- Edward? - a szemeim kikerekedtek. Ott feküdt majdnem mellettem én meg kimentem úgy hogy észre se vettem. A szám is tátva maradt.
Nem szólt semmit csak közelebb lépett. Szőke haja a szemébe lógott, álmos arca az enyémhez simult. Lassan arrébb sepertem a haját, majd megcsókolt. Istenem, ezekre az ajkakra vártam már mióta. Érzékien csókolt. Féltem, féltem hogy megint csak álmodom és fájt volna a csúf valóságba ébredni. Finoman eltoltam magamtól. Nem szóltunk egymáshoz egy árva szót se, csak egymás szemeibe néztünk. Elvesztem csodaszép zöld szemébe. Láttam benne a félelmet, a fájdalma
- Ed, a kórházban mégsem kéne - nyögtem halkant és az örömöt, egyszerre. Minden előzmény nélkül letámadtam. Elkaptam a nyakát és magamhoz húztam. Ismét a nyakamat faldosta mint legutóbb. Megmarkoltam a hátsóját, még mindig olyan jó feneke volt. Nadrágon keresztül is éreztem ahogy lüktet, nem fért a bőrében. Forró kezével a pólóm alá nyúlt és megmarkolta a mellemet. Nem kellettek szavak, anélkül is értettem minden mondanivalóját. Nem bántam meg amit tettem ha ez kellett ahhoz hogy Ő újra az enyém legyen, jól tettem. Már az ágyon feküdtünk, de leállítottam.
- Szeretlek, kis hülye! - magához húzott és a mellkasára fektetett. Éreztem szíve minden dobbanását. Nyughatatlan volt, akárcsak az enyém. Egy ideig így feküdtünk de egyszer csak felkönyökölt.Megállt, megremegett majd mellém feküdt. Az arcomat simogatta.
-Valami baj van? - értetlenkedtem. Nem válaszolt csak nemlegesen megrázta a fejét.
- Hmm...hogy érzed magad? - fordult hozzám
- Egész jól...miért? - húztam fel a szemöldököm, nem értettem ez hogy jött ide
- Biztos? Nem akarom hogy bármi bajod is legyen!
- Jah, asszem. Nem, teljesen jól vagyok - ismét minden szó nélkül felkapott. Levette a kocsiku
lcsot a polcról majd kimentünk. Levitt a lépcsőn, át az éjjeli őrségen, ki az utcára. Meg sem álltunk az autójukig. Letett és kinyitotta nekem az ajtót.
- Tudsz vezetni vagy most mi van? - álltam ott mint egy faszent
- Semmi, csak szállj be, légyszi. - mondta sunyin. Nem is sejtettem mit akarhat. Bemásztam a hátsó ülésre majd utánam mászott és bezárta az ajtókat. Felém hajolt és ott folytatta ahol bent abbahagyta.
- Ez most komoly? - nevettem bele a csókba
- Igen - és a keze már haladt lefelé. Igen, ezt eddig is tudtam hogy Edward Grimes kedveli az extrém dolgokat, de ennyire? Nem a legkényelmesebb és legromantikusabb de ha már ennyit vártam. A hajába túrtam, annyira jól csinálta. Gyakorlat teszi a mestert, szó szerint mesteri volt. Lecipzározta rólam a felsőt és végig puszilt a nyakamtól a mellemig. Kirázott a hideg, forró ajkai láthatatlan nyomokat hagytak a bőrömön. Megszabadítottam őt a felső ruházatától, majd amennyire a hely engedte átgördültünk. Az ölébe ültem és a nyakát csókolgattam, addig ő a nadrágom korcával játszott. Izgatóan végig simította a hátamat, a melltartónál megállt és próbálta kicsatolni
. Franci csatos, nem ment neki, olyan aranyos volt ahogy próbálkozott. Segítettem neki, megszabadítottam magam tőle. A szájába vette, éreztem szája melegét. Beleremegtem. Sehogy nem fértünk el, Ed egy hirtelen mozdulattal előrébb tolta az üléseket., már amennyire leh
etett. Plusz húsz centi, de pont elég volt ahhoz hogy megint megforduljunk. Levettem róla nagy nehezen a melegítő alsót, megálltam, Ránéztem, bólintott, szerette volna ha tovább megyek enné
l. Nem kellett kétszer mondani. Letoltam róla a cuki Superman-es alsóját és tettem a dolgomat. Én is és ő is élvezte. Olyan aranyosan nyögött, tetszett ahogy a dolgomra buzdított. Nem akartam lelőni a poént ezért abbahagytam. Melléültem erre ő abban a pillanatban ledöntött. Hevesebb volt a csókja min valaha, a nyelvét jó formán ledugta a torkomon. Lenyúzta a nadrágomat és megállt.
- Zöld bugyi - mosolygott majd folytatta. A keze néhány percig cikázott, mindenhol já
rt mikor megszabadított a fehérneműmtől is.
Végre megtette azt amit már az elő óta vártam. A tempó megint gyorsabb és gyorsabb
lett. Egyre mélyebbre hatolt. Számat hangos nyögések hagyták l. Kezemet az ablaküvegre nyomta, pont a sebnél. Megugrottam, nagyon fájt ahogy megnyomta. Sírni tudtam volna a fájdalomtól az nem szabadott. Egy két könnycsepp csordult ki a szememből.
- Bocsi - csókolta meg a nyakam
- Semmi baj - a kezemmel a hátán rajzolgattam majd a hajába túrtam, jelezve hogy folytathatja. A kezét végig húzta az oldalamon majd folytatta. Az előzőnél nem láttam, de most igen, a
z arca sokkal édesebb volt mint általában. Láttam rajta hogy élvezi, nem sok hangot adott neki mint én. A szája ismét az enyémre tapadt. Akár egy rossz macska, a huzatot és az ülés szélét
markolásztam. Csak remélni tudtam hogy senkinek se legyen a kórház parkolójában dolga, mert annak igen furcsa de végül is természetes élményben lett volna része. Az ablak tiszta párás lett, annyi fény se szűrődött be mint eleinte. Az illető be nem látott volna, de a hangok sok mindenről árulkodtak. Mind ketten tudtunk hogy nem soká vége, erősebben csókolt. A nyelve végig simított az enyémen. Összeszorította a szemét majd megremegett. Megállt. Az egész teste libabőrös lett. Egy hangos sikolyt hallattam majd erőtlenül eldőltem. Rám feküdt és végigsimította izzadságtól elázott hajam.
- Soha többé nem engedlek el! - majd mint Edward Cullen, megszívta a nyakam.
- Megnézhetem a sebed? - kapott a kezem után, de elrántottam. Nem akartam hogy tudja, miatta volt, ez tönkretenné ezt a csodás pillanatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése