telefont, nem voltam rájuk kíváncsi. Kimásztam az ágyból és rendbe sze
dtem magam. Felkötöttem a hajamat, majd rendet tettem. A szoba hasonlított egy csatatérre, borzalmas kupleráj volt.Rendet csináltam röpke fél óra alatt, de a ezem megakadt a pénzes borítékomon. Mihez kezdjek ennyi pénzzel? Illetve hát tudnák vele mit kezdeni, d valami értelmesre kéne költeni. Először is átváltatom. Készültem az induláshoz de Edward beviharzott az ajtón és arrébb lökött.
- Mi a frnac? - nyögtem
- Én is ezt kérdezem magamtól és tőled! - nézett rám, féltem, a szemeiben dühöt láttam
- Mi a bajod Ed?
- Ez! - majd feltartotta a magazint, amiben a képeink már benne villogtak. Ez hiányzott mára...apa...a kupi...majd ez!
- Az...hát...az egy kép... - vigyorogtam zavartan.
- Zoe, nem vagyok hülye, tudom hogy mi ez,de miért? Mondtam hogy ne foglalkozzatok vele ugye?! - majd elém dobta azújásgot. Ez felettébb felidegesített, mióta ilyen bunkó?
- Azok csak képek Edward, még nem is akt fotók, ne legyél már gyerkes, kérlek!
- Mennyit kaptatok? - kaulcsolta össze a karját
- Valamennyit...de ez most miért fontos? Muszáj erről beszélnünk?
- Szóval nem pénzt kaptatok, akkor mit kért? Lefeküdél vele vagy mi?
- Jézusom! Hogya képzelhetsz ilyet?- ezzel a kérdéssel nagyon megsértett, pont tőle nem vártam volna. Hova gondolt? - Miért mi bajod van azokkal a képekkel? Más ember megdícsérné a barátnőjét...
- Nekem nem tetszik, nem vagy odavaló.
- Igen? Szóval csak te szerepelhetsz a lapokban Mr. Pózmester?
- Nem, illetve igen, de nem...de Dominic nem megbízható, eladtad magad az ördögnek!
- Dominic rendes, még is mi bajod van vele? Ja hogy neked az a bajod hogy nem titeket kért fel? Bocsánat!
- Nem, nem az a bajom! - üvöltött...soha nem volt még ilyen velem
- Csalódtam benned, azt hittem neked számítok valami...téged tényleg csak a munkád érdekel...Dominic legalább rendes volt velünk!
- OK! Akkor aludj nála, menj hozzá feleségül! - Ez borzalmsan esett. Valami összetört bennem. Könnycseppek gurultak le az arcomon, fájt amit mondott.
- Rendben Edward Grimes...! - felkaptam a táskámat és a naplómat majd kirohantam a szobából. Ahogy kimentem mindenki megbámult, valószínű hogy hallották a "kis" összeröffenésünket.
Lerohantam a lépcsőn egyenesen ki az utcára. Apunak volt igaza, beképzelt pop sztár. Leültem egy padra és zokogtam. Borzalmasan szúrt belül, mintha késsel döfködték volna a mellkasom. Ez volt az a pillanat amiért az elején nem akartam Edward-től semmit. Fájt nagyon amiket a fejemhz vágott. Az esett a legrosszabbul hogy még utánam sem jött. Ott ültem a padon megsemmisülve és bámultam magam elé. Aki látott az biztos azt hitte bolond vagyok. Mindneki kabátban és meg ott ültem pólóban.
A fázás volt a legkisebb problémám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése