- Ed? Mi folyik itt? - fordultam hozzá de nem szólt semmit csak megfogta a kezem és tovább kísért.
Ott állt Fanny és John. Nem értettem semmit hiszen Fanny már napok óta nem volt otthon. Mindenki megbámult ahogy Edward végig kísért a virágokkal teli 'folyosón'. Szorítottam a kezét. Egy csomó furcsa érzés kavargott bennem. Egyszerre féltem, egyszerre voltam boldog és izgultam is. Ed az asztalhoz kísért, majd ott megállt.
- Edward? - fordultam oda hozzá de letérdelt. Hatalmasat nyeltem, már gondoltam mit akarhat de mégsem készültem fel arra.
- Zoe Stefanie Forbes, lennél a feleségem? - kérdezte remegő de magabiztos hangon
- Igen! - sivítottam majd a nyakába ugrottam. Az ajka ismét az enyémre tapadt. Mindenki tapsolt és ujjongott. Egy csodálatos gyűrűt kaptam. Hófehér zafíros. Imádtam.
- Szeretlek! - súgta halkan a fülembe majd ismét megcsókolt. Sorban jöttek a gratulációk. Edward sugárzott, rég láttam olyan boldognak, mint ma.
"Kedves Naplóm,
Nagyon régen írtam, de most utoljára. Az életem sínen van. Edward a leánykérés után három hónappal el vett feleségül. Életem egyik legboldogabb napja volt. Apa az áldását adta ránk. Igen apa, kibékültünk. Megértettem, apu csak meg akart védeni a csalódástól és a fájdalomtól. Nem hallgattam rá, de megérte szenvedni. Azért írtam azt hogy 'életem egyik legboldogabb' napja volt mikor Ed elvett feleségül. Négy hónappal ezelőtt tudtuk meg hogy ismét babát várok. Edward jobban vigyáz rám mint valaha. Kisfiunk lesz, a minap tudtuk meg. És még ennél is jobb hír az hogy Fanny is bejelentette ezt két héttel ezelőtt. Bebabáztunk. A fiúk teljes gőzzel hajtanak, de mindig szánnak ránk időt. Imádom az új életemet...'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése