- Most mi van? Csinos ruhát? Jönnek? Kik? Fél óra?! - kikapcsoltam a tévét és hiper gyorsasággal felöltöztem volna, de választanom kellett. Kék tütü vagy ciklámen virágos mini? Egy ideig vaciláltam majd a virágos mellett döntöttem. Hozzá vettem egy 10 centi sarkú sarut, gyorsan rendbe szedtem magam, és mire észbe kaptam az autó a ház előtt állt. Kirohantam az ajtón, de Caroline utánam kiáltott:
- Hova? Hova, Miss Forbes?
- Dolgomra, de te inkább foglalkozz a tanárommal béjjbiii! - intettem és szaladtam kifelé.
Mikor Edward elé értem nagy levegőt vett, megfogta a kezemet és megpörgetett - Gyönyörű vagy! - majd megcsókolt. Különösen tüzes volt, érdekes. Mikor beszálltam a kocsiba ott volt Fanny és John is. Meglepődtem, nem tudtam hova tenni a dolgokat.
- Hova megyünk? - fordultam Fannyhoz
- Nem tudom de nagyon furák a fiúk - suttogta.
- Megjöttünk! - kiáltot John
- Ilyen gyorsan? - kérdeztem
- Ha nagyon akarod tehetünk még egy kört?- nevetett
'Blue Lagoon' , London egyik legelitebb étterme. Mikor bementünk a lélegzetem is elállt. Hatalmas helyiség, tele liliommal és egyéb virággal. Maga az étterem egy hajó fedélzethez hasonlított, sokat hallottam róla, de soha nem voltam még bent. John a recepciós asztalhoz hajolt, valamit pusmorgott majd két 'pingvin' az asztalunkhoz kísért. Ez jó előre meg lehetett tervezve, gondosan megterített asztalok, gyertyák. Imádtam. Mikor leültem volna Ed odaugrott és kihúzta nekem a széket 'Istenem de aranyos!', majd leültek velünk szembe.
- OK fiúk, mi ez az egész? - kérdezte Fanny mosolyogva
- Semmi, illetve hát még is csak van valami... - mondta John - de majd kaja után elmondjuk
- A vacsora tálalva - tette le az asztalra az ételt a pincér. Fannyval egymásra néztünk, fogalmunk sem volt ilyen helyzetekben mit kéne tenni. Edward lassan levette a tál tetejét és rám mosolygott.
- Milánói - motyogta olyan cuki hangon
- Imádom - nevettem
- Gyerekek lássunk neki - hadarta John.
Amint végeztünk az evéssel, a fiúk kinyögték miért is jöttünk ide.
- Na szóval - köszörülte meg a torkát John - beszélnünk kell!
- John, megijesztesz - sóhajtott Fanny
- Arról lenne szó hogy nekünk a hétvégén vissza kell mennünk Dublinba... - szólt Edward
- Ez komoly? - néztem rá kérdően, nem fogom tudni elengedni, olyan közel kerültünk egymáshoz..
- Igen - hajtotta le a fejét John - de szeretnénk ha velünk jönnétek, be szeretnénk mutatni titeket a szüleinknek!
- De persze csak ha megoldható, nem szeretnénk összetűzésbe kerülni a szüleitekkel - tördelte a kezeit Ed. Megfogtam a kezét és a füléhez hajoltam - Én elmegyek veled bárhova! - majd megpusziltam.
- Szeretlek - mondta. A nagy meglepődésem után megkértem menjünk el táncolni. Lassú, romantikus zenék voltak. A fejemet a vállára hajtottam és élveztem a pillanatot. Már későre járt, anya telefonon keresett, haza kellett mennem. Ed ismét hazakísért
- Anyukád ugye nem haragszik? - idegeskedett
- Nem hiszem, ha igen akkor majd megbékél! - mosolyogtam
Elköszöntünk, majd bementem a házba, anya már az ajtónál várt.
- Kisasszony, sehova nem mehetsz el szó nélkül! - nézett rám dühösen, soha nem láttam még ilyennek
- Szóltam Caroline-nak - vágtam oda - amúgy is betöltöttem a 18-at, kész!
- Ez nem jogosít fel arra hogy ne szólj mikor elmész itthonról - kiáltott utánam, de én nem is figyeltem rá csak mentem a szobámba.
"Kedves Naplóm,
Félek hogy elveszítem Edet, megint előjött a parám, megint. Mi van ha apa nem enged el Dublinba...mi lenne? Elmegyek én az ő engedélye nélkül is..na de azért ezt holnap megbeszélem velük!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése