25.fejezet "Mennem kell"

...az az este csodás volt, felejthetetlen. Másnap elhagyhattam a kórházat. Elköszöntem Emilia-tól, és megígértem neki hogy még meglátogatom. Megismerkedtem a srácok szüleivel és Kevinnel, a legidősebb Grimes fivérrel. Mindannyian kedvesen fogadtak, bár az idősebb John nem örült annyira, de Edward szerint csak időre van szüksége. A minap egy fájdalmas témát kellett felhoznom.

- Edward - bújtam hozzá - vissza kell mennem Londonba!

Nem szólt semmit csak tovább tevékenykedett a konyhában.

- Hallod? Muszáj visszamennem! - fogtam meg a kezét

- Mennyire muszáj? - nézett maga elé

- Nagyon. Egyrészt a szüleim miatt, másrészt itt vannak a vizsgáim. De ugye megértes

- Persze, értem. És mennyi idő ez a valami?z?

- A vizsga? A felkészülési idő egy vagy esetleg másfél hét, de három vizsgám lesz. - Edward egy hatalmasat sóhajtott majd magához húzott

- Mikor indulsz? - súgta a nyakamba

- Holnap reggel - amint ezt kimondtam még jobban szorított. - De hamar el fog telni - próbáltam vigasztalni.

- Elhiszem, de még annyi mindent akartam mutatni! - nyomott egy lágy csókot az arcomra.

- Meg lesz ha visszajövök , hidd el! - majd megcsókoltam.

Aznap sülve-főve együtt voltunk. Segített összepakolni, minden ruha pakolása után megcsókolt. Mint két kisgyerek úgy szórakoztunk. Az esti zuhanyzást ismét együtt tettük meg. Edward kiment a fürdőből, én felvettem a szokásos póló-bugyi párost majd a tükörbe néztem. Teljesen

más ember lett belőlem.. Jobb, harciasabb és tapasztaltabb.Lassan levettem a szétázott kötést a kezemről. Még mindig tisztén láttam, lepergett előttem mindaz amit tettem. Bolond lettem volna meghalni, majdnem tö

nkre tettem mindent. Sajnáltam hogy Ed-nek látnia kellett úgy. Kimentem és ráültem Edward csípőjére majd izgatóan végigsimítottam a hasát.

- Úgy sajnálom - csókoltam meg.

- Mit sajnálsz? - nézett rám kérdően.

- Azt - lemásztam róla és mellé feküdtem. Én hülye nem tettem új kötést, Edward elkapta a kezem és megnézte.

- "E" - nyelt egyet. Egy könnycsepp folyt végig az arcán. Nem akartam hogy megtudja. Legalábbis várni akartam vele. Elrántottam a kezem és felültem az ágyon. A hátamhoz bújt és átölelt.

- Szeretlek és ezt te is tudod, miért csináltad? - hallottam a hangján hogy nem sok választja el a sírástól.

- Nem tudom - szipogtam - az, az az a hír a tévé. - néztem magam elé.

- Jézusom! Az csak egy reklámfogás lett volna. Én tehetek mindenről, ha nem csinálom azt, akkor te se csinálod azt és akkor...

- ...és akkor nem történik meg életem legjobb szexe, nem ismerem meg a családod, nem

döbbenek rá mennyire nagy hülye voltam és hogy mennyire szeretlek. - szakítottam őt félbe. Hozzábújtam. A fejem a mellkasán pihent, egyszerre vettük a levegőt. A lábam ismét, mint régen, remegni kezdett. Ez jó jel, mert azt jelenti, minden újra a régi.

Öt óra tíi perckor ébresztett az órám. Kikavarodtam Ed kezei közül és készülni kezdtem. Farmer pulóver összeállítás a legegyszerűbb, hozzá vettem a kedvenc torna cipőmet. Gyorsan hajat vasaltam, alapoztam a hulla arcomat. Egész elfogadhatóra sikeredett a kinézetem. Pont végeztem, mikor valaki csengetett. Edward nyitott ajtót.

- Na megyünk? - pattant be az ajtón Fanny

- Te itt? Te nem maradsz? - habogtam

- Ha te mész, én is megyek. - ölelte át tetőtől talpig ledöbbent testem. John teljesen letörve lépett be az ajtón. A fiúk kikísértek minket a repülőtérre. Bemondták a járatunkat.

- Hát ideje mennünk. - sóhajtottam, majd egy hosszú csókot nyomtam Ed szájára.

Elindultam, de visszahúzott és megint megcsókolt.

- Szeretlek! - nyögte bele a csókba.

- Na! Vigyázok rá, ígérem Edward! - tolt maga előtt Fanny. Nyomasztó volt látni az arcuk

at. A mindig mosolygós és vidám ikreken egy csepp öröm se volt. John átölelte az öccsét, de legalább ott vannak egymásnak. Susanna írt egy SMS-t amiben jó utat és jó tanulást kívánt. Azt

hiszem a legjobb anyóst kaptam. Egész úton apa járt az eszembe. Mit mondjak neki vagy mit ne? Féltem. Majd' két hónap távollét után jó volt végre látni a Big Ben-t. Caroline kijött elénk, neki szóltam csak a hazajövetelünkről.

- Sziasztok!!! - kiáltott. Úgy megölelgetett hogy azt hittem ő fog megölni.

- Apa? Anya? - kérdeztem, közben az ujjaimat tördeltem.

- Otthon vannak. Anya minden este imádkozott értetek. Apa, meg hát apa. Először mérges volt aztán beletörődött a döntésedbe.

Hazafelé úton egyre jobban izgultam. Leadtuk Fanny-t majd elindultunk hozzánk. A bejárati ajtó előtt megálltam, haboztam, nem mertem bemenni. Majd egy nagy levegő után benyitottam.

- Helló! Megjöttem! - dobtam a lépcsőre a cuccom

- Istenem Zoe?! Kicsi lányom Zoe! - anya is majdnem megfojtott

Puszilgatta a homlokom stb. Apa ridegen kilépett a konyhából és végig mért.

- Szia apa! - mosolyogtam rá. Meglepetésemre széttárta a karját és megölelgetett.

- Két hét szobafogság - nevetett. Örültem hogy így fogadott, azt hittem nehezebb lesz. Nem érdekelt a szobafogság, tanulni jöttem, pont jó így.

- Apa, anya, tanulni jöttem. - nevettem

- Örülök, azt hittem majd szólni kell hogy nem vizsgázol! - ujjongott anyu...