Még jó hogy magammal hoztalak, különben most ebben a nehéz időben egyedül lennék. Itt ülök egyedül egy padon ráadásul egy idegen városban. Félek, Edward-öt úgy szeretem mint még senkit, miért fájt neki az a kép? Nem értem. Hol van Fanny? John talán elnézőbb...vagy John megölte a képért---nevetséges. Haza akarok menni, bebújni az ágyamba és álomba sírni magam...!"
Ott ültem a padon és zenét hallgattam. Emilia Big Big World. Sírhatnékom volt és fáztam is. Elaludtam. Akár egy hajléktalan, végül is jelenleg az voltam. Nem sokkal később egy hangra lettem figyelmes
- Hé! Ébredj fel, meg fogsz fázni! - rázogatott. Felnéztem, egy kedves lány volt, középhosszú göndör vörös haj, nagy világba meredő barna szemek. Helyes kis arca volt.
- Hallod? Kelj már fel!
- Ébren vagyok na! - dobtam arrébb a kezét.Látszott rajta hogy rosszul esett neki, felkeltem és kezet nyújtottam
- Zoe Forbes és bocs a bunkóságomért.
- July Sherrad és semmi baj - mosolygott - Amúgy ide valósi vagy?
- Nem, londoni vagyok csak idejöttem mert... - és elcsuklott a hangom, nem is ismerem, nem mondhatom el neki.
- OK, nem muszáj elmondanod, őszintén semmi közöm hozzá. De van egyáltalán hol aludnod?
- Ö....nincs - lehajtottam a fejem, olyan ciki volt
- Gyere el hozzám, egy forró tea mellett elmesélsz mindent, mármint amennyit szeretnél - megfogta a kezem és húzott maga után. Beértünk egy sötét, gettós jellegű részbe, nem is gondoltam volna hogy Dublinnak van ilyen része is. Felmásztunk a tűzlépcsőn, pont mint az amerikai filmekben, majd be egy ablakon.
- Na, hát én itt lakom mutatott körbe, kis szolgálati lakás, tele fényekkel, nekem bejött.
- Egyedül laksz itt?
- Nem, illetve igen - nevetett - Na szóval francia ágyam van amin ketten fogunk aludni, ott a fürdőszoba, mellette a toilet, ott a konyha és ennyi - mosolygott rám - ja a vezetékes telefon nem műkszik, a lift lábhajtásos
- Frankó - nevettem
- Gyere csinálok teát, addig mesélj vagy kezdjem én?
- Nem, kezdem én. Szóval, a nevem Zoe Stefanie Forbes, de csak Zoe. Februárban töltöm a 19-et és Londonból szöktem ide egy barátnőmmel akiről jelenleg semmit nem tudok. Két idiótáért. - sóhajtottam
- Ez komoly? - húzta fel a szemöldökét majd a kezembe nyomta a csészét. - A nevem ugye July Sherrad, 22 éves vagyok és szintén Londonból szöktem ide, csak nem fiúkért hanem azért mert Londonban nem volt lehetőségem táncolni, ja és már 3 éve élek itt. A szüleimről és a húgomról azóta sem tudok semmit.
- Ez durva - szötyögtem
- És milyen fiúk miatt? De csak akkor ha el szeretnéd mondani.
- Edward és John Grimes. - amint ezt kimondtam kiköpte a teát majd bocsánatot kért
- Mi az? Nem tán ismered őket? - néztem rá hülyén
- Jedward és náluk táncoltam egy ideig.
- Wow.... - kis hatás szünet - hogy mi? - pattantam fel a fotelből - Te? Táncoltál náluk? Ezt meg hogy?
- Hát...háttértáncos voltam az egyik klipjükben, és akkor együtt dolgoztunk . - nevetett.
Egész este beszélgettünk, elmondtam neki mindent ami eddig velem történt. Megtudtam hogy egy boltban dolgozik nappal, este pedig egy klubban táncolt. Nagyon aranyos lány, és tele volt energiával. Annyit nevettem July-val, Edward szinte teljesen kiköltözött a fejemből, Elmondtam neki hogy ezer dollár van nálam és megígérte hogy segít elkölteni.
"Kedves Naplóm,
Ma megismerkedtem egy nagyon rendes lánnyal, July-val. Egyszerűen imádom őt, vele olyan könnyű beszélgetni. Nagyon hiányzik Edward, de ha ő így akkor én is agy...Hol van Fanny? Erre a kérdésre szeretném megtudni a választ. A telefont egyszer sem vette fel, idegesít. Az éjszakát July-nál töltöm, aztán lehet visszamegyek Londonba. Már semmi nem köt ide, haza kell mennem felejteni....Holnap elmegyünk új telefont venni mert az enyém ott maradt és nem megyek érte az szent. Nem akarom hogy Eddel ezután bármi is összekössön. Nem állok bosszút mert szeretem őt, egyszerűen kizárom az életemből. Nem bírom elviselni a gondolatot hogy elveszíthetem, ő jelenti nekem az életet. Igen ha ez kell az életemnek is véget vetek"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése