38.fejezet "Ismerős zaklató"

...Ma ismét sötétben barangoltam haza. A nagysarkúm kopogása visszahangzott az üres utcán. Hallottam illetve láttam hogy valaki követett de nem foglalkoztam vele. A kulcsom után kutattam a táskámban mikor elejtettem valamit. Lehajoltam érte ekkor megláttam hogy az a valaki is megállt. Na, már paráztam rendesen. Nagy levegőt vettem majd tovább mentem.

- Végre! - sóhajtottam mikor beléptem a lépcsőházba. Felbaktattam a lépcsőn majd be a házba. Mikor az ajtót csuktam volna be valaki elkapott és erővel az ajtónak nyomott. Sötét volt odabent, nem láttam az arcát de tudtam hogy nem Fanny az. Sikítani akartam de lefogta a számat. Neki préselt az ajtónak. Éreztem a leheletét az arcomon. Reszkettem. Próbáltam szabadulni, toporzékoltam de lehissegett.

- Hss!... szólt egy szelíd hang. Ismerős volt, szelíden simogatta a belsőmet. Abbahagytam szabadulási próbálkozásaimat. A szívem hevesen vert a lábaim rmegremegtek.

- Nyugi! - vette le a számról a kezét de én ezt egy pofonnal viszonoztam. Ekkor elkapta a kezem és leszorította. Fájt ahogy teljes erejéből nyomta lefelé. Lehunytam a szemem és sírni kezdtem,

Megállt, elengedte a kezem majd letörölte a könnyeimet. Közel hajolt az arcomhoz, túl közel. Meg akart csókolni de elrántottam a fejem. Nagyon sóhajtott majd ismét elkapta a kezem, azt hittem fájni fog ezért felszisszentem. A kezemet a mellkasára tette, a fülemhez hajolt:

- Érzed ezt? - kérdezte halkan. A szíve hevesen vert. Kinyitottam a szemem és ránéztem. Szemben találtam magammal azzal a méreg zöld szemmel ami sokáig nem hagyott nyugodni. rettegtem attól az alaktól aki tőlem néhány centire volt.

. Érzem - nyeltem majd elkaptam a kezem. Ismét a sírás fojtogatott. Az arcomhoz hajolt, majd lágyan megcsókolt. Lassan és bizonytalanul. Tudtam hogy nem szabad hiszen van barátnője.

- Nem! - szakítottam el a számat tőle. Beletúrt a hajába és a földre szegezte tekintetét. Kibújtam szorításából és a szobámba rohantam. Gondolkodtam, mit is tegyek most hogy Ő több mi

nt egy év után újra itt van. Berohant utánam. Megállt. Közelebb lépett, kezét a vállamra tette majd magához húzott. Csókolgatni kezdte a nyakamat. Libabőrös lettem tetőtől talpig. Megfordultam és letámadtam. Nekinyomtam a falnak és kényeztettem.

- Túl sokat vártam. - nyögött bele a csókba. Egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam a pólómat.

Nem kell magyarázkodni. Edward-el ismét az ágyba kerültünk. Élveztük egymást és bepótóltuk az elmaradottakat.

- Csodálatos vagy! Még mindig.! - játszadozott izzadt hajammal. Nem szóltam csak ismét az ajkára tapadtam. Fejem meztelen és forró mellkasára tettem, és hallgattam nyughatatlan szívét. ..