"Kedves Naplóm,
Nagyon-nagyon régen nem írtam. Sajnálom, de sehogy sem tudtam időt szakítani rád. Rengeteg minden történt azóta. Ed-del minden rendben, és a fejemben is minden a helyén van. Holnap lesz a második vizsgám, a humán tantárgyak. Ezektől is tartok, de a főiskolához kell egy úgymond színdarab vizsga. Három szituációból húzok majd amit ott rögtön el kell játszanom. Ez okozza a legnagyobb pánikot bennem jelenleg. Ígérem egyszer leülök és mindent leírok tüzetesen, de most nem!"
Anya a kedvencemet csinálta ismét ebédre. Gyrost szósszal, imádom. Apa nem evett velünk, szegénynek rengeteg dolga van. Caroline-nal sokkal jobb a kapcsolatunk mint valaha. A
Erőtlenül ültem a vécé csésze mellé. Borzasztóan fájt a fejem, majd anya bejött.bban segít amiben tud. Úgy ültünk az asztalnál mint a kisgyerekek és vártuk mikor hozza már anyu a kaját. Éppen hogy bele kezdtem a tányéromon lévőhöz a gyomrom kavarogni kezdett. Elszorult a torkom, éreztem ha nem megyek ki akkor viszont láthatom amit eddig megettem. Berohantam a mosdóba és ki engedem azt ami kikívánkozott. Anya idegesen rohant utánam és szólítgatott az ajtó másik oldaláról, válaszolni se tudtam már jött a következő csapat.
- Kicsim, mi a baj? - nézte meg hogy van-e lázam.
- Nem tudom, szerintem a stressz ráment a gyomromra. - sóhajtottam. Felsegített majd bekísért a szobámba.
- Pihenj. Holnap újabb vizsga, nem betegedhetsz le. Ne izgul minden rendben lesz! - egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment. Elaludtam, másnap reggel ébredtem fel.
- Jézusom! Kettőkor vizsga! - pattantam fel, de kár volt mert nagyon megszédültem. Az érzés hasonlított a másnapossághoz. Hál' istennek, néhány perc alatt elmúlt az émelygéssel együtt, addig támaszkodtam az ágy támlájához. Dél körül felöltöztem. Fekete térdig érő szoknya, feh
ér zsabós ing és fekete nyakkendő. Ahogy felvettem a kedvenc magassarkúm ismét megszédültem. Jobbnak láttam levenni. Az egyszerű kis cipőmbe bújtam bele. A hajamat olyan irodás nénisen felkötöttem. Szolid sminkelés és már negyed kettő volt. Anyával elvittük Fanny-t is a suliba. Folyt rajtam a víz, mint valami száz kilós emberen. Szép lassan bementünk, anya elment, majd négykor jött értünk. Névsorban ültünk le egyenként. Megkérték hogy egy két tollon, személyes kabalán és esetleg innivalón kívül semmi ne legyen a padon. Elém raktak egy legalább húsz lapból álló papírtömbből.
- Hozzáfoghatnak! - intett a vizsgatestület elnöke. Eluralkodott rajtam a pánik, a papíron csak betűket láttam. Sehogy sem bírtam elolvasni őket, ekkora para még életem nem volt rajtam. Szorongattam a kabalaként szolgáló "E" betűs nyakláncot. A fél literes ásványvizem háromnegyedét az első tíz percben megittam. Pislogtam mint hal a szatyorban. Sírni tudtam volna, de Edward jutott az eszembe. Ha ezt elcsesztem plusz két hétig nem láthatom. Nagy levegőt vettem és elkezdtem. Meglepődtem magamon, a kezem magától írni kezdett. Volt mindenféle feladat és nagyjából mindet tudtam. Beszedték a papírjainkat és kitessékeltek minket. Fanny-val pattogni kezdtünk a folyosó közepén, de ismét megszédültem.
- Minden rendben? - ugrott hozzám Fanny
- Persze, csak a stressz - bementünk a mosdóba, kicsit felfrissíteni magunkat. A vécébe érve pont rám jött a hányhatnék. Rohantam.
- Zoe?! - hallottam Fanny hangján hogy ideges
- Semmi baj, csak nagyon ideges voltam, de már jól vagyok - megtöröltem a szám és kimentem.
Lemostam az arcom. A vízcseppek megváltásként gurultak végig kipirosodott arcomon.
- Valamivel jobb - sóhajtottam, de nem teljesen volt igaz mert még matek hátra volt.
Fanny elment valami ehetőért addig én vissza akartam menni de a lábam megremegtek és megadták magukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése