11.fejezet "Éles helyzetek"

Biológia órán a párzásról volt szó. A fiúk kedvenc témája. Ebben a témában mindig előjön Emanem Boss, a suli pszichomókusa. Az én szememben is szép és csinos, akkor a fiúkéban? Olyan tökéletes nő. Vörös, vállig érő haja van, barna szemei és mindig szoknyát visel, ami kiemeli a hátsó részét. Jóban vagyok vagyok vele, de amióta Eddel együtt vagyunk nem szorulok a segítségére.

Fannyval éppen hazafelé tartottunk nem kis hanggal. Vettünk két Kinder tojást - mint az óvodások - és szorítottunk hogy valami frankó ajándék legyen bene.

- Bontsd ki na! - sipítozott Fanny

- Nem előbb te!

- Oké, egyszerre - nagy levegőt vettünk és letéptük róla a csomagolást

- Á, nekem te vagy ajándékba - sikítottam fel

- Micsoda?! - húzta fel a szemöldökét Fanny

- Nekem te nem lehetsz benne.- Egy kismajom - mosolyogtam

- Mert?

- S*ggfejt nem raknak bele - nevetett

- Ezt megjegyeztem Fanny Davis! - böktem oldalba

Amint haladtunk tovább, hallottuk hogy valaki jön utánunk. Nem gondoltunk semmire csak letértünk had menjen el, de mikor megálltunk ő is megállt.

- OK, ez egy kicsit furcsa volt - suttogta Fanny

Mentünk tovább, Fanny néha-néha hátra tekintett, és nagyon megijedtünk mikor az utcánkba értünk. Kihalt volt, sehol nem volt egy lélek sem, ezt mondjuk már megszoktam mert amúgy sem egy forgalmas utca, de az az ürge PONT arra jött. Szaporábban vettük lépteinket, majd kiabálni

kezdett:

- Hé lányok! Nem tudjátok mennyi az idő?!

- Ne válaszolj csak haladjunk! - suttogtam

Mivel nem méltattunk válaszolni futni kezdett, erre mi is megiramodtunk.

Hazáig futottunk, valahol az ötödik szomszédnál lefulladt az öreg. Ahogy beértünk a házba furcsa hangokra lettünk figyelmesek, OLYAN hangokra.

- Ez a hang, ez Caroline? - kuncogott Fanny

- Gondolom - a kezemet a a szám elé tettem nehogy kitörjön belőlem egy hangos kacaj, de gondoltam még is csak kéne szólni hogy megjöttünk.

- Caroline, megjöttünk! - nem válaszolt senki csak a sikolyokat hallottuk - Cariline, megjöttünk! - kiáltottam

- OK! - nyögött

- Igen, ez az én nővérem - nevettem, majd beültünk a konyhába. Beszélgettünk, ittunk, ettünk, tipikus konyhai elfoglaltságokat műveltünk. Nem sokkal később megjelent Caroline akcióhős figurája meztelenül(!)

Önkiszolgáló módban volt, a hűtőhöz lépett és kiszolgálta magát. Biztosan nem vette észr

e hogy ott vagyunk mert nem mutatta a szégyenlőség legkisebb szikráját sem. Fanny kuncogására felénk fordult, megtorpant és az anyu ezüst készletes tálcájával eltakarta a szerszámát. Amikor megláttam az arcát a lábam földbe gyökerezett.

- Mr. Taylor illetve hát Arnold? - kerekedtek a szemeim

- Azt a szent palacsinta sütőjét - tapsolt Fanny

- Hello Zoe - intett zavartan - Hát te?

- Én? Én kérem szépen itt lakom, és te?

- Én? Hát...ö...

- Inkább nem akarom tudni, vegyél fel valamit - mutattam a lépcső felé - ja és a tálcát nemkérjük vissza - karoltam össze a kezem

Mikor felment, Fannyhoz ugrottam.

- Ezt nem hiszem el! - nevettem A nővérem és a dráma tanárom a házunkban akcióznak. Frankó - ültem le mellé

- Nyugi Zoe, majd te is fogsz Eddel - tette a kezét a vállamra

- Fanny!

- Mi van? Tudod hogy előbb utóbb...

-...tudom, de nem itt és nem ezüst tálcával és,és,és! - ráhajtottam a fejemet asz asztalra és kitört belőlem a röhögés! Fél óra extázis után felmentünk a szobámba de Fannynak mennie kellett.

Miután kikísértem, magamra maradtam, vagyis nem teljesen egyedül. Beültem tanulni. Olyan unalmas volt. Biológia, a kedvenc részem tanulmányozása. Mivel már úgy véltem eleget tudok, bekapcsoltam a tévét. Hosé Armando gyereket csinál Juanitának - klikk következő csatorna, Monika Show-klikk, Alkonyat-klikk. Maradt az MTV. Britney Spears- I Wanna Go, erre feltétlenül meg kellett mozdulnom. Kezembe kaptam egy fésűt és mint Brit, enyelegtem. Tökéletes produkciómat a telefonom szakította félbe. Edward hívott...