2011. november 30., szerda

29.fejezet "Nagy levegő..."

...ott álltam és nem hittem a szememnek. Az ajtó másik oldalán az én drága unokanővérem Amanda, állt. Több mint hat hónapja nem láttam őt, ugyanis New Yorkban lakik. Huszokét éves és modell 'tanonc', kinézetre hasonlít Shakira-ra, nem csoda hogy sikeres. Mindig is irigyeltem a gyönyörű szőkés haját, olyan tipikus természetesen szépség.
- Szia! - ujjongtam - Hát te?
- Én? Én itt vagyok! - ugrott a nyakamba, de eltoltam magamtól mert megnyomta a hasamat.
- Mi a baj? Olyan letört vagy... - simított végig az arcomon. Amandára mindig számíthattam, ha kellett tanácsokat adott, segített a tanulásban, a pasikban. De ebben problémámban még ő se segíthet.
- Gyere - mutattam a lépcső felé - fent elmondok mindent. Leültettem az ágyamra, nem tudtam hogyan is kezdjek bele. Le s fel járkáltam a szobában...
- Zoe, megijesztesz! Mondj már valamit, kérlek! Mi a franc folyik itt? - állt fel, felém tartott de visszalöktem az ágyra. Nagy levegőt vettem és kimondtam.
- Gyereket várok.
- Hogy m-m-mi? - állt fel - Amanda levegőhöz se jutott, csak lesett rám azokkal a nagy szemeivel. Letaglóztam, tudtam hogy így lesz.
- Jól hallottad, két és fél hónapos terhes vagyok! - sírtam, nem bírtam már magamat tartani - Amanda segíts...nem bírom végig csinálni egyedül! - omlottam karjaiba, a vállán sírtam, ez valamennyire megnyugtatott.
- De hol baba apja? Ismerem? Ki az? - nézett rám kérdően.
- Edward Grimes, és neki még nem mondtam el.
- Nem mondtad el? - kiáltott - Zoe Stefanie Forbes....miket csináltál amíg távol voltam? - nézett rám
- Ne nézz így rám - kiáltottam majd kifutottam a folyosóra.
- Zoe?! - futott utánam - Ne haragudj, csak nem ilyen hírekre voltam fel készülve - elkapta a karom és megölelt - Sírj, sírj, segítek, ne félj...itt vagyok veled! - simogatta a hátamat. - Szóval ki az apa?
-Edward Grimes - töröltem meg a szemem - Dublinban lakik.
- Dublin? Mikor és miért voltál Dublinban? - újra a szobámban voltunk, egymással szemben ültünk az ágyamon.
- Ez nagyon hosszú, de elmesélem.... - kemény két órán keresztül hallgatta a buta történetemet, de mintha érdekelte volna. Mindig szerettem vele beszélgetni, még ha nem is érdekelte, legalább úgy csinált mintha. Kisült hogy valamilyen úton módon de már találkozott a srácokkal, és ennek nagyon örültem, mert szerinte Edward nagyon szerethet engem ha lefeküdt velem. Neki is elmondták csak házasság után esedékes náluk a szex, de megszegték a fogadalmukat. Amanda szerint semmi gond nem lesz vele a baba téren. Kiöntöttem neki a szívem, mindent kiadtam magamból. Megkönnyebbültem. Másnap reggel cipzár csörgésre ébredtem.
- Amanda, mit csinálsz korán reggel? - nyitottam ki a fél szemem.
- Pakolok - hessegetett
- Hova? - ültem fel, de a fény bántotta a szemem
- Megyünk...elmegyünk Dublinba. - jelentette ki
- Hogy micsoda? Nem megyek sehova! Megőrültél? - pattantam ki az ágyból.
- Zoe, Edward-nek meg kell tudnia hogy körülbelül hét hónap múlva apa lesz!
- De. De én erre még nem készültem fel. - dadogtam - És te akkor minek jössz?
- Hogy biztonságban legyél - mosolygott.
- Nem kell, elmegyek egyedül. - nagy levegőt vettem és kimondtam - elmondom neki! - néztem a földre
- Igen! Ez az én unoka hugicám! Bevállalós, kemény csajszi! - ölelt meg. Nem bírtam vele együtt örülni. Szúrt a mellkasom, rettenetesen féltem. Úgy, mint még soha semmitől. Tényleg úgy csinálom mintha Ed megölne ha megtudná. Nevetséges. Két nap múlva útra keltem. Írtam Ed-nek egy rövid üzenetet hogy megyek, várjon rám. Összepakoltam a holmimat. Felvettem egy barna tunikát, így nem olyan feltűnő.Este és sötét volt, hamarabb nem volt járat. Kivételesen anya is tudott az elmenetelemről. Amanda és Caroline kikísértek a reptérre.
Még ott is némi önbizalmat leheltek belém. Úgy csináltam mintha elhittem volna magamról hogy nyugodt vagyok, de tudtam hogy nem. Elköszöntem és felszálltam. Rettegtem, h
ogyan állok majd elé. A repülőm a vártnál hamarabb befutott. Berohantam a mosdóba és gyakoroltam. - Szia Edward, terhes vagyok! Szia gyereket várok, tőled! Szia felcsináltál! - kiröhögtem magam. Kimentem a váróterembe. Magas, fekete kapucnis, jó seggű srác. Ő az enyém. Elindultam felé de hamarabb észrevett mint gondoltam. Felkapott és megpörgetett. Fájt ahogy megnyomott, csak nyögtem.
- Úgy örülök neked! El sem hiszem hogy itt vagy! - csókolgatta a nyakam
- És se - mosolyogtam, belül pedig ordítottam.
Egész úton a Grimes házig döfködtem magam képletesen. Féltem hogy elutasít, kinevet vagy megvet majd. Vagy a legrosszabb, megtagadja a kicsit. Beléptem a házba, süti illat csapta meg az orrom. Susanna a jövetelemre készült volna? Képtelenség.
- Zoe?! - ugrott a nyakamba - Isten hozott újra itt. Készítettem neked süteményt, remélem szereted a mogyorót - nevetett. Imádom Ed családját, olyan laza. Együtt vacsoráztunk, felszabadultam tudtam velük viselkedni.
Este a tükörbe néztem, láttam már előre Edward arcát. Végigsimítottam rajta. Felvettem az új pizsamámat. Rövid nadrág és bő póló. Kimentem és befeküdtem mellé, jól betakaróztam. Edward megcsókolt, lassan a takaró alá nyúlt és engem keresett.
- Ed, most ne! - szóltam, de süket fülekre találtam. Mintha a falnak beszéltem volna. A keze a nadrágomba kalandozott. Összeszorítottam a szemem, nagyot levegőt vettem és kimondtam.
- Edward, terhes vagyok! - a fejemre húztam a takarót és sírtam. Nem szólt, hallottam heves lélegzetét.
- Zoe ez komoly? - köszörülte meg a torkát.
- Igen - zokogtam a paplan alatt. Csend következett, senki nem szólt egy szót sem, majd egy nem várt pillanatban Edward lerántotta rólam a takarót.
- Mond azt hogy viccelsz! - nézett mélyen könnycseppekkel borított szemembe
- Ed, úgy nézek ki mint aki viccel? - vágtam oda keményen - Tudtam hogy így reagálsz! - mondtam és a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót. Egyedül akartam lenni, illetve én és a picim...

1 megjegyzés: