41.fejezet "Lennél a....?!"

...beléptünk a Grimes kertbe. Nagyon megilletődtem. Mindenki ott volt, ismétlem mindenki.

- Ed? Mi folyik itt? - fordultam hozzá de nem szólt semmit csak megfogta a kezem és tovább kísért.

Ott állt Fanny és John. Nem értettem semmit hiszen Fanny már napok óta nem volt otthon. Mindenki megbámult ahogy Edward végig kísért a virágokkal teli 'folyosón'. Szorítottam a kezét. Egy csomó furcsa érzés kavargott bennem. Egyszerre féltem, egyszerre voltam boldog és izgultam is. Ed az asztalhoz kísért, majd ott megállt.

- Edward? - fordultam oda hozzá de letérdelt. Hatalmasat nyeltem, már gondoltam mit akarhat de mégsem készültem fel arra.

- Zoe Stefanie Forbes, lennél a feleségem? - kérdezte remegő de magabiztos hangon

- Igen! - sivítottam majd a nyakába ugrottam. Az ajka ismét az enyémre tapadt. Mindenki tapsolt és ujjongott. Egy csodálatos gyűrűt kaptam. Hófehér zafíros. Imádtam.

- Szeretlek! - súgta halkan a fülembe majd ismét megcsókolt. Sorban jöttek a gratulációk. Edward sugárzott, rég láttam olyan boldognak, mint ma.

"Kedves Naplóm,

Nagyon régen írtam, de most utoljára. Az életem sínen van. Edward a leánykérés után három hónappal el vett feleségül. Életem egyik legboldogabb napja volt. Apa az áldását adta ránk. Igen apa, kibékültünk. Megértettem, apu csak meg akart védeni a csalódástól és a fájdalomtól. Nem hallgattam rá, de megérte szenvedni. Azért írtam azt hogy 'életem egyik legboldogabb' napja volt mikor Ed elvett feleségül. Négy hónappal ezelőtt tudtuk meg hogy ismét babát várok. Edward jobban vigyáz rám mint valaha. Kisfiunk lesz, a minap tudtuk meg. És még ennél is jobb hír az hogy Fanny is bejelentette ezt két héttel ezelőtt. Bebabáztunk. A fiúk teljes gőzzel hajtanak, de mindig szánnak ránk időt. Imádom az új életemet...'

40. fejezet "A múlt és a jelen"

...egész úton nem néztem rá csak az ablakon bámultam ki. Megállt valahol a semmi közepén.

- Valami baj van? - fogta meg a combom

- Nem. Nincs. - nyögtem halkan

- De van. Látom rajtad. - kezével megfogta az állam és magához fordított - Mi a baj?

- Ismét bajt hoztam rád. Ismét, érted? - lefolyó könnyeimet letörölte majd azt mondta:

- Milyen ismét? Nem engedhettem hogy azt csinálja veled - nézett a szemembe de elfordultam - Zoe. - sóhajtott - Csinált már ilyet? - nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem.

- Az a szemét! - ütött bele a kormányba - Mit tett veled? - ismét nem válaszoltam - Hö? - nyaggatott

Szótlanul kiszálltam az autóból és elrohantam de a lábam félúton összerogyott.

- Zoe?! - szaladt utánam - Ne sírj. Itt vagyok.

- Egy este csak ő és én voltunk a matek teremben. Először dumálni akart de én nem válasz

oltam. Erőszakoskodni kezdett és és.... elcsuklott a hangom. Zokogtam.

- Kicsim! - ölelt át és megpuszilta a fejem. - De bántott? - suttogta

- Nem hagytam magam. De,de... - nagyot nyeltem és felhúztam a pólómat. Csodálkoztam hogy tegnap este nem látta a hátamon ékeskedő körülbelül öt centis sebet. - Nekivágott a radiátornak - sírtam

- Istenem! - tette a kezét a szájára. Majd megpuszilta a sebet. - Soha többé nem hagyom hogy bántson! - hozzábújtam. Mellette biztonságban éreztem magam.

Reggel pakolászásra ébredtem.

- Mit csinálsz? - szóltam halkan

- Elmegyünk anyuékhoz! - nyomott egy apró csókot a számra

- De miért? Engem nem szeretnek. Ez nem jó ötlet Ed - ültem fel álmosan

- De! Öltözz, egy óra múlva mennünk kell.

A reptéren jutott eszembe Fanny és hogy egy üzenetet sem hagytam neki.

Dublinba érve akkora gyomorgörcsöm volt, hiszen több mint egy éve semmit nem hallottak rólam most pedig hirtelen bepattanok a fiúkkal. Szuper.

Megálltunk egy üzletnél, Ed valamit betett a csomagtartóba majd mentünk tovább.

- Mi volt az? - néztem rá furán

- Semmi - mosolygott olyan Edesen. Meglepetésemre nem a Grimes házba hanem a közeli hotelbe mentünk.

- Ide? - tettem le a cuccom a szőnyegre

- Csak addig amíg elkészülünk. Ezt vedd fel! - nyomta a kezembe azt a dobozt amit boltból hozott ki.

- Azta! Úristen! - sikítoztam mikor megláttam. Hófehér, gyöngyös estélyi. - Ed! - pattantam a nyakába.

- Gyönyörű leszel benne! - mondta majd megpörgetett. Felvettem. Nem önteltségből, de igazán jól állt.

- Segítenél? - mentem ki elé

- Azta - nyelt - Akár egy hercegnő. Szeretlek! - húzott magához majd megcsókolt - Na ideje mennünk! - szólt majd az autóhoz kísért...

39.fejezet "Az én barátnőm!"

...reggel csodás és nyugtató volt újra az Ő karjában ébredni. Gyengéd puszikat nyomott az orromra.

- Ezt nem lett volna szabad! - sóhajtottam

- Arra vannak a szabályok hogy megszegjük őket - mosolygott

- Igen, de ez akk... - a mutató ujját a számra tette és megcsókolt. Olyan érzéki volt de csengettek.

- Ne! Ne menj! - húzott vissza az ágyra

- Ed, muszáj. Mi van ha fontos? - megcsókoltam, felvettem egy köntöst és a harmadik csengetésre ajtót nyitottam.

- Tiffany?! - mondtam mikor bevágódott az ajtón

- Igen. Siess. Öltözz ma van a műsorunk és már csak te rád vár mindenki! - rángatott

- Már dél van? - kerekedett a szemem

- Délután kettő! Zoe haladj kérlek! És egy pasi van az ágyadban? - nézett rám - Semmi baj - nevetett - Csak siess!

- Oké, oké. Adj öt percet! - berohantam a szobába és öltözni kezdtem

- Elmész? - ölelt át hátulról Edward

- Maradnék még, de fellépésem lesz. - kapkodtam magamra a holmikat

- Hol? Mi? Nem értem! - nevetett

- Ma este, nyolckor a színházban! - hadartam. Adtam neki egy gyors csókot és már ott se voltam.

Egész nap próbáltunk, oda-vissza az egészet. Majd eljött az idő. Magunkra öltöttük a puccos, csillogó ruhákat majd színpadra léptünk. Jól sikeredett. Tapsvihar zárta a produkciónkat. Az öltözőbe érve rögtön megváltam az általam alakított karakter ruhájától. Felvettem a hétköznapi ruhám és elindultam kifelé de előtte beugrottam a srác társaimhoz.

- Gratulálok mindenkinek! Ügyesek voltatok! - köszöntem be az öltözőjükbe

- Hé, Zoe! - szólt Lionel, akit amúgy sem kedvelek - Nem jössz el velünk megünnepelni a sikerünket? Hallottam keményen tudod nyomni! - nevetett

- Nem. Ma nem - mondtam gúnyosan

- Nem? Biztos más nyom ma téged! - poénkodott

- Buzi! - vágtam oda neki de elkapta a karom és visszarántott

- Megmutassam mennyire vagyok buzi? - kezdte el csókolgatni a hátam. Próbáltam szabadulni de szorított. Az fájt a legjobban hogy a többiek csak nevettek rajtam.

- Na gyere babám! - tolt az iroda felé

- Engedd el! - lépett be Edward

- Mert mi lesz, te is 'lebuzizol' ? - kacagott, közben szorította a karom.

- Engedd el! - emelete meg a hangját Ed. Sosem láttam még olyan mérgesnek

- Nézd csak milyen jó melle van a csajodnak! - röhögött majd Lionel majd benyúlt a pólóm alá. Nem várt reakcióként Edward nekirohant. Betörte az orrát.

- Senki nem nyúlhat rajtam kívül a barátnőmhöz! Érted? - mondta majd egy utolsót belerúgott az amúgy is földön fekvőbe...

38.fejezet "Ismerős zaklató"

...Ma ismét sötétben barangoltam haza. A nagysarkúm kopogása visszahangzott az üres utcán. Hallottam illetve láttam hogy valaki követett de nem foglalkoztam vele. A kulcsom után kutattam a táskámban mikor elejtettem valamit. Lehajoltam érte ekkor megláttam hogy az a valaki is megállt. Na, már paráztam rendesen. Nagy levegőt vettem majd tovább mentem.

- Végre! - sóhajtottam mikor beléptem a lépcsőházba. Felbaktattam a lépcsőn majd be a házba. Mikor az ajtót csuktam volna be valaki elkapott és erővel az ajtónak nyomott. Sötét volt odabent, nem láttam az arcát de tudtam hogy nem Fanny az. Sikítani akartam de lefogta a számat. Neki préselt az ajtónak. Éreztem a leheletét az arcomon. Reszkettem. Próbáltam szabadulni, toporzékoltam de lehissegett.

- Hss!... szólt egy szelíd hang. Ismerős volt, szelíden simogatta a belsőmet. Abbahagytam szabadulási próbálkozásaimat. A szívem hevesen vert a lábaim rmegremegtek.

- Nyugi! - vette le a számról a kezét de én ezt egy pofonnal viszonoztam. Ekkor elkapta a kezem és leszorította. Fájt ahogy teljes erejéből nyomta lefelé. Lehunytam a szemem és sírni kezdtem,

Megállt, elengedte a kezem majd letörölte a könnyeimet. Közel hajolt az arcomhoz, túl közel. Meg akart csókolni de elrántottam a fejem. Nagyon sóhajtott majd ismét elkapta a kezem, azt hittem fájni fog ezért felszisszentem. A kezemet a mellkasára tette, a fülemhez hajolt:

- Érzed ezt? - kérdezte halkan. A szíve hevesen vert. Kinyitottam a szemem és ránéztem. Szemben találtam magammal azzal a méreg zöld szemmel ami sokáig nem hagyott nyugodni. rettegtem attól az alaktól aki tőlem néhány centire volt.

. Érzem - nyeltem majd elkaptam a kezem. Ismét a sírás fojtogatott. Az arcomhoz hajolt, majd lágyan megcsókolt. Lassan és bizonytalanul. Tudtam hogy nem szabad hiszen van barátnője.

- Nem! - szakítottam el a számat tőle. Beletúrt a hajába és a földre szegezte tekintetét. Kibújtam szorításából és a szobámba rohantam. Gondolkodtam, mit is tegyek most hogy Ő több mi

nt egy év után újra itt van. Berohant utánam. Megállt. Közelebb lépett, kezét a vállamra tette majd magához húzott. Csókolgatni kezdte a nyakamat. Libabőrös lettem tetőtől talpig. Megfordultam és letámadtam. Nekinyomtam a falnak és kényeztettem.

- Túl sokat vártam. - nyögött bele a csókba. Egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam a pólómat.

Nem kell magyarázkodni. Edward-el ismét az ágyba kerültünk. Élveztük egymást és bepótóltuk az elmaradottakat.

- Csodálatos vagy! Még mindig.! - játszadozott izzadt hajammal. Nem szóltam csak ismét az ajkára tapadtam. Fejem meztelen és forró mellkasára tettem, és hallgattam nyughatatlan szívét. ..

37.fejezet "Titkos Hódoló?!"

"Kedves Naplóm,

Egy hete kapogatok leveleket. Olyan szerelmes féleségeket. Tegnap például a levél mellé a kedvenc bon-bonom is oda volt téve, gondosan becsomagolva. Nagyon kitartó figura lehet mert egyszer sem jeleztem vissza de ő intenzíven nyomul, már ha ezt nyomulásnak lehet nevezni. Néha már kezdek félni mert vannak olyan pillanataim mikor érzem hogy valaki figyel, és ez kicsit megrémiszt. A sok amerikai krimiből példát véve bármikor elkaphat, megölhet vagy tudom is én. Fanny mostanában olyan furcsa. Egyre többször jár el itthonról, persze nélkülem. Titkolózik, egészségére, biztos van miért, de azért féltem. Félek hogy Mike Bradly drogos csapatához verődött. Hihetetlen, de a mai világban bármi megeshet..."

Két dolgozatot és egy háromórás próbát hagytam magam mögött. Hulla fáradtan estem haza és még Fanny is nyaggatott.

- Mondtam már hogy mosogass el mielőtt elmész! - dobta elém a mosogató szivacsot

- Ugyan annyi neked is! - dobtam vissza

- De a te feladatot elvileg!

- Igen? Minden az enyém? A mosogatás, a mosás, minden? Amióta elcsászkálsz ide-oda neked már nincsen dolgod?

- De van! Dolgozom és tanulok babám!

- Én is tanulok képzeld el. Majom vagy! - leültem a székre mert teljesen felidegesített az értetlenkedésével - Régen minden sokkal jobban ment! - sóhajtottam

- Ha nem hagytad volna ott Edet, minden ugyan olyan lenne! - mondta flegmán

- Tudod hogy muszáj volt! -rivalltam rá

- Hülye voltál! Vele mindig boldog voltál, most meg....

- Fogd már be! - üvöltöttem. Nagyon felidegesített. Felálltam és kimentem de utánam kiáltott

- Zoe, a problémáid elől nem futhatsz el! - nem figyeltem rá csak rohantam le a harmadik emeletről. Kint leültem a kert köves részére és sírni kezdtem. Nem tudtam hogy John tette ilyenné Fanny-t vagy John hiánya.

- Hiányzol! - simítottam végig a régi múltban szerzett sebemen. A csillagokat fürkésztem, közben végig arra a férfira gondoltam akiért ölni is képes lettem volna. Felhúztam a térdem és csak sírtam 'Most boldog valaki mással. Annyi fiú akarta átvenni az Ő helyét de nem engedtem. Ha üres marad akkor üres marad!' . Az a nagy űr sehogy sem akart eltűnni. Kegyetlenül fájt az hogy ott kellett őt hagynom de nem volt más választásom. Arcom a kezembe temettem és zokogtam, de egy aranyos kislány odaszaladt hozzám

- Néni! Ezt oda kell hogy adjam! - nyomott a kezembe egy borítékot majd elrohant. E

lőször csal lestem ki a fejemből majd lassan és óvatosan kinyitottam.

'Don't worry, be happy! Smile!' - ez volt a lapra írva. Megtorpantam. Az a valaki ott volt a közelemben , hiszen látta ahogy sírtam. Na akkor kezdtem igazából parázni.

- Ki van ott? - álltam fel és ordítani kezdtem.

Összetéptem a lapot és berohantam a házba...

36.fejezet "Forró véred űzzön..." Zoe szemszöge

... -Hárman?

- Hárman, Fanny nem ér rá! - kiáltottam. Buliba készülődtünk. Én, Blossom és Amanda bő fél nap múlva belevethettük magunkat a sötét és rejtélyes éjszakába, de előtte beszereztünk néhány kelléket. Először is az italokat, az olyan belépőként szolgált. A ruhákat se tudtuk eldönteni.

- Akkor plaza? - kiabált Bloss körülbelül harmadjára

- Ahham - nyögte Amanda

A plázába érve igen megdöbbentünk. Az amúgy kihaltnak megszokott Aréna dugig volt emberekkel. Alig lehetett látni az üzleteket. Mivel ez a 'mi plázánk' úgy ismerjük mint a tenyerünket. Célba vettük az italos bárunkat. Ahogy haladtunk a tömeg között egyik pillanatról a másikra egy de javu érzés öntött el. Kirázott a hideg, megremegett a lábam. Legutóbb tudjuk mikor éreztem ilyet.

- Minden OK? - nézett rám furcsán Amanda

- Persze minden csak...csak...semmi - mosolyogtam majd húztam magammal őket.

- Helló! - nyitottam be az üzletbe

- Chao Bello, bombázóim! Szokásosat? - köszöntött Pablo, az üzletvezető. Törzsvendégei

- Szokásos! - kiáltott Blossom. A szokásos az az két-három üveg Jack Daniel's de most kivételesen egy kis likőrt is vittünk. vagyunk.

- Aztán csak okosan csajok! - mondta Pablo mikor ajtót nyitott nekünk. Szokása.

&&&&&

- Mit vegyünk fel? - nyavalygott Bloss

- Bármit csak haladjál már! - üvöltött Amanda aki mellesleg még melltartóban rohangált. Én tudtam miben jelenjek meg. Lila flitteres mini. Pont ott takar, nem számít az intelligencia. Hozzá egy hófehér csokor nyakkendőt és egy fekete magassarkút. Szexi összeállítás. Kimentem a konyhába ahol Fanny tanult. Kilibegtem mint egy rossz playboy lány.

- Milyen? - kacsintottam erotikusan

- Hát, kis anyám, ha Edward látna! - tapsikolt

- Befejeznéd? Ha látna vállat vonna é elmenne mellettem - karoltam össze a karom

- Ki ne fordulna meg utánad, bolond?!

- Ő biztos nem, sőt, meglenne a véleménye ami nem izgatna! - nyújtottam ki a nyelv

em mint valami üt éves kisgyerek és elvonultam sminkelni.

Egy óra múlva teljes hadi fegyverzetben vártunk Amandára aki ismét túlzásba vitte a parfümöt. Végre elindultunk. Kezünkbe kaptuk a kis útravalónkat és belevágtunk.

- Fanny nem tudja miről marad le! - kacagott Bloss

- Nekem is tanulnom kéne...de csak kéne! - viháncoltam, pedig még nem ittam semmit

'Black Hole' a törzshelyünk. Tele van mindig jó pasikkal. Jók a zenék, jók a piák és nem mellesleg szép hely.

- Jegy vagy ital? - állított meg egy tetkós fazon

Kezébe nyomtam a likőrt és a többit, kaptunk karszalagot majd jó szórakozást kívánt.

Ahogy beléptünk a zene rögtön átjárta a testem. Cascada - Pyromania Remix, teljesen feltüzelt.

- Ki fizet? - vigyorgott kajánul Blossom

. Kezdem én, addig amíg tudom ki is vagyok - nevettem

- Három tequilát! - könyököltem a pultra

- Tessék. Neked ingyen adom! - kacsintott az igen helyes pultos fiú. Illegettem magam majd odaléptem a többiekhez.

- Csajok! Igyunk a mára, és arra hogy holnap valahol jó helyen ébredjünk! - tartottam a poharamat

- Ez a beszéd! - kacsintott Amanda

- Egy, kettő, három! - számolt Bloss majd háromra lehúztuk. Égette a torkom de nagy

on jól esett. Még néhány pohár után a gátlásaimat jóformán levetkeztem. Felhőtlenül buliztam, olyankor minden kimegy a fejemből csak a zenét figyelem, na meg a pasikat akik körülöttünk ólálkodtak. Kis idő múlva már egyedül pattogtam. Körülnéztem, de nem láttam a lányokat. Nem nagyon törődtem a dologgal, együtt mozogtam a tömeggel mikor valaki hátulról átkarolt. A kezemet áttettem a feje mellé. Lassan és izgatóan végigsimított rajta. A másik keze a derekamat simította, lejjebb haladt, egészen a combomig. Ott megállt majd visszahúzta a nyakamig. Így táncoltunk. Ismerős volt az illata, de több száz fiúnak lehet Edward Grimes illata. Kezdett a tapizásával felizgatni, pont ott simított ahol jól esett. Egy forró csókot nyomott a nyakamra majd eltűnt...

36.fejezet "Állati ösztön" Edward szemszöge

'Itt vagyok Londonban. Lehet hogy Ő csak néhány utcára vagy háztömbnyire van tőlem. Nem megy, egy év után sem bírom Zoe-t elfelejteni. Túl sokat jelentett ahhoz hogy egyik pillanatról a másikra kiverjem a fejemből. Hogy is tudnám elfelejteni őt hiszen vele éltem át minden szép percet és még mindig ő jelenti nekem a világot...'

- Hahó! - dobott hozzám John egy párnát - Itt vagy? Úgy elbambultál. Megint Zoe, igaz? Felejtsd már el öregem ő már lépett!

- Bocsi hogy te ilyen hamar túl tetted magad Fanny-n - mondtam flegmán

- John, neked csak a szex számít? - ültem fel- Egy év sok idő. Amúgy is nem felejtettem el őt de ott van Suzie és Rebecca.

- Az is, de most nem arra gondoltam. Rebeccát is lehet szeretni!

- Lehet, de én képtelen vagyok rá. Szép lány de nekem nem az ideálom. - rántottam vállat

- Te tudod, De azt én is tudom hogy el fogunk késni! Haladj már! - mondta majd keresztül ugrott rajtam

Aréna Plaza. Új anyagok kellettek az új ruháinkhoz. Nekivágtunk. Hatalmas tömeg jött velünk szembe mikor beléptünk.

John Mint a heringek, tolongtak jobbra-balra. A tömeg átvágása között furcsa, bizsergő érzés öntött el. Ismertem ezt, régről.

- Valami baj van? - figyelt fel a reakciómra

- Valami volt...valami...mind egy. Menjünk! - toltam rajta egyet.

Az üzletbe beérve vásárolni nem hagyó rajongók tapadtak ránk. Sikítoztak, azt

nem csíptem annyira. Néhány autogram és fotó után sem tágítottak. Nem mondom hogy nem szeretem őket csak ez már kezdett sok(k) lenni. Visszamásztunk a hotelbe. Aznap még volt egy interjúnk és egy mini koncertünk. John még kitalálta menjünk el bulizni. Nem ellenkeztem, kis parti nem árthat. Black Hole, furcsa, titokzatos de találó név egy night klubnak.

- Jegy vagy ital? - állított meg minket egy agyon tetovált fazon. Meglepődtünk. Nem tudtam milyen hely is ez.

- Jegy! - mondtuk szinte egyszerre

Bemenetelünkkor letaglózott a zene. Ha egy csajjal lettem volna biztos táncoltam volna. Leültünk egy asztalhoz és szürcsölgettük a jeges kólánkat. Csak néztem a sok vonagló idiótát akik szinte már nevetségesek voltak ahogy kellették magukat. Szánalom.

- Öö...Edward? - lökött erősen oldalba John

- Aú! Mi van? - löktem el a kezét

- Ott van Zoe! - mutatott a tömegben valakire

- Hol, te idióta?! - kinevettem hiszen képtelenség hogy itt legyen

- Nem látod hova mutatok? - hőbörgött, majd megpillantottam. A szívem

egyre hevesebben vert ahogy láttam őt, és mindössze néhány méter választott el tőle.

- És egyedül van - suttogta John

- Oda megyek! - adtam a kezébe a kólám és célba vettem Zoe-t. Odaálltam. Először csak néztem ahogy táncolt. Teljesen kicserélődött, a haja kisebb mint volt. Az a kis lila semmi ami rajta volt teljesen kiformálta természetes idomait. Hátulról átkaroltam, a kezem a medence csontjára tettem és mozogtam vele. Kezét lassan a fülem mellé emelte, végigsimítottam rajta, közben magamba szívtam bódító illatát. Imádtam a helyzetet, tudtam hogy már van benne egy kis lötty, ezért kihasználtam. Lejjebb csúsztattam a kezem egészen a combjáig, kirázta őt a hideg majd visszahúztam a kezem nyakáig. Együtt mozogtam vele, a szívem közben majdnem kiugrott a helyéből. Egy gyengéd csókot nyomtam a nyakára. A testem rögtön reagált a közelségére. Jobbnak láttam eltűnni. Otthagytam őt, de nagyon fájt

- Gyere, elmegyünk! - rántottam fel John-t a székből

- Mi? Nem volt jó? - nyelt majd rohant utánam.

'Felejthetetlen este volt. Ennyi idő után ilyen közel hozzá. Ennél már csak az lett volna jobb ha ő is ugyanúgy érezte volna magát ahogy én, a fellegekben... '