29.fejezet "Nagy levegő..."

...ott álltam és nem hittem a szememnek. Az ajtó másik oldalán az én drága unokanővérem Amanda, állt. Több mint hat hónapja nem láttam őt, ugyanis New Yorkban lakik. Huszokét éves és modell 'tanonc', kinézetre hasonlít Shakira-ra, nem csoda hogy sikeres. Mindig is irigyeltem a gyönyörű szőkés haját, olyan tipikus természetesen szépség.

- Szia! - ujjongtam - Hát te?

- Én? Én itt vagyok! - ugrott a nyakamba, de eltoltam magamtól mert megnyomta a hasamat.

- Mi a baj? Olyan letört vagy... - simított végig az arcomon. Amandára mindig számíthattam, ha kellett tanácsokat adott, segített a tanulásban, a pasikban. De ebben problémámban még ő se segíthet.

- Gyere - mutattam a lépcső felé - fent elmondok mindent. Leültettem az ágyamra, nem tudtam hogyan is kezdjek bele. Le s fel járkáltam a szobában...

- Zoe, megijesztesz! Mondj már valamit, kérlek! Mi a franc folyik itt? - állt fel, felém tartott de visszalöktem az ágyra. Nagy levegőt vettem és kimondtam.

- Gyereket várok.

- Hogy m-m-mi? - állt fel - Amanda levegőhöz se jutott, csak lesett rám azokkal a nagy szemeivel. Letaglóztam, tudtam hogy így lesz.

- Jól hallottad, két és fél hónapos terhes vagyok! - sírtam, nem bírtam már magamat tartani - Amanda segíts...nem bírom végig csinálni egyedül! - omlottam karjaiba, a vállán sírtam, ez valamennyire megnyugtatott.

- De hol baba apja? Ismerem? Ki az? - nézett rám kérdően.

- Edward Grimes, és neki még nem mondtam el.

- Nem mondtad el? - kiáltott - Zoe Stefanie Forbes....miket csináltál amíg távol voltam? - nézett rám

- Ne nézz így rám - kiáltottam majd kifutottam a folyosóra.

- Zoe?! - futott utánam - Ne haragudj, csak nem ilyen hírekre voltam fel készülve - elkapta a karom és megölelt - Sírj, sírj, segítek, ne félj...itt vagyok veled! - simogatta a hátamat. - Szóval ki az apa?

-Edward Grimes - töröltem meg a szemem - Dublinban lakik.

- Dublin? Mikor és miért voltál Dublinban? - újra a szobámban voltunk, egymással szemben ültünk az ágyamon.

- Ez nagyon hosszú, de elmesélem.... - kemény két órán keresztül hallgatta a buta történetemet, de mintha érdekelte volna. Mindig szerettem vele beszélgetni, még ha nem is érdekelte, legalább úgy csinált mintha. Kisült hogy valamilyen úton módon de már találkozott a srácokkal, és ennek nagyon örültem, mert szerinte Edward nagyon szerethet engem ha lefeküdt velem. Neki is elmondták csak házasság után esedékes náluk a szex, de megszegték a fogadalmukat. Amanda szerint semmi gond nem lesz vele a baba téren. Kiöntöttem neki a szívem, mindent kiadtam magamból. Megkönnyebbültem. Másnap reggel cipzár csörgésre ébredtem.

- Amanda, mit csinálsz korán reggel? - nyitottam ki a fél szemem.

- Pakolok - hessegetett

- Hova? - ültem fel, de a fény bántotta a szemem

- Megyünk...elmegyünk Dublinba. - jelentette ki

- Hogy micsoda? Nem megyek sehova! Megőrültél? - pattantam ki az ágyból.

- Zoe, Edward-nek meg kell tudnia hogy körülbelül hét hónap múlva apa lesz!

- De. De én erre még nem készültem fel. - dadogtam - És te akkor minek jössz?

- Hogy biztonságban legyél - mosolygott.

- Nem kell, elmegyek egyedül. - nagy levegőt vettem és kimondtam - elmondom neki! - néztem a földre

- Igen! Ez az én unoka hugicám! Bevállalós, kemény csajszi! - ölelt meg. Nem bírtam vele együtt örülni. Szúrt a mellkasom, rettenetesen féltem. Úgy, mint még soha semmitől. Tényleg úgy csinálom mintha Ed megölne ha megtudná. Nevetséges. Két nap múlva útra keltem. Írtam Ed-nek egy rövid üzenetet hogy megyek, várjon rám. Összepakoltam a holmimat. Felvettem egy barna tunikát, így nem olyan feltűnő.Este és sötét volt, hamarabb nem volt járat. Kivételesen anya is tudott az elmenetelemről. Amanda és Caroline kikísértek a reptérre.

Még ott is némi önbizalmat leheltek belém. Úgy csináltam mintha elhittem volna magamról hogy nyugodt vagyok, de tudtam hogy nem. Elköszöntem és felszálltam. Rettegtem, h

ogyan állok majd elé. A repülőm a vártnál hamarabb befutott. Berohantam a mosdóba és gyakoroltam. - Szia Edward, terhes vagyok! Szia gyereket várok, tőled! Szia felcsináltál! - kiröhögtem magam. Kimentem a váróterembe. Magas, fekete kapucnis, jó seggű srác. Ő az enyém. Elindultam felé de hamarabb észrevett mint gondoltam. Felkapott és megpörgetett. Fájt ahogy megnyomott, csak nyögtem.

- Úgy örülök neked! El sem hiszem hogy itt vagy! - csókolgatta a nyakam

- És se - mosolyogtam, belül pedig ordítottam.

Egész úton a Grimes házig döfködtem magam képletesen. Féltem hogy elutasít, kinevet vagy megvet majd. Vagy a legrosszabb, megtagadja a kicsit. Beléptem a házba, süti illat csapta meg az orrom. Susanna a jövetelemre készült volna? Képtelenség.

- Zoe?! - ugrott a nyakamba - Isten hozott újra itt. Készítettem neked süteményt, remélem szereted a mogyorót - nevetett. Imádom Ed családját, olyan laza. Együtt vacsoráztunk, felszabadultam tudtam velük viselkedni.

Este a tükörbe néztem, láttam már előre Edward arcát. Végigsimítottam rajta. Felvettem az új pizsamámat. Rövid nadrág és bő póló. Kimentem és befeküdtem mellé, jól betakaróztam. Edward megcsókolt, lassan a takaró alá nyúlt és engem keresett.

- Ed, most ne! - szóltam, de süket fülekre találtam. Mintha a falnak beszéltem volna. A keze a nadrágomba kalandozott. Összeszorítottam a szemem, nagyot levegőt vettem és kimondtam.

- Edward, terhes vagyok! - a fejemre húztam a takarót és sírtam. Nem szólt, hallottam heves lélegzetét.

- Zoe ez komoly? - köszörülte meg a torkát.

- Igen - zokogtam a paplan alatt. Csend következett, senki nem szólt egy szót sem, majd egy nem várt pillanatban Edward lerántotta rólam a takarót.

- Mond azt hogy viccelsz! - nézett mélyen könnycseppekkel borított szemembe

- Ed, úgy nézek ki mint aki viccel? - vágtam oda keményen - Tudtam hogy így reagálsz! - mondtam és a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Egyedül akartam lenni, illetve én és a picim...

28.fejezet "A sorsunkat már megírták..."

....Végre vége a vizsga időszakomnak. Eltelt két hónap. Minden nap beszéltem Ed-del de egyszer sem említettem neki a dolgot. Sőt még senkinek. Nem tudom de eddig senkinek nem esett le, a hasam láthatóan megnőtt. A kedvenc fekete masnis felsőm hasban kicsi, mármint szűk. A menzeszemnek lőttek. A baba és a hideg miatt is bő ruhákat vettem fel. Nagy kő esett le a szívemről, mikor elmondhattam anyának. Megértett engem, hiszen ő ugyan így járt Caroline-nal. Mégis apától és Edward-től féltem a legjobban. Délután volt egy kis időm, lefeküdtem az ágyra és gondolkodtam. Visszagondoltam azokra az időkre mikor még nem kellett ilyen dolgokkal foglalkoznunk. Mikor még gondtalan gyermekként azt csináltunk amit akartunk, következmények nélkül. Feküdtem, a kicsi hasamat simogattam.

" - Fanny te mindig Zach-re gondolsz? Neki rajzoltad a macit is? - szedtük mama kert

- Igen, és ezt is neki fogom adni. Jössz a rétre, ott vannak szebbek?!jében a virágokat

- Menjünk! De én megyek elöl! - sikítottam.

Ott lefeküdtünk a virágokkal beborított fűbe. Egymás kezét fogva fürkésztük az eget, és nagyokat kacagtunk.

- Én először egy kislányt szeretnék, mindig rózsaszínbe öltöztetném, és a nevét egy virágról kapná..például Liliom vagy Jasmine - kacagott Fanny

- Én kisfiút. És a férjemmel mindig focimeccsre vinnénk, hot-dogot vennénk neki és szotyit... Fanny?! - ültem fel - Ígérd meg hogy mindig velem leszel, soha nem veszünk össze, még Tisha Beroof se szedhet minket szét, ígérd meg, esküdj a macskádra!

- Esküszöm. Esküszöm Áfonya életére! -

Könnyeztem , a kezem még mindig a pocakomon pihent. Életem legszebb nyaralás

a volt. Mindössze hét évesek voltunk, de megesküdtünk. Fájt, hogy semmi nem úgy alakult ahogy akkor, kölyök fejjel elképzeltük. Fanny profi jég korcsolyás akart lenni, és pedig már akkor is színésznő. 'A szőke herceg eljön érted és elvisz a kastélyába'. Nem így lett...a szőke hercegem eljött, elvitt a kastélyába, ott hagytam neki ami egy nőnek a legfontosabb, és kaptam tőle egy életre szóló ajándékot. Nem bántam meg, ha bárki is megkérdezné, soha nem mondanék ilyet. Egy darab belőle és belőlem. Még nem ismerem de már szeretem. Nem értem azokat akik gondolkozás nélkül elvetik...nem mondom azt hogy nekem nem fordult meg a fejemben...de átértékeltem a helyzetet. Tudom, tudom hogy Edward is szeretni fogja őt de mi van ha nem? Sajnos csalódtam már benne, félek életem legnagyobb csalódása lesz ha most elutasít minket. Igen, minket, magamról mostantól többes számban beszélek. Életem lehet most ment végleg tönkre, egy kisbaba felnevelése

nem olyan mintha egy hörcsögöt kapna az ember. Félek, istenem ez a feladata túl nagy nekem."

Felkeltem és a tükör elé álltam, felhúztam a pólóm, és ott vigyorgott az a valaki. ' Fiú vagy vagy lány?' - beszéltem hozzá, nem fog válaszolni de legalább nem magamnak beszéltem. "A nagyok szerint a sorsunkat már megírták...az enyémet nem akarnák véletlenül elölről kezdeni vagy csak néhol bele radírozni? Nem, hát nem. Állom a sarat, csak néha valaki válaszolhatna néhány kérdésemre. Olyan egyedül érzem magam, Fanny mindig mellettem állt, de akkor mikor tényleg szükség lesz majd rá nem lehet ott. Hiányzik Edward, nem merek elé állni. És a családja, mit szólnak majd hozzá? Egy kis fruska vagyok a szemükben..Susanna rendes velem de lehet nem is igazi, csak jól színészkedik..bárcsak valaki tanácsokat tudna adni mit tegyek, valaki aki már volt hasonló helyzetben. Anyának könnyebb volt, apa mellette volt, de Edward nem lesz velem. Érzem, mi van ha megtagadja? Ha azt képes volt elhinni hogy lefeküdtem Dominic-kal akkor azt is hogy lehetséges övé a baba. Na azt a csalódást nem élném túl. Akkor, akkor, akkor se tennék semmit. Túlélném, nélküle is boldogulni fogok, bármi is történjen."

Csengettek, egyedül voltam itthon, lerohantam, rohantam? Mentem és ajtót nyitottam....

27.fejezet "Izgalom?"

... Ott ültem a földön, reszketett a gyomrom. Nem értettem, hiszen már nem izgultam annyira. Egy idegen fiú segített.

- Minden rendben? - segített fel majd egy padra ültetett

- Igen persze, csak a sok stressz... - töröltem le a könnyeimet

- Ne haragudj meg, de, borzalmasan nézel ki - mondta halkan

- Köszönöm - mosolyogtam.

- Nem úgy gondoltam - védekezett

- Tudom, de a matekot meg kell írnom - pattantam fel

- Ez komoly? Ilyen állapotban? - nézett rám furcsán az idegen

- Igen! - vágtam rá, majd megköszöntem a segítségét és elindultam a terem felé.

Ismét beszólítottak, megírtam. Bár volt amit nem tudtam, oda is írtam valamit. Próba szerencse. Végezetül még egy pillanatot vetettem a papíromra majd kivittem a tanároknak, had röhög

jenek milyen sokat tudtam. Az asztalnál megint megszédültem, teljesen elvesztettem az egyensúlyom. Összeestem. A tanár úr fogott meg.

- Kisasszony? Jól van? Minden rendben? - legyezgetett. Hallottam a hangját de képtelen voltam válaszolni. Elgyengült testem bevitték a betegszobára. Hideg borogatást és injekciót kaptam.

- Hall engem? Mi a neve? - szólt kedvesen a doktor úr.

- Igen - nyögtem - Zoe Forbes - ültem fel a székben

- Minden rendben? - rohant be Fanny

- Na de hölgyem! - kiáltott az orvos

- A barátnőm! - megfogtam Fanny kezét, még mindig forgott körülöttem minden

- Na és elmúlt a stresszes tünet? - kérdezte Fanny idegesen

- Nem, mert nem is volt. - forgatta a papírjait a doki

- De, de hát a gyomrom teljesen kikészült, totál idegben voltam - közöltem

- Igen - sóhajtott - Ez érthető, mivel maga gyermeket vár.

Ez a mondat villámként csapott végig rajtam. Teljes erőmből megszorítottam Fanny kezét. A szemeim kikerekedtek, még a szám is tátva maradt.

- Neeeem! - nevettem az teljességgel lehetetlen

- Nem, maga két hetes terhes

- Fanny?! - nyöszörögtem - Nem lehetek terhes, most nem - zokogtam. Nem fogtam fel amit az orvos mondott.

- Nyugi Zozo.

- Nyugi? Tudod te miről van szó?

- Doktor úr, ez biztos? - fordult oda Fanny

- Több mint valószínű, de adok egy terhességi testet.

- Van más választásom? - néztem a dokira segélykérően

- Van - sóhajtott

- Tényleg? - fény csillant fel a szememben

- Az abortusz. A magzat eltávolítása, de annak a beavatkozásnak súlyos anyagi költségei és hátrányai vannak.

- Milyen hátrány? - néztem furán.

- Meddőség. Soha többé nem tud majd gyermeket a világra hozni. Elnézést , igazából ehhez semmi közöm nincs, de van apa? Mármint állandó kapcsolat 'gyümölcse'?

- Igen - a földet bámultam, nem mertem a szemébe nézni.

Ott ültem a székben megsemmisülve, senki és semmi nem járt a fejemben csak az a valaki aki hasamban volt.

- Miss Forbes? - hallottam ismét a doktor hangját - Miss Forbes?! A szüleinek mikor óhajtja elmondani? Esetleg majd én?

- Nem! - pattantam fel -Apa nem tudhatja meg, kiborulna. Anya...anya, majd megtudja.

Egész úton hazafelé az ablakon bámultam ki. Tévedtem mikor azt mondtam hogy a vizsgánál jobban még nem izgultam. Viszont most teljesen bepánikoltam.

- Egy baba - sóhajtottam

- Istenem Zoe, nem tudom mit mondhatnék. A sajnálom, az olyan csúnya, hiszen a gyermekáldás csodálatos. A gratulálok...az meg valahogy nem idevaló.

Hazaértünk. Szó nélkül beindultam, de Fanny elkapta a karom.

- Zoe, figyelj rám, ne csinálj semmi őrültséget! Már nem csak magadért vagy felelős - megölelt. - Ígérem, mindenben melletted leszek! - megpuszilt majd elment.

Este fürdésnél a hasamat simogattam. Semmi változást nem véltem észrevenni még, de mintha már lenne ott valami. Persze hogy van, egy kis Grimes baba, akit még nem ismerek, és rajtam és Fanny-n kívül még senki nem tud. Nagyon hirtelen jött és tornádóként csapott végig raj

tam. Minden jövőbeli tervem romba dőlt. Színésznő nem lehetek egy bébivel. 'Istenem apa ezt előre látta!' - sóhajtottam. Féltett ,tudta hogy így lesz. Ha elmondom neki borzasztó nagyot fog csalódni és ezt fogja mondani " Mert én megmondtam!"De megfogom védeni Edet, semmiről nem tehet. Mármint tehet, de még nem is tud arról hogy apa lesz.

Elmentem aludni, illetve csak akarta, de sehogy se jött álom a szememre. Csak a pici járt a fejemben. Rettenetesen féltem. Nem vagyok még felelősségteljes felnőtt, sőt, agyilag még gyerek vagyok. Edward is szinte még kölyök, hogy is lenne képes egy ilyen nagy feladatra...

26.fejezet "Vizsga"

Az elmúlt két hét szimpla tanulással telt, és egy vizsgán túl voltam. Minden nap beszéltem Edward-del, aki próbált tele nyomni önbizalommal, kisebb nagyobb sikerrel. El szoktam a tanulástól. A magyarral és a történelemmel soha nem volt gondom, de a matematika minden képességemet meghaladta. A szóbeliektől féltem a legjobban.

"Kedves Naplóm,

Nagyon-nagyon régen nem írtam. Sajnálom, de sehogy sem tudtam időt szakítani rád. Rengeteg minden történt azóta. Ed-del minden rendben, és a fejemben is minden a helyén van. Holnap lesz a második vizsgám, a humán tantárgyak. Ezektől is tartok, de a főiskolához kell egy úgymond színdarab vizsga. Három szituációból húzok majd amit ott rögtön el kell játszanom. Ez okozza a legnagyobb pánikot bennem jelenleg. Ígérem egyszer leülök és mindent leírok tüzetesen, de most nem!"

Anya a kedvencemet csinálta ismét ebédre. Gyrost szósszal, imádom. Apa nem evett velünk, szegénynek rengeteg dolga van. Caroline-nal sokkal jobb a kapcsolatunk mint valaha. A

Erőtlenül ültem a vécé csésze mellé. Borzasztóan fájt a fejem, majd anya bejött.bban segít amiben tud. Úgy ültünk az asztalnál mint a kisgyerekek és vártuk mikor hozza már anyu a kaját. Éppen hogy bele kezdtem a tányéromon lévőhöz a gyomrom kavarogni kezdett. Elszorult a torkom, éreztem ha nem megyek ki akkor viszont láthatom amit eddig megettem. Berohantam a mosdóba és ki engedem azt ami kikívánkozott. Anya idegesen rohant utánam és szólítgatott az ajtó másik oldaláról, válaszolni se tudtam már jött a következő csapat.

- Kicsim, mi a baj? - nézte meg hogy van-e lázam.

- Nem tudom, szerintem a stressz ráment a gyomromra. - sóhajtottam. Felsegített majd bekísért a szobámba.

- Pihenj. Holnap újabb vizsga, nem betegedhetsz le. Ne izgul minden rendben lesz! - egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment. Elaludtam, másnap reggel ébredtem fel.

- Jézusom! Kettőkor vizsga! - pattantam fel, de kár volt mert nagyon megszédültem. Az érzés hasonlított a másnapossághoz. Hál' istennek, néhány perc alatt elmúlt az émelygéssel együtt, addig támaszkodtam az ágy támlájához. Dél körül felöltöztem. Fekete térdig érő szoknya, feh

ér zsabós ing és fekete nyakkendő. Ahogy felvettem a kedvenc magassarkúm ismét megszédültem. Jobbnak láttam levenni. Az egyszerű kis cipőmbe bújtam bele. A hajamat olyan irodás nénisen felkötöttem. Szolid sminkelés és már negyed kettő volt. Anyával elvittük Fanny-t is a suliba. Folyt rajtam a víz, mint valami száz kilós emberen. Szép lassan bementünk, anya elment, majd négykor jött értünk. Névsorban ültünk le egyenként. Megkérték hogy egy két tollon, személyes kabalán és esetleg innivalón kívül semmi ne legyen a padon. Elém raktak egy legalább húsz lapból álló papírtömbből.

- Hozzáfoghatnak! - intett a vizsgatestület elnöke. Eluralkodott rajtam a pánik, a papíron csak betűket láttam. Sehogy sem bírtam elolvasni őket, ekkora para még életem nem volt rajtam. Szorongattam a kabalaként szolgáló "E" betűs nyakláncot. A fél literes ásványvizem háromnegyedét az első tíz percben megittam. Pislogtam mint hal a szatyorban. Sírni tudtam volna, de Edward jutott az eszembe. Ha ezt elcsesztem plusz két hétig nem láthatom. Nagy levegőt vettem és elkezdtem. Meglepődtem magamon, a kezem magától írni kezdett. Volt mindenféle feladat és nagyjából mindet tudtam. Beszedték a papírjainkat és kitessékeltek minket. Fanny-val pattogni kezdtünk a folyosó közepén, de ismét megszédültem.

- Minden rendben? - ugrott hozzám Fanny

- Persze, csak a stressz - bementünk a mosdóba, kicsit felfrissíteni magunkat. A vécébe érve pont rám jött a hányhatnék. Rohantam.

- Zoe?! - hallottam Fanny hangján hogy ideges

- Semmi baj, csak nagyon ideges voltam, de már jól vagyok - megtöröltem a szám és kimentem.

Lemostam az arcom. A vízcseppek megváltásként gurultak végig kipirosodott arcomon.

- Valamivel jobb - sóhajtottam, de nem teljesen volt igaz mert még matek hátra volt.

Fanny elment valami ehetőért addig én vissza akartam menni de a lábam megremegtek és megadták magukat...

25.fejezet "Mennem kell"

...az az este csodás volt, felejthetetlen. Másnap elhagyhattam a kórházat. Elköszöntem Emilia-tól, és megígértem neki hogy még meglátogatom. Megismerkedtem a srácok szüleivel és Kevinnel, a legidősebb Grimes fivérrel. Mindannyian kedvesen fogadtak, bár az idősebb John nem örült annyira, de Edward szerint csak időre van szüksége. A minap egy fájdalmas témát kellett felhoznom.

- Edward - bújtam hozzá - vissza kell mennem Londonba!

Nem szólt semmit csak tovább tevékenykedett a konyhában.

- Hallod? Muszáj visszamennem! - fogtam meg a kezét

- Mennyire muszáj? - nézett maga elé

- Nagyon. Egyrészt a szüleim miatt, másrészt itt vannak a vizsgáim. De ugye megértes

- Persze, értem. És mennyi idő ez a valami?z?

- A vizsga? A felkészülési idő egy vagy esetleg másfél hét, de három vizsgám lesz. - Edward egy hatalmasat sóhajtott majd magához húzott

- Mikor indulsz? - súgta a nyakamba

- Holnap reggel - amint ezt kimondtam még jobban szorított. - De hamar el fog telni - próbáltam vigasztalni.

- Elhiszem, de még annyi mindent akartam mutatni! - nyomott egy lágy csókot az arcomra.

- Meg lesz ha visszajövök , hidd el! - majd megcsókoltam.

Aznap sülve-főve együtt voltunk. Segített összepakolni, minden ruha pakolása után megcsókolt. Mint két kisgyerek úgy szórakoztunk. Az esti zuhanyzást ismét együtt tettük meg. Edward kiment a fürdőből, én felvettem a szokásos póló-bugyi párost majd a tükörbe néztem. Teljesen

más ember lett belőlem.. Jobb, harciasabb és tapasztaltabb.Lassan levettem a szétázott kötést a kezemről. Még mindig tisztén láttam, lepergett előttem mindaz amit tettem. Bolond lettem volna meghalni, majdnem tö

nkre tettem mindent. Sajnáltam hogy Ed-nek látnia kellett úgy. Kimentem és ráültem Edward csípőjére majd izgatóan végigsimítottam a hasát.

- Úgy sajnálom - csókoltam meg.

- Mit sajnálsz? - nézett rám kérdően.

- Azt - lemásztam róla és mellé feküdtem. Én hülye nem tettem új kötést, Edward elkapta a kezem és megnézte.

- "E" - nyelt egyet. Egy könnycsepp folyt végig az arcán. Nem akartam hogy megtudja. Legalábbis várni akartam vele. Elrántottam a kezem és felültem az ágyon. A hátamhoz bújt és átölelt.

- Szeretlek és ezt te is tudod, miért csináltad? - hallottam a hangján hogy nem sok választja el a sírástól.

- Nem tudom - szipogtam - az, az az a hír a tévé. - néztem magam elé.

- Jézusom! Az csak egy reklámfogás lett volna. Én tehetek mindenről, ha nem csinálom azt, akkor te se csinálod azt és akkor...

- ...és akkor nem történik meg életem legjobb szexe, nem ismerem meg a családod, nem

döbbenek rá mennyire nagy hülye voltam és hogy mennyire szeretlek. - szakítottam őt félbe. Hozzábújtam. A fejem a mellkasán pihent, egyszerre vettük a levegőt. A lábam ismét, mint régen, remegni kezdett. Ez jó jel, mert azt jelenti, minden újra a régi.

Öt óra tíi perckor ébresztett az órám. Kikavarodtam Ed kezei közül és készülni kezdtem. Farmer pulóver összeállítás a legegyszerűbb, hozzá vettem a kedvenc torna cipőmet. Gyorsan hajat vasaltam, alapoztam a hulla arcomat. Egész elfogadhatóra sikeredett a kinézetem. Pont végeztem, mikor valaki csengetett. Edward nyitott ajtót.

- Na megyünk? - pattant be az ajtón Fanny

- Te itt? Te nem maradsz? - habogtam

- Ha te mész, én is megyek. - ölelte át tetőtől talpig ledöbbent testem. John teljesen letörve lépett be az ajtón. A fiúk kikísértek minket a repülőtérre. Bemondták a járatunkat.

- Hát ideje mennünk. - sóhajtottam, majd egy hosszú csókot nyomtam Ed szájára.

Elindultam, de visszahúzott és megint megcsókolt.

- Szeretlek! - nyögte bele a csókba.

- Na! Vigyázok rá, ígérem Edward! - tolt maga előtt Fanny. Nyomasztó volt látni az arcuk

at. A mindig mosolygós és vidám ikreken egy csepp öröm se volt. John átölelte az öccsét, de legalább ott vannak egymásnak. Susanna írt egy SMS-t amiben jó utat és jó tanulást kívánt. Azt

hiszem a legjobb anyóst kaptam. Egész úton apa járt az eszembe. Mit mondjak neki vagy mit ne? Féltem. Majd' két hónap távollét után jó volt végre látni a Big Ben-t. Caroline kijött elénk, neki szóltam csak a hazajövetelünkről.

- Sziasztok!!! - kiáltott. Úgy megölelgetett hogy azt hittem ő fog megölni.

- Apa? Anya? - kérdeztem, közben az ujjaimat tördeltem.

- Otthon vannak. Anya minden este imádkozott értetek. Apa, meg hát apa. Először mérges volt aztán beletörődött a döntésedbe.

Hazafelé úton egyre jobban izgultam. Leadtuk Fanny-t majd elindultunk hozzánk. A bejárati ajtó előtt megálltam, haboztam, nem mertem bemenni. Majd egy nagy levegő után benyitottam.

- Helló! Megjöttem! - dobtam a lépcsőre a cuccom

- Istenem Zoe?! Kicsi lányom Zoe! - anya is majdnem megfojtott

Puszilgatta a homlokom stb. Apa ridegen kilépett a konyhából és végig mért.

- Szia apa! - mosolyogtam rá. Meglepetésemre széttárta a karját és megölelgetett.

- Két hét szobafogság - nevetett. Örültem hogy így fogadott, azt hittem nehezebb lesz. Nem érdekelt a szobafogság, tanulni jöttem, pont jó így.

- Apa, anya, tanulni jöttem. - nevettem

- Örülök, azt hittem majd szólni kell hogy nem vizsgázol! - ujjongott anyu...

24.fejezet "Ismerős terepen"

...ahogy felkapcsoltam a villanyt a vendég kanapén valaki megmozdult. Halálra rémültem, majd az a valaki felkelt.

- Edward? - a szemeim kikerekedtek. Ott feküdt majdnem mellettem én meg kimentem úgy hogy észre se vettem. A szám is tátva maradt.

Nem szólt semmit csak közelebb lépett. Szőke haja a szemébe lógott, álmos arca az enyémhez simult. Lassan arrébb sepertem a haját, majd megcsókolt. Istenem, ezekre az ajkakra vártam már mióta. Érzékien csókolt. Féltem, féltem hogy megint csak álmodom és fájt volna a csúf valóságba ébredni. Finoman eltoltam magamtól. Nem szóltunk egymáshoz egy árva szót se, csak egymás szemeibe néztünk. Elvesztem csodaszép zöld szemébe. Láttam benne a félelmet, a fájdalma

- Ed, a kórházban mégsem kéne - nyögtem halkant és az örömöt, egyszerre. Minden előzmény nélkül letámadtam. Elkaptam a nyakát és magamhoz húztam. Ismét a nyakamat faldosta mint legutóbb. Megmarkoltam a hátsóját, még mindig olyan jó feneke volt. Nadrágon keresztül is éreztem ahogy lüktet, nem fért a bőrében. Forró kezével a pólóm alá nyúlt és megmarkolta a mellemet. Nem kellettek szavak, anélkül is értettem minden mondanivalóját. Nem bántam meg amit tettem ha ez kellett ahhoz hogy Ő újra az enyém legyen, jól tettem. Már az ágyon feküdtünk, de leállítottam.

- Szeretlek, kis hülye! - magához húzott és a mellkasára fektetett. Éreztem szíve minden dobbanását. Nyughatatlan volt, akárcsak az enyém. Egy ideig így feküdtünk de egyszer csak felkönyökölt.Megállt, megremegett majd mellém feküdt. Az arcomat simogatta.

-Valami baj van? - értetlenkedtem. Nem válaszolt csak nemlegesen megrázta a fejét.

- Hmm...hogy érzed magad? - fordult hozzám

- Egész jól...miért? - húztam fel a szemöldököm, nem értettem ez hogy jött ide

- Biztos? Nem akarom hogy bármi bajod is legyen!

- Jah, asszem. Nem, teljesen jól vagyok - ismét minden szó nélkül felkapott. Levette a kocsiku

lcsot a polcról majd kimentünk. Levitt a lépcsőn, át az éjjeli őrségen, ki az utcára. Meg sem álltunk az autójukig. Letett és kinyitotta nekem az ajtót.

- Tudsz vezetni vagy most mi van? - álltam ott mint egy faszent

- Semmi, csak szállj be, légyszi. - mondta sunyin. Nem is sejtettem mit akarhat. Bemásztam a hátsó ülésre majd utánam mászott és bezárta az ajtókat. Felém hajolt és ott folytatta ahol bent abbahagyta.

- Ez most komoly? - nevettem bele a csókba

- Igen - és a keze már haladt lefelé. Igen, ezt eddig is tudtam hogy Edward Grimes kedveli az extrém dolgokat, de ennyire? Nem a legkényelmesebb és legromantikusabb de ha már ennyit vártam. A hajába túrtam, annyira jól csinálta. Gyakorlat teszi a mestert, szó szerint mesteri volt. Lecipzározta rólam a felsőt és végig puszilt a nyakamtól a mellemig. Kirázott a hideg, forró ajkai láthatatlan nyomokat hagytak a bőrömön. Megszabadítottam őt a felső ruházatától, majd amennyire a hely engedte átgördültünk. Az ölébe ültem és a nyakát csókolgattam, addig ő a nadrágom korcával játszott. Izgatóan végig simította a hátamat, a melltartónál megállt és próbálta kicsatolni

. Franci csatos, nem ment neki, olyan aranyos volt ahogy próbálkozott. Segítettem neki, megszabadítottam magam tőle. A szájába vette, éreztem szája melegét. Beleremegtem. Sehogy nem fértünk el, Ed egy hirtelen mozdulattal előrébb tolta az üléseket., már amennyire leh

etett. Plusz húsz centi, de pont elég volt ahhoz hogy megint megforduljunk. Levettem róla nagy nehezen a melegítő alsót, megálltam, Ránéztem, bólintott, szerette volna ha tovább megyek enné

l. Nem kellett kétszer mondani. Letoltam róla a cuki Superman-es alsóját és tettem a dolgomat. Én is és ő is élvezte. Olyan aranyosan nyögött, tetszett ahogy a dolgomra buzdított. Nem akartam lelőni a poént ezért abbahagytam. Melléültem erre ő abban a pillanatban ledöntött. Hevesebb volt a csókja min valaha, a nyelvét jó formán ledugta a torkomon. Lenyúzta a nadrágomat és megállt.

- Zöld bugyi - mosolygott majd folytatta. A keze néhány percig cikázott, mindenhol já

rt mikor megszabadított a fehérneműmtől is.

Végre megtette azt amit már az elő óta vártam. A tempó megint gyorsabb és gyorsabb

lett. Egyre mélyebbre hatolt. Számat hangos nyögések hagyták l. Kezemet az ablaküvegre nyomta, pont a sebnél. Megugrottam, nagyon fájt ahogy megnyomta. Sírni tudtam volna a fájdalomtól az nem szabadott. Egy két könnycsepp csordult ki a szememből.

- Bocsi - csókolta meg a nyakam

- Semmi baj - a kezemmel a hátán rajzolgattam majd a hajába túrtam, jelezve hogy folytathatja. A kezét végig húzta az oldalamon majd folytatta. Az előzőnél nem láttam, de most igen, a

z arca sokkal édesebb volt mint általában. Láttam rajta hogy élvezi, nem sok hangot adott neki mint én. A szája ismét az enyémre tapadt. Akár egy rossz macska, a huzatot és az ülés szélét

markolásztam. Csak remélni tudtam hogy senkinek se legyen a kórház parkolójában dolga, mert annak igen furcsa de végül is természetes élményben lett volna része. Az ablak tiszta párás lett, annyi fény se szűrődött be mint eleinte. Az illető be nem látott volna, de a hangok sok mindenről árulkodtak. Mind ketten tudtunk hogy nem soká vége, erősebben csókolt. A nyelve végig simított az enyémen. Összeszorította a szemét majd megremegett. Megállt. Az egész teste libabőrös lett. Egy hangos sikolyt hallattam majd erőtlenül eldőltem. Rám feküdt és végigsimította izzadságtól elázott hajam.

- Soha többé nem engedlek el! - majd mint Edward Cullen, megszívta a nyakam.

- Megnézhetem a sebed? - kapott a kezem után, de elrántottam. Nem akartam hogy tudja, miatta volt, ez tönkretenné ezt a csodás pillanatot...

23.fejezet "Isten hozott"

.... - Jól van?

- Majdnem elveszítettük. Istenem ha...

- Semmi. Itt van köztünk az a lényeg. De miért tette?

- Szerinted? Edward miatt!

- Az az Edward? Edward Grimes?

Ismerős hangokra lettem figyelmes. Ez se nem a pokol se nem a menny. Tehát túléltem. Ilyen az én formám, ismét pechem volt.

- Nyitogatja a szemét! Felébred! - kiáltott valaki. Felé fordultam.

- Fanny? - köszörültem meg a torkom

- Igen de hss...nyugi itt vagyok veled - megfogta a kezem

- Igen, te itt vagy, de nekem nem itt kéne lennem - rántottam ki a kezem. Sírtam.

- Zoe, te vagy a legjobb barátnőm, nem akkor és nem ott kellett volna meghalnod. Nem hagyhatsz itt. Ne légy önző, kérlek.

- Mi- mit csinálsz? - pattant fel idegesenNem figyeltem rá, elkezdtem lecsatolni magam a gépekről.

- Elmegyek Fanny. Visszamegyek Londonba! - ordítottam, közben szaggattam az infúziót.

- Orvos! Valaki segítség! - sikított. Nagy meglepetésemre John szaladt be és lefogott

- Zoe, nyugi! - a kezét a homlokomra nyomta. Reszketett a keze.

- Hagyj! - dobtam el a kezét, majd bejött az orvos.

- Üdvözlöm Miss Forbes. Hogy érzi magát? Borzasztó nagy szerencséje volt, ha nem találják meg, már nem a beteg papírját intéznénk. Sok vért vesztett, de mára már minden rendben. Ha holnapra minden rendben lesz a hétvégén már otthon lehet. Elnézést, de magának pszichológusra van szüksége. Köszönjük a segítséget Miss Davis. - még irkált valamit majd kiment. Nem értettem mit köszönt Fanny-nak, majd a megláttam a karját. Istenem, vért adott nekem!

- Fanny? Te-te- a-a-adtál vért? - igen a vércsoportunk is egyforma AB+

- Igen - mosolygott. Végre átölelhettem. Mintha az ikrem lenne.

- Most már hivatalosan is vértestvérek vagyunk - nevetett sírás közben.

Bejött egy nővér, injekciót adott és kiküldte Fanny-t. Aludnom kellett. Nem akartam, annyi mindent el akartam mondani neki. Üres volt a szoba. Levettem a kötést, a véres "E" ott vigyorgot

t. Végighúztam rajta az ujjam, majd megdöbbentem. Mekkora extázisban lehettem hiszen a puszta érintése is fájt. Lassan elnyomott az álom. Ismét beszélgetésre ébredtem. Hallottam hogy az egyik fél July a másik Ő, hát eljött. Nem nyitottam ki a szemem csak hallgatóztam.

- Honnan tudtad hol van? . kérdezte July

- Követtelek titeket.

- De hogy jutottál be? Nem értem.

- Először kopogtam meg csengettem de senki nem nyitott ajtót. Éreztem hogy valami baj van, ezért az ablakon másztam be. Kerestem, szólítgattam, majd megláttam.... - elcsuklott a hangja. Sírt, Edward Grimes sírt.

- De még mindig nem értem.

- Mit nem értesz? Oda rohantam, még volt pulzusa, tárcsáztam a mentőt, akik öt perc múlva ott is voltak. Istenem, July. Láttam ahogy fekszik, a vére beterítette a járólapot. Reszkettem. Féltem hogy elveszítem őt. - hallottam ahogyan megöleli őt July. -Elszerettem volna neki mondani milyen sokat is jelent nekem és hogy mindent feladnék érte. Ha nem érek oda időben...July...akkor.

.. - nem folytatta, ismét sírt.

- Edward, időben érkeztél, most már jól van. - Valaki kiment. Kinyitottam a szemem és megpillantottam July-t.

- Úgy sajnálom, ígérem feltakarítom - mosolyogtam

- Jaj, hagyjad már - átölelt. Beszélgettünk, nem volt szükségem pszichomókusra csak egy jó baráti beszélgetésre. Este olyan egyedül voltam. Nem értettem, nappal tele tömtek altatóval, este meg nem kaptam. Unatkoztam. Ki indultam sétálni, de először felöltöztem és rendbe tettem magam. Nem akartam a kórház mumusa lenni. Felkaptam egy melegítőt nagy nehezen, a hajamat felkötöttem majd felfedező útra indultam. Sötét és ijesztő volt a folyosó. Láttam hogy az

egyik szobából fény szivárog, benyitottam. Egy idős nénike kuporgott az ágyon és valami fényképalbumot nézegetett.

- Gyere be lelkem! - mondta mikor már visszacsuktam az ajtót.

- Emilia Frenas De'Villa vagyok, te? - szólt szelíden, ütögette az ágyat hogy üljek le.

- Zoe Forbes - mosolyogtam majd leültem,

- Zoe, szép név. Na és mi járatban itt?

- Hát... - néztem a kezemre. Hogyan mondhattam volna el hogy hát öngyilkos akartam lenni?!

- Értem. Tudom min mész keresztül - fogta meg a kezem

- És maga Emilia?

- Tegeződhetnénk? Csak a 84-et töltöm - mosolygott - öregség leányom. Gyógyíthatatlan. Örülök hogy itt vagy, legalább van kivel beszélgetnem.

- Nem látogat a családod? - furcsának éreztem hogy egy nénit tegezek, de h így szeretné

- Nem, a fiam haragszik rám, tiltja tőlem a családját is. Henry a férjem, öt éve meghalt. Egyedül maradtam. De van három kis unokám. Ő itt Bella, Elizabeth és Daniel... - örömmel mutogatta a képeket. Olyan aranyos nő, hogy lehet rá egyáltalán haragudni? Szegény, nagyon sajná

ltam. Két órán keresztül mesélt. Nagyon megkedveltem.

- Emilia, mennem kell pihenni. De ígérem holnap is bejövök! - felálltam és kisétáltam.

- Zoe, ígéred? - könnybe lábadt a szeme

- Igen - visszadöcögtem és adtam neki egy jó éjt puszit az arcára majd elmentem. A szobába érve nagyon megijedtem...

22. fejezet "Itt a vége...fuss el véle"

"Kedves Naplóm,

Immáron negyedik napja hogy a Midnight Lights-ba járok bulizni. Laza az a hely, imádom amit July csinál. Finomak az italok, jók a zenék, közvetlenek az emberek. Bejelenthetem hogy megvan a kedvenc helyem Dublinban. Minden nap gondolok Edre, nem bírom elfelejteni, még mindig ugyan úgy remegek ha eszembe jut a mosolygós arca. Most abba hagyom az írást, készülök a bulira, ma este lesz a legjobb!"

Felöltöztem és elindultam. A bejáratnál lehúztam egy kis pohár absinthe-ot, némi kis alapozás képen. Bent már tomboltak, David Guetta legnagyobb slágereit nyomták. A tömeg egyszerre mozgott, imádom az ütemet ami átjárja a testemet. Egyik pillanatról a másikra már egy kisebb bandával táncoltam, ahol egy üveget adogattak körbe. Nem is gondolkodtam, csak lerántottam. Egyszerre volt kesernyés és édes de nagyon égette a torkomat. Fulladoztam tőle, elmentem a pulthoz kérni valami egyszerűt. Az egyszerű nálam egy pohár whysky. Majd még egy és még egy. A fejem már kezdett émelyegni de egy fiú felkért táncolni, nem haboztam. Kis idő múlva már egy másik fiú ölelgetett, az arcát nem láttam. R.I.B.A.N.C., ez volt az a szó ami rám illett . Szörnyen éreztem magam, Edward-nek igaza volt, egy szajha vagyok. Már éjfél körül járhatott mikor July elkapta a karomat és kifelé rángatott.

- Zoe, te sík részeg vagy, haza megyünk MOST!- ne, hagyj, még maradni akarok! - nyögtem

Fogalmam sincs hogyan de haza értünk. Teljesen kiesett az a fél óra. Otthon July ruhástul belelökött a kádba. A hideg víz perzselte a felhevült testemet. Megparancsolta hogy fürödjek meg majd menjek aludni. Néhány percig csak feküdtem, hallgattam a víz halk morajlását, gondolkoztam. Végig gondoltam az egészet ami eddig velem történt. Eljöttem ide a szerelem reményében de helyette csak fájdalmat kaptam attól, akit a legjobban szerettem. Neki adtam a szüzességem egy olyan fiúnak aki semmibe vett. Ismét sírásba törtem ki. Akkor rögtön meg akartam halni. Tanakodtam és erre a kérdésre vártam a választ 'Most vagy Soha?' Nagy leve

gőt vettem és szép lassan lecsúsztam a víz alá. A fejemet ellepte a víz. Dúdolgattam 'Britney Spears - Everytime'-ot - Ha Brit-nek ment akkor nekem is fog. A levegő amit fent magamba szívtam l

assan kifújtam. Hallgattam a buborékokat. Fel kellett volna mennem, de tudtam ha felmegyek ugyan az a világ lesz mint fél perccel azelőtt. Szorítottam a szememet és közben Edwardra gondoltam. Résnyire nyílt a szám és egy csomó vizet lenyeltem. Furcsa hogy az ember részegen jobban átgondol mindent. Kezdettek a fel világi hangok elcsendesedni, de két kéz kirántott a halálból.

- Zoe? Zoe! Zoe szólalj meg kérlek! - pofozgatott July

Nagy nehezen kinyitottam a szememet de nem néztem rá, csak szorítottam a számat és pólóját.

- Miért? Miért vagy ilyen bolond? - ölelgette erőtlen és vizes testemet - Edward Grimes

még megkeserüli hogy ezt tette veled! . majd nagy nehezen az ágyba tett. Vizesen úgy ahogy voltam, álomba sírtam magam 'Szóval ez lenne az a plátói szerelem. Köszönöm szépen!'

Reggel mikor felkeltem July már nem volt otthon, dolgozni ment. Egy levelet hagyott amiben az állt hogy egyek, tévézzek és kerüljem a fürdőkádat. Kikászálódtam az ágyból, de a fej fájásom elviselhetetlen volt. Úgy látszik July erre is gondolt mert egy pohár víz és egy levél aspirin volt a szekrényen.

July dolgozni volt, otthon ültem és a tévét bámultam. Nem segített de legalább lekötött. Angol sorozatok a kedvenceim. Se elejük se végük, de sosem késő elkezdeni. Csak bámultam ki a másnapos fejemből.

"Legfrissebb híreink: A Jedward fiúk hivatalosan is elkeltek? Tegnap a parkban két lánnyal kapták őket lencsevégre amint randevúztak. És a rajongók mit szólnak ehhez? Bővebben a r

eklám után!"

Elborult az agyam - Kit érdekelnek a rajongók?! - álltam fel. Sírógörcsöt kaptam, nem akartam elhinni amit halottam. Akkor, rögtön meg akartam halni, nem volt otthon a July sem, senki nem menthetett meg. Reszketni kezdtem és bekuporodtam a sarokba. Mint egy elmebeteg, dülöngéltem és zokogtam. A kezembe kaptam egy papírt és egy tollat.

"Vége. Nem bírom tovább. Vége. El kell köszönnöm azoktól akiket szeretek. July köszönök mindent amit az elmúlt napokban értem tettél. Hálás vagyok nagyon. Fanny Davis a világ legjobb barátnője voltál, mindenben mellettem álltál szeretlek. Caroline, köszönöm hogy voltál nekem. És...és...és...." nem folytattam az írást...Edward nevét egyszerűen nem bírtam leírni. Reszkettek a kezeim. Bemásztam a fürdőbe és előkaptam a borotvát. Szétszereltem, a kezemben tartottam a pengét. Nevettem, nem tudom min de nevettem. Leültem , a hátamat a kádnak támasztottam. Végig húztam a karomon. Meg sem éreztem, még csak nem is fájt, csak a könnyeim forró nyomatát éreztem a kezemen. Erőseben markoltam meg az éles tárgyat és egyenest a húsomba nyomtam. Lassan de semmiképen sem óvatosan egy "E" betűt rajzoltam, pont az ütőeremhez. Éreztem ahogy az éles penge szaggatja a bőröm, majd forró vércseppek csordultak ki a sebből. Zokogtam, nem figyeltem a fájdalomra csak Edwardra gondoltam na meg arra hogy apának milyen igaza volt. Vártam, vártam a hatást, ott ültem, a karomat az ölembe tettem had jöjjön ki aminek ki kellett jönnie. Hirtelen elkezdett zsongani a fejem, mindenből többet kezdtem látni, majd a testem magától eldőlt. Ott feküdtem a fürdőszoba sarkában egy kupackén

t, nem bántam meg tettem. Lassan elhomályosodott minden. A szívem hol gyorsan hol pedig követhetetlenül gyorsan vert. Néhány percig csak bámultam magam elé és a szennyes tartót néztem.Még egyszer végig húztam a pengét a karomon, de már nem láttam mit csinálok, őszintén semmit sem láttam. Az utolsó emlékem az volt ahogy a penge lassan kicsúszik a kezemből, annyi erőm sem volt már hogy a szememet kinyissam. Elájultam...

21.fejezet "Mindenhol ott van"

Reggel a napot a mekiben kezdtük. Megismerkedtem July néhány táncostársával. Chad az energikus bohóc, helyes kis figura. Lousie a szerény tánc csoda. Meglepődtem milyen jó fej haverjai vannak. Majd elindultunk új telefont venni. A sétálóutcán keresztül mentünk. A szívinkfartus kapott el mikor megláttam a Takko kirakatában a kazal számra gyártott Jedward-os pólót. Összeszorult a szívem. Ott mosolygott Edward azzal a cuki mosollyal amivel magába bolondított. Gyűlöltem magam, de megálltam hogy megnézzem. A sírás fojtogatott, úgy hiányzott mindene.

- Gyere menjünk! - mondta July majd a karomnál fogva elrángatott a kirakat elől.

A telefonoshoz beérve kisebb ideg összeroppanást kaptam.Borzasztóan fájt látni őt, még hogy felejteni könnyű... Tovább gyalogoltunk, csináltunk néhány bolond képet. Útközben elsajátítottam néhány tánclépést, jól éreztem magam Jul-val. Mintha visszatért volna a régi vidám Zoe, csak a szíve legmélyén ugyanúgy az a lelki nyomorék.

"S'up John! S'up Edward!" - ez a tábla fogadott. Életnagyságú tábla. Utáltam Dublint.

- Nem akarok bemenni! - megtorpantam - ja bemegyek...áá....meghalok July!

- Tedd magad túl, első lépés, lenézően elmész mellette. Mellette? Zoe, ez egy papír! - nevetett

- Hello, egy új mobilt szeretnék! - igen, ez az, az ürge kipakolt elém kétszáz féle telefont, köztük egy OLYAT. Leblokkoltam, a szívem azt a mobilt vitte volna haza de az agyam hál' istennek gyorsabb volt. Rámutattam egyre és elhúztam a csíkot. Remegett a kezem. , majd benyaggatott az üzletbe. Fél órát vártunk mire rám került a sor, fél órát álltam úgy hogy, bármerre néztem ŐT láttam.

- Zoe, Zoe, Zoe! - rázott vissza a világba July

- Mi van? - förmedtem rá

- Na végre itt vagy köztünk a való világban - kacagott.

Hazamentünk. Átöltöztem, levettem a cica nacimat, már idegesített. Kinyitottam a táskámat hogy felvegyek valami kényelmeset, de megtorpantam. Minden felsőmnek Edward Grimes illata volt. Ismét eszembe jutott, nem bírtam elviselni ogy így viselkedett velem. Sírni kezdtem, megint szúrt belül, elegem volt mindenből, de July odajött, kitépte a kezemből a felsőt és a mosógépbe dobta.

- Állj fel! - felsegített majd megölelgetett - Úgy sajnálom ami történt, de próbáld magad tú

l tenni rajta! Várj, van egy ötletem, ma este eljössz velem a klubba ahol dolgozok! Ígérem jó buli lesz!

- Nekem mind egy - vontam vállat

- A bolondnak mind egy! Na gyere kicsíplek! - majd kirángatott. Kaptam tőle egy kék mintás felsőt. Igen jól nézett ki. Hozzá vettem fel egy fekete farmer szoknyát. A tükörben ugyanazt a stréber sznobot láttam mint akit két három hónappal ezelőtt.

"Kedves Naplóm,

Nehéz időben vagyok, utálok élni, megsemmisülni lenne a legjobb. Ma este July-val bulizni megyünk. Semmi kedvem nincs menni, de ha July már így beleélte magát OK. Maj

d elválik nekem mennyire lesz parti kedvem mert jelenleg a 0% alatt van. Kicsinosított

t, de még így se nézem magam szívesen. Hányhatnékom van magamtól. Talán néhány pohár tequila majd segít. Ígérem minden képen megírom milyen volt a buli"

20.fejezet "Minden jóban van valami rossz"

"Kedves Naplóm,

Még jó hogy magammal hoztalak, különben most ebben a nehéz időben egyedül lennék. Itt ülök egyedül egy padon ráadásul egy idegen városban. Félek, Edward-öt úgy szeretem mint még senkit, miért fájt neki az a kép? Nem értem. Hol van Fanny? John talán elnézőbb...vagy John megölte a képért---nevetséges. Haza akarok menni, bebújni az ágyamba és álomba sírni magam...!"

Ott ültem a padon és zenét hallgattam. Emilia Big Big World. Sírhatnékom volt és fáztam is. Elaludtam. Akár egy hajléktalan, végül is jelenleg az voltam. Nem sokkal később egy hangra lettem figyelmes

- Hé! Ébredj fel, meg fogsz fázni! - rázogatott. Felnéztem, egy kedves lány volt, középhosszú göndör vörös haj, nagy világba meredő barna szemek. Helyes kis arca volt.

- Hallod? Kelj már fel!

- Ébren vagyok na! - dobtam arrébb a kezét.Látszott rajta hogy rosszul esett neki, felkeltem és kezet nyújtottam

- Zoe Forbes és bocs a bunkóságomért.

- July Sherrad és semmi baj - mosolygott - Amúgy ide valósi vagy?

- Nem, londoni vagyok csak idejöttem mert... - és elcsuklott a hangom, nem is ismerem, nem mondhatom el neki.

- OK, nem muszáj elmondanod, őszintén semmi közöm hozzá. De van egyáltalán hol aludnod?

- Ö....nincs - lehajtottam a fejem, olyan ciki volt

- Gyere el hozzám, egy forró tea mellett elmesélsz mindent, mármint amennyit szeretnél - megfogta a kezem és húzott maga után. Beértünk egy sötét, gettós jellegű részbe, nem is gondoltam volna hogy Dublinnak van ilyen része is. Felmásztunk a tűzlépcsőn, pont mint az amerikai filmekben, majd be egy ablakon.

- Na, hát én itt lakom mutatott körbe, kis szolgálati lakás, tele fényekkel, nekem bejött.

- Egyedül laksz itt?

- Nem, illetve igen - nevetett - Na szóval francia ágyam van amin ketten fogunk aludni, ott a fürdőszoba, mellette a toilet, ott a konyha és ennyi - mosolygott rám - ja a vezetékes telefon nem műkszik, a lift lábhajtásos

- Frankó - nevettem

- Gyere csinálok teát, addig mesélj vagy kezdjem én?

- Nem, kezdem én. Szóval, a nevem Zoe Stefanie Forbes, de csak Zoe. Februárban töltöm a 19-et és Londonból szöktem ide egy barátnőmmel akiről jelenleg semmit nem tudok. Két idiótáért. - sóhajtottam

- Ez komoly? - húzta fel a szemöldökét majd a kezembe nyomta a csészét. - A nevem ugye July Sherrad, 22 éves vagyok és szintén Londonból szöktem ide, csak nem fiúkért hanem azért mert Londonban nem volt lehetőségem táncolni, ja és már 3 éve élek itt. A szüleimről és a húgomról azóta sem tudok semmit.

- Ez durva - szötyögtem

- És milyen fiúk miatt? De csak akkor ha el szeretnéd mondani.

- Edward és John Grimes. - amint ezt kimondtam kiköpte a teát majd bocsánatot kért

- Mi az? Nem tán ismered őket? - néztem rá hülyén

- Jedward és náluk táncoltam egy ideig.

- Wow.... - kis hatás szünet - hogy mi? - pattantam fel a fotelből - Te? Táncoltál náluk? Ezt meg hogy?

- Hát...háttértáncos voltam az egyik klipjükben, és akkor együtt dolgoztunk . - nevetett.

Egész este beszélgettünk, elmondtam neki mindent ami eddig velem történt. Megtudtam hogy egy boltban dolgozik nappal, este pedig egy klubban táncolt. Nagyon aranyos lány, és tele volt energiával. Annyit nevettem July-val, Edward szinte teljesen kiköltözött a fejemből, Elmondtam neki hogy ezer dollár van nálam és megígérte hogy segít elkölteni.

"Kedves Naplóm,

Ma megismerkedtem egy nagyon rendes lánnyal, July-val. Egyszerűen imádom őt, vele olyan könnyű beszélgetni. Nagyon hiányzik Edward, de ha ő így akkor én is agy...Hol van Fanny? Erre a kérdésre szeretném megtudni a választ. A telefont egyszer sem vette fel, idegesít. Az éjszakát July-nál töltöm, aztán lehet visszamegyek Londonba. Már semmi nem köt ide, haza kell mennem felejteni....Holnap elmegyünk új telefont venni mert az enyém ott maradt és nem megyek érte az szent. Nem akarom hogy Eddel ezután bármi is összekössön. Nem állok bosszút mert szeretem őt, egyszerűen kizárom az életemből. Nem bírom elviselni a gondolatot hogy elveszíthetem, ő jelenti nekem az életet. Igen ha ez kell az életemnek is véget vetek"

19.fejezet "Problem?"

...Edward olyan kimérten ült az ágyon, nem nézett rám csak a földet bámulta

- Hol voltál?- kérdezte ridegen

- A dolgomon - dobta oda neki, majd bementem a fürdőszobába. Nem mondhattam meg hol voltam, mérges lett vona.

Ennyi ideig tartott tablettát szerezni? - jött utánam

- Nem! - kivágódtam a fürdőből. Milyen jogon faggatózik? Az oké hogy érdekli hol voltam de nem kel azért megölni... nem az apám...Nem törődtem vele csak készülődtem a fürdéshez. Elindultam, de lefogott és a falhoz nyomott.

- Szeretlek, ugye tudod?! - súgta a fülembe, majd az egyik kezével a felsőm alá nyúlt. A hasamat cirógatta, a lábam ismét remegni kezdtett. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.

- Tudom! - eltoltam magamtól és elindultam fürdeni. Ott feküdtem a kádban, nyakig érő habok között és gondolkodtam. "Nagyon szeretem őt, de ha ezt a fotózás dolgot megtudja ki fog akadni. Ő és John figyelmeztettek. És ha meg tudják hogy ezer dollárt kaptunk? Jézusom nekem annyi." A bőrom már szétázott, a víz is elhűlt, ideje volt kiszállni.

Felvettem a kedvenc pizsamámat, Superman-es bugyi és egy kinyúlt rózsaszín póló. A hajamat törülközőbe tekertem. Amikor kimentem Edward már aludt, odabújtam mellé és egy puszit nyomtam az arcára. Hajnali fél egy, és én még mindig nem aludtam, ezt hívják talán bűntudatnak?

Néztem ahogy Ed aludt, olyan édes volt. A hátamra feküdtem és a palfont bámultam. Eszembe jutott a naplóm, és hogy milyen régen nem írtam már. Előkutattam és nekiálltam:

"Kedves Naplóm,

Régen írtam és ez alatt az idő alatt annyi mindne történt....de még is egy dolog foglalkoztat jelenleg. Van egy bűnöm, Edward szólt hogy ne is figyeljünk Dominic-ra, de nem fogadtunk szót és elmentünk a fotózásra. Végül is azok csak képek, semmi extra nincsen bennük. Itt fekszik mellettem és félek. Nem tőle, mert tudom hogy ő sose bántana, de valamitől még is rettegek. Apának vagy még nem tűnt fel hogy nem vagyok otthon vagy nem is érdekli. Nem tudok semmit, őszintén semmit, de valamit még is. Azt hogy hajnali kettő lesz percek múlva és én még nem bírok aludni!"

Abba hagytam az írást és megpróbálkoztam az alvással. Próbálkozásom sikeresnek bizonyult mert olyan dél körül a telefonom csörgésére ébredtem fel

- Haló?! - szóltam bele álmosan

- Zoe?! Hol vagy és hol van Fanny? - ordított egy hang a vonal másik végéről. Apa volt az, és cseppet sem volt nyugodt. Felültem az ágyban és csak tartottam a telefont, fogalmam sem volt hogy hol van Edward és mit mondjak.

- Zoe Stephanie Forbes! Azonnal válaszolj! - ha a teleportálás működne apa most átugrana a vonalon.

- Ööö...szia apa! Miujság? Anyu jól van? Én? Én most keltem fel. - dadogtam

- Nem érdekel, azonnal gyere haza!

- Nem megyek, boldog vagyok itt ahol éppen vagyok! - kiáltottam

- Hol vagytok Zoe? Hol van Fanny? - sipítozott Mrs Davis,, szóval ő is ott volt, remek. Kinyomtam a telefont, nem voltam rájuk kíváncsi. Kimásztam az ágyból és rendbe sze

dtem magam. Felkötöttem a hajamat, majd rendet tettem. A szoba hasonlított egy csatatérre, borzalmas kupleráj volt.Rendet csináltam röpke fél óra alatt, de a ezem megakadt a pénzes borítékomon. Mihez kezdjek ennyi pénzzel? Illetve hát tudnák vele mit kezdeni, d valami értelmesre kéne költeni. Először is átváltatom. Készültem az induláshoz de Edward beviharzott az ajtón és arrébb lökött.

- Mi a frnac? - nyögtem

- Én is ezt kérdezem magamtól és tőled! - nézett rám, féltem, a szemeiben dühöt láttam

- Mi a bajod Ed?

- Ez! - majd feltartotta a magazint, amiben a képeink már benne villogtak. Ez hiányzott mára...apa...a kupi...majd ez!

- Az...hát...az egy kép... - vigyorogtam zavartan.

- Zoe, nem vagyok hülye, tudom hogy mi ez,de miért? Mondtam hogy ne foglalkozzatok vele ugye?! - majd elém dobta azújásgot. Ez felettébb felidegesített, mióta ilyen bunkó?

- Azok csak képek Edward, még nem is akt fotók, ne legyél már gyerkes, kérlek!

- Mennyit kaptatok? - kaulcsolta össze a karját

- Valamennyit...de ez most miért fontos? Muszáj erről beszélnünk?

- Szóval nem pénzt kaptatok, akkor mit kért? Lefeküdél vele vagy mi?

- Jézusom! Hogya képzelhetsz ilyet?- ezzel a kérdéssel nagyon megsértett, pont tőle nem vártam volna. Hova gondolt? - Miért mi bajod van azokkal a képekkel? Más ember megdícsérné a barátnőjét...

- Nekem nem tetszik, nem vagy odavaló.

- Igen? Szóval csak te szerepelhetsz a lapokban Mr. Pózmester?

- Nem, illetve igen, de nem...de Dominic nem megbízható, eladtad magad az ördögnek!

- Dominic rendes, még is mi bajod van vele? Ja hogy neked az a bajod hogy nem titeket kért fel? Bocsánat!

- Nem, nem az a bajom! - üvöltött...soha nem volt még ilyen velem

- Csalódtam benned, azt hittem neked számítok valami...téged tényleg csak a munkád érdekel...Dominic legalább rendes volt velünk!

- OK! Akkor aludj nála, menj hozzá feleségül! - Ez borzalmsan esett. Valami összetört bennem. Könnycseppek gurultak le az arcomon, fájt amit mondott.

- Rendben Edward Grimes...! - felkaptam a táskámat és a naplómat majd kirohantam a szobából. Ahogy kimentem mindenki megbámult, valószínű hogy hallották a "kis" összeröffenésünket.

Lerohantam a lépcsőn egyenesen ki az utcára. Apunak volt igaza, beképzelt pop sztár. Leültem egy padra és zokogtam. Borzalmasan szúrt belül, mintha késsel döfködték volna a mellkasom. Ez volt az a pillanat amiért az elején nem akartam Edward-től semmit. Fájt nagyon amiket a fejemhz vágott. Az esett a legrosszabbul hogy még utánam sem jött. Ott ültem a padon megsemmisülve és bámultam magam elé. Aki látott az biztos azt hitte bolond vagyok. Mindneki kabátban és meg ott ültem pólóban.

A fázás volt a legkisebb problémám....

18.fejezet "Ajánlat elfogadva"

...reggel azzal az édes mosolyával köszöntött. Ezért érdemes élni. Nem tudom Fanny és John hogyan és hol töltötték az estét de az enyém jó volt. Ott feküdtem mellette, csak szorított magához.

- Ed - fordultam hozzá lassan - Nem védekeztél ugye?

- Öö..nem - húzta félre a száját - de reggeli után elmegyünk és rendezzünk OK? - majd egy forró csókot nyomott a homlokomra. A reggeli elmaradt. A közös zuhanyzás után felöltöztünk. Csak egyszerűen, felvettem egy csőnacit hozzá egy fehér félvállas felsőt majd egy fekete szegecses bakancsot. Elindultunk a legközelebbi gyógyszertárhoz. Sosem vettem még esemény utáni tablettát ezért nagyon stresszes voltam. Ed úgy döntött kint marad, talán

azt kaptam válaszul - Sajnálom de kifogytunk a készletünkből, próbálja meg a másik üzletünkben! Egy "köszönöm" után sokkolva mentem ki a boltból. ő is félt, így hát egyedül mentem be és mondtam ki remegő hangon azt a mondatot "Helló egy doboz fogamzásgátló tablettát kérnék" Legnagyobb meglepetésemre

- Na megvan? - ölelt át Edward

- Nem éppen - sóhajtottam - amúgy Dublinban nem divat az óvszer használata? A nő azt mondta nincs - nevettem - Egy másik üzletben kéne megnéznünk.

- Öö..Zoe, engem hívtak, hogy be kéne mennünk, de fogalmam sincs hogy hol van John, meg kéne keresnem - mondta halkan

- Semmi baj, majd elmegyek egyedül - mosolyogtam

- Biztos hogy nem baj? - húzott magához

- Biztos - megcsókoltam, nem akartam hogy miattam ne menjen - Na menjünk - eltoltam magamtól és mind a ketten elindultunk a dolgunkra. Az előző gyógyszertártól négy öt sarokra lévő üzletből kilépve összefutottam Dominic-kal.

- Szia! Ugye emlékszel még rám? - állított meg

- Hello! Igen, persze, Dominic Bolton - mosolyogtam zavartan, hogyan is álltam volna az ut

cán kezemben egy doboz izével.

- És beszéltetek már a dologról? - húzta fel a szemöldökét

- Ööö...hát igen, de nem hiszem hogy menni fog.

- Kérlek benneteket gondoljátok át még egyszer, ezer dollár fejenként nem kis pénz.

- E-e-e-ezer dollár? - sikítottam fel.

- Igen, de csendesebben - tette a kezét a számra. - Szóval?

- Igen, illetve hát a barátnőmet is meg kell kérdeznem - pattogtam. Soha nem láttam még annyi pénzt.

-OK! Ha mindkét félről jó ma délben a szállodához küldök egy kocsit! - elköszönt majd eltűnt a tömegben. Ott álltam, a lábam a földbe gyökerezett,

belül pedig majd fel robbantam. Ezer dollár, van egyáltalán annyi pénz? Hogyne lenne, ezer dollár néhány képért, jó sokat érhet neki. Még mindig álltam, de az órára néztem, tizenegy óra tíz. Jó másfél órám volt szólni majd elkészülni. Futni kezdtem, öt sarkot futottam megállás nélkül. Berontottam a szobába ahol mindet elhadartam Fanny-nak.

- Hogy mi? Mi az a kezedben? Ülj már le, fújd ki magad és kezd el elölről. - nyomott le az ágyra.

- Semmi nincs a kezembe - dugtam a takaró alá - Szóval, Dominic-kal találkoztam aki a múltkori ajánlatát, ezer ismétlem ezer dollárral erősítette meg. Délben a szálloda előtt egy autó vár majd ránk - felpattantam és ugrálni kezdtem. Fanny kisebb lefagyás után velem együtt pattogott. Felfogtuk a dolgokat majd öltözni kezdtünk. Farmert és tunikát vettünk fel, gyors alapozás amit fésülködés követett. Éppen hogy készen lettünk a limo(!) már kint várt.

- Miss Forbes és Davis? - húzta le az ablakot egy napszemüveges fazon

- Igen! - mondtuk egyszerre. A férfi kiszállt és ajtót nyitott nekünk. Még egy fénykép sem kés

zült rólunk de már dívaként kezelt minket. A sofőr egy szót sem szólt hozzánk egész úton csak vezetett. Néhány perc kocsikázás után lehajtott egy mélygarázsba. Ismét ajtót nyitott majd feltessékelt minket egy lifthez és annyit mondott: - Harmadik emelet balra! Fanny megszorította a kezem. Szinte reszketett, belül én is, nem tudtam mire vállalkoztunk. A lift ajtó kinyílt és Dominic állt ott.

- Isten hozott benneteket az én kis birodalmamba! - ölelt át minket

- Ö...amikor a kis szót kiejtetted mire gondoltál? - nevetett fel Fanny. Hatalmas micsoda volt ami elénk tárult. Nem tudnám megmondani mihez is hasonlított. Ahogy körbevezettek minket az emeleten annál jobban remegtem.

- Ő itt Helga! - mutatott egy igen magas és szőke kontyos nőre

- Hello, Helga Nyikovoj vagyok. Én leszek a ti személyi asszisztensetek. - nyújtotta a kezét. Kedvesnek nézett ki. Kiköpött Gwyneth Paltrow hasonmás volt csak némi orosz akcentussal beszélt. Levegőt sem volt időnk venni, benyomtak egy make up szobába és "rendbe" szedtek minket. A hajamon két ember dolgozott, Fanny sminkjét csak öt ember készítette de ami

kor a ruhákra került a sor az eszem megállt. A többség estélyi ruha volt, és mindegyiknek meg volt a maga varázsa. Barna fátyolos, meseszép volt, a szemem egyből megakadt rajta.

- Vele szeretnéd kezdeni? - tette a kezét a vállamra Dominic. Én csak bólogattam ho

gy ign vele szeretném. - Helga! Sophia! Megan! Ide! - csettintett, akár a kutyáknak, ők pedig azonnal ugrottak a parancsra. El tudtam volna viselni ezt a módot minden nap, a ruhát, igaz három ember segítségével, de akkor is egy perc alatt felvettem, Fanny-val egyszerre léptünk ki a fülkénkből. Rajta egy fekete mini volt. Ketté választottak minket, és jobbra Fanny balra.

Meglepődtem, nem mű háttereknél pózoltam hanem egy hatalmas teraszon. Imádtam hogy én csak álltam és kör

ülöttem nyolc vaku villan.t - Természetes mosolyt! Merengj! Nézz magad elé! Túrj a hajadba! Ez az, így jó! - kerek három órán keresztül hallgattuk ezt, közben szebbnél szebb ruhák voltak rajtunk. Az eredménnyel mindannyian elégedettek voltunk. A pénzt megkaptuk, a limo ugyanúgy ahogy elhozott, vissza is vitt. Fülig ért a szám de a szobába érve lehervadt az arcomról a mosoly,,,

17.fejezet " Forró hangulat"

...egész éjjel vele táncoltam, mint két tizenéves tinédzser úgy tomboltunk a tömegben. Nem érdekelt ki mit gondolt, végül is senkit nem ismertem, édes mindegy volt. Olyan felszabadult voltam, egy két pohár koktél lecsúszott. De bírom a piát, ezt meg sem éreztem.

Pixie Lott - All About Tonight, mindenki táncolt, de történt valami. Egyszer csak közvetlenül előttem volt Edward arca, ajkaim megérezték az övét. Elfulladt a lélegzetem, a tekintetem elveszett a szemeiben. Éreztem ajkai minden pontját, hátamat égette forró tenyere, ahogy húzott magával.

- Gyere! - susogta fülembe, és szelíd erőszakkal vont maga után. Soha nem láttam még ilyen fékevesztettnek. Senki sem törődött velünk, ahogy elsuhanunk a bulizók között, átsiettünk a hotelbe. Mikor a folyosón mentünk végig, már akkor is majdnem fölfalt a tekintetével. A szobán

- Fekete - mosolyogtam. Valami elképesztő ragadott magával. Remegtem minden ér

intésre, elnyílt szájjal kapkodtam ajkai után. Csókolgatta a nyakamat. Ujjbegyeivel egymás után rajzolgatta körbe melltartós kebleimet, majd egy határozott mozdulattal kikapcsolta azt. A hideg végig futott a hátamon.k ajtaja előtt voltunk mikor Edward nekinyomott a falnak. Egyik lábam a derekához emeltem, ő pedig a szoknyám alá nyúlt. Közben a nyakamat faldosta. A hasamnál éreztem hogy mennyire be van indulva. A pupillái nagyon ki voltak tágulva, a puszta

tekintetétől majdnem elolvadtam. Bementünk a szobába, Ed bezárta az ajtót hogy ne ismétlődjön meg az előbbi Fanny-s eset. Egymással szemben álltunk, néztünk egymás szemébe, kezét felemelve lassan végigsimította arcomat, körberajzolva ajkaimat, leszaladt a nyakamon. Kissé megbiccentette fejét hogy egy magasak legyünk, aztán magához húzott. Minden olyan gyorsan történt, aztán az ágyon termettünk. Tehetetlen kupacként feküdtem mellette, egy porcikámat sem tudtam mozdítani, csak az ajkai tapadtak az enyémre. Keze felfedezőútra indult a testemen. Lassan és izgatóan húzta le felperzselt testemről a ruhát. Igen, itt már jártunk, izgultam, mi van ha elrontok valamit de most ő a főnök. Ismét átgördültünk.

- Fekete volt! - nevetett ördögien. Nem éreztem hanem tudtam hogy Edward Grimes az akinek mindenemet neki adom. Elkezdtem az ingét kigombolni. Olyan hevesen csináltam, hogy véletlen leszakadt két gomb.

Ezen jót nevettünk. Nem sokkal később egy boxer volt rajta, rajtam pedig egy bugyi. Újra ő volt az irányító. Szájával lassan haladt lefelé. Nehéz dolga volt, mert úgy kapkodtam a levegőt, hogy a hasam szinte ugrált ajkai alatt. Minden egyes ilyen érintésekor újabb és újabb hullámokban csapott át rajtam a forróság. A következő pillanatban megéreztem leheletét ölelem. Puha csókok érték lüktető bőrömet, ujjainak érintése cirógatásnak is beillett. Felkúszott a számhoz és megcsókolt. 'Egyszer ezek az ajkak fognak megölni' Nem bírtam magammal, azt akartam hogy most rögtön tegyen magáévá. Megsimítottam izzadt homlokát majd a felsőtestét simítottam. Hibátlan teste van: gyönyörű izmai és hibátlan bőre. Szájfényem minden nyoma meglátszott hófehér bőrén. Elértem az alsójához, nem szóltam csak lehúztam róla.

Remegve számba vettem és kényesztettem őt. Mikor abbahagytam mellé feküdtem. Végre bemászott a lábaim közé és izgatóan lehúzta rólam azt a kis anyagdarabot ami elválasztott minket. Nagyon vártam már ezt a pillanatot. A hold megvilágította az arcát. Láttam az arcán hogy félt, de mégsem. Hozzám simult. Éreztem forró bőrét majd feltette a kérdést.

- Mehet? - a hajamba túrt és megcsókolta a nyakamat

- Ühüm - olyan izgalmi állapotba kerültem hogy egy igent nem bírtam kinyögni. Óvatosan berakta majd lassan kezdett mozogni. Felszisszentem, iszonyatosan fájt.

- Fáj? - megállt majd rám nézett

- Egy kicsit, de nem baj, majd elmúlik, folytasd - mintha lebénultam volna, nem mondhattam azt hogy nagyon fáj

Egyre gyorsabban csinálta, közben a nyakam csókolgatta. A fájdalom amit éreztem lent, élvezetté alakult. Időérzékemet teljesen elvesztetve, egész testemben lüktettem, lángoltam a gyönyörtől. Hosszú percekig tarthatott mindez, amikor semmi más nem számított csak Edward érintése. Egész testemben remegve, az orgazmus küszöbén táncolva összefüggéstelenül hadartam felé: - "Szeretlek, mindig! Ó istenem! Edward, szeretlek!" Nekem úgy tűnt percekig vonaglottam a kéjtől kezemmel görcsösen markolásztam az ágyterítőt, torkomat sikoltások és zihálások hagyták el. Majd Ed is elment, erőtlenül hullott rám. Hörgő hangon súgta az általam maximális hangerős hallatott szót. Elterült mellettem, majd magához húzott. Megsimította az arcom és megcsókolt...

16.fejezet "Dublin, drága Dublin"

...- Én vagyok az, Zoe! - szólt apa a telefonba, a hangjából ítélve nem tud semmiről.

- Ö...szia! - Edward kérdezgette kivel beszélek, de én csak leintettem őt.

- Annyit akartam mondani hogy ha gondolod elmehetsz Fanny-val valahova, végül is szombat van.

- Hol vagy hogy ilyen rossz a vonal? Nagyon recseg!

- Hát én...a fürdőszobában - köhögtem, ez a hazudósdi apának nem nagyon ment

- Ok, jó legyél. Szia. Szeretlek - majd letette a kagylót.

Ez csúcs. Dublinban vagyok és megengedte hogy elmenjek valahova este, én eljöttem, ne

m mondta hogy hova mehetek, vagy hogy hova nem. Bambultam ki az ablakon, észre se vettem hogy John szólogatott. Arra figyeltem fel hogy Fanny a combomra csapott.

- Áú, bolond ez fájt! - kiáltottam fel

- Itt vagy újra köztünk - nevetett John - Azt akartam mondani hogy van-e kedvetek este bulizni? A Flamingo-ban mindig jó partik vannak, tuti az a hely - nézett rám

- Felőlem mehetünk - vontam vállat. Még mindig apu járt az eszemben, nem tudok úgy bulizni hogy rá gondolok.

- Megérkeztünk - szólt Edward

Bementünk, a fiúk elmentek intézkedni, mi megálltunk az ajtónál.Amikor kiszálltam a lélegzetem is elállt. Hatalmas szálloda, november közepe van de már karácsonyi fényekben pompázott. Gyönyörű volt.

- El sem hiszem hogy itt vagyunk - nézett rám Fanny. - az arca sugárzott. Nagyon boldog volt, rég láttam ilyennek. Amint ott álltuk egy idegen manus odalépett hozzánk és vijjogott:

- El sem hiszem, megtaláltalak benneteket! - ölelt át minket. Fannyval csak ott álltunk és n

éztünk egymásra.

-Elnézést, maga összetéveszt valakivel - löktem el

- Ez összetéveszthetetlen, ez az arc, a szemek, a mosoly. Ez kell nekem! - fogta meg az arcom. Elhúztam magam tőle, nem is ismertem.

- Figyeljetek, két hete keresem a megfelelő alanyt a munkámhoz. Szépek, fiatalok, csinosak . hadarta. Fannyval ismét egymásra néztünk.

- Dominic Bolton - nyújtotta a kezét - a Maxima magazin főszerkesztője. Két hete keresek modelleket a legújabb kollekciómhoz melynek címe 'Natural'.

Bennetek minden megvan amit kerestem és nem kis pénzt kapnátok. Itt a névjegyem, döntsétek el mit szeretnétek és egy héten belül jelezzétek. - ide adta a kártyát majd elviharzott.

-Az ilyenekkel nem kell foglalkozni - dörmögött JohnOtt álltunk mint két szobor. A srácok visszajöttek és kérdőre vontak minket, ki volt ez a férfi és mit akart-

- De sok pénzt ígért..

- Igen, aztán a pénzért mást is kér majd - rázta a fejét Ed. - Inkább menjünk - felkapta a bőröndömet és felmentünk. Harmadik emelet, négyes szoba.

- Atya ég! - mikor megláttam a szobát a táska kiesett a kezemből.

Hatalmas szoba, italos pult, francia ágy, jacuzzi, gardrób.

- Nem kellett volna ennyit költeni - húztam magamhoz Edet. A mutató ujját a szám elé tette, megfogta a kezemet és az erkélyre kísért.

- Kész vagy? - puszilta meg a nyakam

- Igen - mosolyogtam. Elhúzta a függönyt. Soha életemben nem láttam még ehhez fogha

tót, még Londonban sem. Az egész város fényben úszott. Imádtam, örökre itt akartam maradni.

- Oda megyünk este - mutatott Edward a velünk szembe lévő épületre. a "Flamingo" felirat rózsaszínen villogott. A testemen eluralkodott a parti láz, de nem csak az. A nyakkendőjénél

fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Egyik kezemmel az inge alá nyúltam és végigsimítottam a hasát. Megugrott.

- Lassan készülnünk kéne - nyögött

- Lassan - nyaltam meg az alsó ajkát.

Nem várt reakcióként megmarkolta a fenekemet és felkapott. A nyakamat puszilgatta. Ledöntött az ágyra és felém hajolt. Szőke haja a szemebe lógott.

- Olyan aranyos vagy amikor izgulsz - simított végig az arcomon

- Nem izgulok- majd egy gyors mozdulattal átgördültünk. Én voltam felül. Ráültem a combjára és levettem a felsőmet.

-Hmm...lila melltartó, nem rossz - nyalta meg a száját. Sunyin mosolygott rám.

- Hogy álltok? - vágta be az ajtót Fanny - Öhm...ahogy látom jól...ültök - nevetett. Igen frankó pózban láthatott minket. - Nem is zavarok - ezzel a mondattal kiment.

Eddel hangos nevetésben törtünk ki. Lemásztam róla és indultam öltözni. Rózsaszín-fekete, párducmintás mini. Sokat mutat de a lényeget takarja. Felnyúsztam magamra, a hajamat felkötöttem. Kiléptem a szobából, a lábamat feltettem a fotelre majd végig simítottam rajta.

- Na milyen? - húztam fel a szemöldököm

Edward nyelt egy nagyot és ennyit nyögött - jó!. A szemeivel majdnem felfalt. Felvettem egy fekete magassarkút és belevetettük magunkat az éjszakába....