Immár három napja hogy nem szólok apához. Nagyon mérges vagyok rá amiért így viselkedett, és még elvárná hogy én kérjek bocsánatot. Tegnap elment Edward, nélkülem, ez még egy lapáttal tett a hangulatomra. Elegem van abból hogy a szüleim irányítják az életemet, ennek vége. Én és Fanny elutazunk a fiúk után Dublinba. Apa holnap kereken hatkor elmegy, nem sokkal később anya is. Caroline-t is beavattuk és nagy meglepetésemre a hallgatását nem kellett megvenni. Elszöktet minket, fél hétkor elmegyünk Fanny-ért és irány a repülőtért. Nem látok hibát a tervben. És el sem tudom mondani mennyivel jobban érzem magam. Annyira jó megosztani Caroline-nal a dolgokat. Jelenleg rajta és Fanny-n kívül senkiben nem bízok. Először mondhatom azt hogy örülök annak hogy Caroline a testvérem. Jobb ha most alszok egyet. Remélem, minden jól sikerül és holnap már Edwarddal aludhatok"
A reggel pontosan úgy történt ahogyan elterveztem. Halkan összapakoltam a bőröndö
ket, rendbe szedtem magamat majd Theo-t. Igen, őt nem fogom itthon hagyni. Az ablakból figyeltem ahogy az ősök elhagyják a házat. Ördögi kacaj tört ki belőlem, pont mint egy filmben. Nem sokkal később elindultunk. Mivel Mrs Davis sem tudott semmit a kis kiruccanásunkról a sarkon vártuk Fannyt. Az arcán boldogság tükröződött. Egész úton a reptérre, mosolygott. Pont odaértünk, bemondták a járatunkat. Odafordultam Caroline-hoz és megöleltem
- Köszönök mindent - súgtam a fülébe
- Jaj hayjad már. Érezd jól magad -- túrt a hajamba - Zoe:! - rántott vissza a karomnál fogva - Legyél jó kislány! - mosolygott
- Nem ígérhetek semmit - kacsintottam majd elindultam az ismeretlenbe.
Elfoglaltuk a helyünket. Életem első repülő útján minden képen az ablakhoz akartam ülni. Kisebb civakodás után elfoglaltam a helyemet. Kicsit rosszul éreztem magam hogy Theo nem utazhat velünk, de ha ez a szabály.
- Tudod - fordult hirtelen hozzám - nagyon bátrak vagyunk
- Miért is? - húztam fel a szemöldököm
- Eljönni csak úgy otthonról, repülőre ülni és elmenni egy tök idegen helyre
- Na ne mond - mosolyogtam - annyi hülyeséget megéltünk már együtt, ez csak felteszi az i-re a pontot.
- Igazad van - nevetett
Egész úton zenét hallgattunk. Végig Edward járt az eszemben, én és a mocskos fantáziám. Annyi minden vár még rám, és lehet most kezdődik az életem? Félek mit szól hozzá ha lerohanom? A legjobban még is apától félek, több száz kilométer választ el tőle de ez mintha semmi volna. Totál ki fog akadni, de nem érdekelt. Fanny szólt hogy megjöttünk, ha nem szól lehet rajta maradtam volna. Mikor leszálltunk megrőkönyödtem
- Nem, én ezt nem gondoltam komolyan - fordultam vissza
- Megőrültél? Itt vagyunk, innen már nincs visszaút..amúgy is hova mennél? - rázott meg Fanny
Igaza volt, mindig hisztizek.
- Felhívtam John-t, elvileg tíz perc múlva itt vannak értünk - mosolygott Fanny
A tíz percből fél óra lett, de nem bántam. Edward átvágott a tömegen és magához kapott. Magamba szívtam erős mégis izgató illatát.
- Hiányoztál - szorított magához
- Ööö...összenyomsz - nevettem
- Bocsi - mosolygott zavartan
John szólt hogy menjünk mert vár minket az autó. Ismét ablak mellé ültem hogy tudjak leskelődni. Gyönyörű szép város Dublin. Még nem ismertem de már imádtam. A táskámban megszólalt a telefonom. Apa volt az. Először tétováztam fel vegyem- e, végül felvettem.
- Haló tessék? - rezgett meg a hangom.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése