2011. november 28., hétfő

27.fejezet "Izgalom?"

... Ott ültem a földön, reszketett a gyomrom. Nem értettem, hiszen már nem izgultam annyira. Egy idegen fiú segített.
- Minden rendben? - segített fel majd egy padra ültetett
- Igen persze, csak a sok stressz... - töröltem le a könnyeimet
- Ne haragudj meg, de, borzalmasan nézel ki - mondta halkan
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Nem úgy gondoltam - védekezett
- Tudom, de a matekot meg kell írnom - pattantam fel
- Ez komoly? Ilyen állapotban? - nézett rám furcsán az idegen
- Igen! - vágtam rá, majd megköszöntem a segítségét és elindultam a terem felé.
Ismét beszólítottak, megírtam. Bár volt amit nem tudtam, oda is írtam valamit. Próba szerencse. Végezetül még egy pillanatot vetettem a papíromra majd kivittem a tanároknak, had röhög
jenek milyen sokat tudtam. Az asztalnál megint megszédültem, teljesen elvesztettem az egyensúlyom. Összeestem. A tanár úr fogott meg.
- Kisasszony? Jól van? Minden rendben? - legyezgetett. Hallottam a hangját de képtelen voltam válaszolni. Elgyengült testem bevitték a betegszobára. Hideg borogatást és injekciót kaptam.
- Hall engem? Mi a neve? - szólt kedvesen a doktor úr.
- Igen - nyögtem - Zoe Forbes - ültem fel a székben
- Minden rendben? - rohant be Fanny
- Na de hölgyem! - kiáltott az orvos
- A barátnőm! - megfogtam Fanny kezét, még mindig forgott körülöttem minden
- Na és elmúlt a stresszes tünet? - kérdezte Fanny idegesen
- Nem, mert nem is volt. - forgatta a papírjait a doki
- De, de hát a gyomrom teljesen kikészült, totál idegben voltam - közöltem
- Igen - sóhajtott - Ez érthető, mivel maga gyermeket vár.
Ez a mondat villámként csapott végig rajtam. Teljes erőmből megszorítottam Fanny kezét. A szemeim kikerekedtek, még a szám is tátva maradt.
- Neeeem! - nevettem az teljességgel lehetetlen
- Nem, maga két hetes terhes
- Fanny?! - nyöszörögtem - Nem lehetek terhes, most nem - zokogtam. Nem fogtam fel amit az orvos mondott.
- Nyugi Zozo.
- Nyugi? Tudod te miről van szó?
- Doktor úr, ez biztos? - fordult oda Fanny
- Több mint valószínű, de adok egy terhességi testet.
- Van más választásom? - néztem a dokira segélykérően
- Van - sóhajtott
- Tényleg? - fény csillant fel a szememben
- Az abortusz. A magzat eltávolítása, de annak a beavatkozásnak súlyos anyagi költségei és hátrányai vannak.
- Milyen hátrány? - néztem furán.
- Meddőség. Soha többé nem tud majd gyermeket a világra hozni. Elnézést , igazából ehhez semmi közöm nincs, de van apa? Mármint állandó kapcsolat 'gyümölcse'?
- Igen - a földet bámultam, nem mertem a szemébe nézni.
Ott ültem a székben megsemmisülve, senki és semmi nem járt a fejemben csak az a valaki aki hasamban volt.
- Miss Forbes? - hallottam ismét a doktor hangját - Miss Forbes?! A szüleinek mikor óhajtja elmondani? Esetleg majd én?
- Nem! - pattantam fel -Apa nem tudhatja meg, kiborulna. Anya...anya, majd megtudja.
Egész úton hazafelé az ablakon bámultam ki. Tévedtem mikor azt mondtam hogy a vizsgánál jobban még nem izgultam. Viszont most teljesen bepánikoltam.
- Egy baba - sóhajtottam
- Istenem Zoe, nem tudom mit mondhatnék. A sajnálom, az olyan csúnya, hiszen a gyermekáldás csodálatos. A gratulálok...az meg valahogy nem idevaló.
Hazaértünk. Szó nélkül beindultam, de Fanny elkapta a karom.
- Zoe, figyelj rám, ne csinálj semmi őrültséget! Már nem csak magadért vagy felelős - megölelt. - Ígérem, mindenben melletted leszek! - megpuszilt majd elment.
Este fürdésnél a hasamat simogattam. Semmi változást nem véltem észrevenni még, de mintha már lenne ott valami. Persze hogy van, egy kis Grimes baba, akit még nem ismerek, és rajtam és Fanny-n kívül még senki nem tud. Nagyon hirtelen jött és tornádóként csapott végig raj
tam. Minden jövőbeli tervem romba dőlt. Színésznő nem lehetek egy bébivel. 'Istenem apa ezt előre látta!' - sóhajtottam. Féltett ,tudta hogy így lesz. Ha elmondom neki borzasztó nagyot fog csalódni és ezt fogja mondani " Mert én megmondtam!"De megfogom védeni Edet, semmiről nem tehet. Mármint tehet, de még nem is tud arról hogy apa lesz.
Elmentem aludni, illetve csak akarta, de sehogy se jött álom a szememre. Csak a pici járt a fejemben. Rettenetesen féltem. Nem vagyok még felelősségteljes felnőtt, sőt, agyilag még gyerek vagyok. Edward is szinte még kölyök, hogy is lenne képes egy ilyen nagy feladatra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése