40. fejezet "A múlt és a jelen"

...egész úton nem néztem rá csak az ablakon bámultam ki. Megállt valahol a semmi közepén.

- Valami baj van? - fogta meg a combom

- Nem. Nincs. - nyögtem halkan

- De van. Látom rajtad. - kezével megfogta az állam és magához fordított - Mi a baj?

- Ismét bajt hoztam rád. Ismét, érted? - lefolyó könnyeimet letörölte majd azt mondta:

- Milyen ismét? Nem engedhettem hogy azt csinálja veled - nézett a szemembe de elfordultam - Zoe. - sóhajtott - Csinált már ilyet? - nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem.

- Az a szemét! - ütött bele a kormányba - Mit tett veled? - ismét nem válaszoltam - Hö? - nyaggatott

Szótlanul kiszálltam az autóból és elrohantam de a lábam félúton összerogyott.

- Zoe?! - szaladt utánam - Ne sírj. Itt vagyok.

- Egy este csak ő és én voltunk a matek teremben. Először dumálni akart de én nem válasz

oltam. Erőszakoskodni kezdett és és.... elcsuklott a hangom. Zokogtam.

- Kicsim! - ölelt át és megpuszilta a fejem. - De bántott? - suttogta

- Nem hagytam magam. De,de... - nagyot nyeltem és felhúztam a pólómat. Csodálkoztam hogy tegnap este nem látta a hátamon ékeskedő körülbelül öt centis sebet. - Nekivágott a radiátornak - sírtam

- Istenem! - tette a kezét a szájára. Majd megpuszilta a sebet. - Soha többé nem hagyom hogy bántson! - hozzábújtam. Mellette biztonságban éreztem magam.

Reggel pakolászásra ébredtem.

- Mit csinálsz? - szóltam halkan

- Elmegyünk anyuékhoz! - nyomott egy apró csókot a számra

- De miért? Engem nem szeretnek. Ez nem jó ötlet Ed - ültem fel álmosan

- De! Öltözz, egy óra múlva mennünk kell.

A reptéren jutott eszembe Fanny és hogy egy üzenetet sem hagytam neki.

Dublinba érve akkora gyomorgörcsöm volt, hiszen több mint egy éve semmit nem hallottak rólam most pedig hirtelen bepattanok a fiúkkal. Szuper.

Megálltunk egy üzletnél, Ed valamit betett a csomagtartóba majd mentünk tovább.

- Mi volt az? - néztem rá furán

- Semmi - mosolygott olyan Edesen. Meglepetésemre nem a Grimes házba hanem a közeli hotelbe mentünk.

- Ide? - tettem le a cuccom a szőnyegre

- Csak addig amíg elkészülünk. Ezt vedd fel! - nyomta a kezembe azt a dobozt amit boltból hozott ki.

- Azta! Úristen! - sikítoztam mikor megláttam. Hófehér, gyöngyös estélyi. - Ed! - pattantam a nyakába.

- Gyönyörű leszel benne! - mondta majd megpörgetett. Felvettem. Nem önteltségből, de igazán jól állt.

- Segítenél? - mentem ki elé

- Azta - nyelt - Akár egy hercegnő. Szeretlek! - húzott magához majd megcsókolt - Na ideje mennünk! - szólt majd az autóhoz kísért...