- Szia Apu! - adtam neki egy puszit, a nyalizás kezdetét vette!
- Jó reggelt Zoe, hallom tegnap az az Edward gyerek elég későn hozott haza - kortyolgatta a kávét hideg vérrel
- Igen, de vacsorázni vitt - forgattam a szemeimet.
- Ó, szóval úriember is, remek?!
- Apa igazán lehetnél vele kedvesebb, ő próbálkozik.
- De nem tudok vele kedves lenni, elvette a kislányomat tőle- tette az újságot az arca elé.
- Ahan, szóval innen fúj a szél. Te féltékeny vagy Edre - nevettem
- Nem vagyok féltékeny - morogta
- Dehogynem ismerd be - bújtam hozzá
- Nem vagyok az, csak rosszul esik hogy elvette a kislányomat.
- Nem vett el, itt vagyok!
- Még. Még itt vagy, de egyszer elém állsz hogy elmész Dublinba...és soha nem jössz haza - hajtotta le a fejét. Láttam rajta hogy majdnem írt, szegény, pedig pont ezt akartam mondani hogy elmegyek. Átöleltem majd felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és gondolkodtam. Egész nap törtem a fejem mit tegyek: maradjak és fájjon hogy nem lehet Edward-dal, vagy menjek el, legyek boldog és fájjon apának?
"Kedves Naplóm,
Segítség! Mit tegyek? Nem akarom Edet elengedni, abba belehalnék.Viszont ha elmegyek abba apa beleroppan. Nem kérek Istentől jelet mert a legutóbb is elment az áram. Itt ülök az ágyon és döntésképtelen vagyok. Lehet elmegyek, végül is melyik apuka kérné hogy válassz ő és a szerel között? Hm...az én apám. Caroline minden szó nélkül két hétre ment el Olaszországba az aktuális hapsijával, és megúszta szobafogsággal. Ha én elmennék, örök életemre egy toronyba lennék bezárva"
Csengettek, nagy unottan másztam le a lépcsőn majd ajtót nyitottam:
- Szia Zoe! - Edward volt az, egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott, a másik keze z
sebre volt téve. 'Milyen izgató'
- Szia - mosolyogtam, majd elkaptam a kabát gallérját és csókolózni kezdtünk
- Állj! - tolt el magától
- Apa nincs itthon! - nyomtam egy puszit a nyakára. Amint ezt kimondtam folytatta amit elkezdett. Javasoltam menjünk fel a szobámba, bármit is csinálunk ne az ajtóban tegyük. Mivel senki nem volt otthon miénk volt a pálya. Felmentünk, én mentem elöl. Ahogy felértem a szobába, kibújtam a felsőmből. Ed megfogta a derekamat és magához húzott. Alig néhány milliméter volt közöttünk. A kezei nagyon rakoncátlanok voltak. Az egyik keze az övemre tévedt, szép lassan kezdte kicsatolni azt. Eközben a szája elszakadt az enyémtől és a nyakamra tért át. Bele bizseregtem. Éreztem hogy nekem ő most kell. Nem várt reakcióként az ágyra döntött. A hasamat kezdte el simogatni, próbáltam nem elnevetni magamat. Még mindig a nyakamat csókolgatta, mikor a pólója alá nyúltam - jelezve hogy szeretném ha megválna tőle. Nem kellett kétszer "szólni". Olyan kidolgozott a felsőteste, egyszerűen imádtam. Nem csak én akartam azt, láttam rajta hogy nem bír magával. Az egyik kezével lassan a nadrágomba nyúlt. Már kezdtem ráhangolódni mikor kocsi ajtó csapódást hallottunk. Mind a ketten megálltunk, az ujjamat az ajkaira tettem, hogy várjon. Theo ugatott, ez egy dolgot jelentett, apa jött haza. Edward felpattant és felrángatta izzadt testére a pólót. Én is gyorsan rendbe hoztam magam. Hallottam hogy apa felfelé tart ezért imitáltuk valami szituációt. A régi fotóalbumot kaptam magamhoz, mintha fényképeket néztünk volna.
- Hello fiatalok! - vágta be az ajtót.
- Hello Mr Forbes - mosolygott zavartan
- Mi jót csináltok? - húzta fel a szemöldökét
- Régi fotókat nézünk, csatlakozol? - kérdeztem
- Ö...nem, folytassátok csak - majd lement.
Mind a ketten nagyot sóhajtottunk.
- Mekkora lett volna ha rajtakap - nevetett Ed
- Szerintem te nevettél volna a legkevésbé - mosolyogtam.
Nem sokkal később elment. Olyan boldog voltam. Ezt a majdnem akciót el kellett mondanom Fannynak , aki újabb hírekkel sokkolt,,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése