36.fejezet "Állati ösztön" Edward szemszöge

'Itt vagyok Londonban. Lehet hogy Ő csak néhány utcára vagy háztömbnyire van tőlem. Nem megy, egy év után sem bírom Zoe-t elfelejteni. Túl sokat jelentett ahhoz hogy egyik pillanatról a másikra kiverjem a fejemből. Hogy is tudnám elfelejteni őt hiszen vele éltem át minden szép percet és még mindig ő jelenti nekem a világot...'

- Hahó! - dobott hozzám John egy párnát - Itt vagy? Úgy elbambultál. Megint Zoe, igaz? Felejtsd már el öregem ő már lépett!

- Bocsi hogy te ilyen hamar túl tetted magad Fanny-n - mondtam flegmán

- John, neked csak a szex számít? - ültem fel- Egy év sok idő. Amúgy is nem felejtettem el őt de ott van Suzie és Rebecca.

- Az is, de most nem arra gondoltam. Rebeccát is lehet szeretni!

- Lehet, de én képtelen vagyok rá. Szép lány de nekem nem az ideálom. - rántottam vállat

- Te tudod, De azt én is tudom hogy el fogunk késni! Haladj már! - mondta majd keresztül ugrott rajtam

Aréna Plaza. Új anyagok kellettek az új ruháinkhoz. Nekivágtunk. Hatalmas tömeg jött velünk szembe mikor beléptünk.

John Mint a heringek, tolongtak jobbra-balra. A tömeg átvágása között furcsa, bizsergő érzés öntött el. Ismertem ezt, régről.

- Valami baj van? - figyelt fel a reakciómra

- Valami volt...valami...mind egy. Menjünk! - toltam rajta egyet.

Az üzletbe beérve vásárolni nem hagyó rajongók tapadtak ránk. Sikítoztak, azt

nem csíptem annyira. Néhány autogram és fotó után sem tágítottak. Nem mondom hogy nem szeretem őket csak ez már kezdett sok(k) lenni. Visszamásztunk a hotelbe. Aznap még volt egy interjúnk és egy mini koncertünk. John még kitalálta menjünk el bulizni. Nem ellenkeztem, kis parti nem árthat. Black Hole, furcsa, titokzatos de találó név egy night klubnak.

- Jegy vagy ital? - állított meg minket egy agyon tetovált fazon. Meglepődtünk. Nem tudtam milyen hely is ez.

- Jegy! - mondtuk szinte egyszerre

Bemenetelünkkor letaglózott a zene. Ha egy csajjal lettem volna biztos táncoltam volna. Leültünk egy asztalhoz és szürcsölgettük a jeges kólánkat. Csak néztem a sok vonagló idiótát akik szinte már nevetségesek voltak ahogy kellették magukat. Szánalom.

- Öö...Edward? - lökött erősen oldalba John

- Aú! Mi van? - löktem el a kezét

- Ott van Zoe! - mutatott a tömegben valakire

- Hol, te idióta?! - kinevettem hiszen képtelenség hogy itt legyen

- Nem látod hova mutatok? - hőbörgött, majd megpillantottam. A szívem

egyre hevesebben vert ahogy láttam őt, és mindössze néhány méter választott el tőle.

- És egyedül van - suttogta John

- Oda megyek! - adtam a kezébe a kólám és célba vettem Zoe-t. Odaálltam. Először csak néztem ahogy táncolt. Teljesen kicserélődött, a haja kisebb mint volt. Az a kis lila semmi ami rajta volt teljesen kiformálta természetes idomait. Hátulról átkaroltam, a kezem a medence csontjára tettem és mozogtam vele. Kezét lassan a fülem mellé emelte, végigsimítottam rajta, közben magamba szívtam bódító illatát. Imádtam a helyzetet, tudtam hogy már van benne egy kis lötty, ezért kihasználtam. Lejjebb csúsztattam a kezem egészen a combjáig, kirázta őt a hideg majd visszahúztam a kezem nyakáig. Együtt mozogtam vele, a szívem közben majdnem kiugrott a helyéből. Egy gyengéd csókot nyomtam a nyakára. A testem rögtön reagált a közelségére. Jobbnak láttam eltűnni. Otthagytam őt, de nagyon fájt

- Gyere, elmegyünk! - rántottam fel John-t a székből

- Mi? Nem volt jó? - nyelt majd rohant utánam.

'Felejthetetlen este volt. Ennyi idő után ilyen közel hozzá. Ennél már csak az lett volna jobb ha ő is ugyanúgy érezte volna magát ahogy én, a fellegekben... '