- Elintézem - indult neki Ed de elkaptam a karját.
- Ne! Hagyd! - rántottam vissza - Igaza van! - sóhajtottam
- Megőrültél?
- Nem, ha nem jövök be a képbe nem lenne ilyen bajunk.
- Megint bolondokat beszélsz! Ő az én babám is, Johnnak semmi köze hozzá! - mondta és megölelt
Este az ágyban feküdtem egyedül. Igen egyedül, aznap este nem akartam Eddel aludni. Gondolkodtam azon mit és hol rontottam el az életemben hogy bármi jó is történt a rosszat duplán kapom. Elmélgetésemet kopogás szakította meg. Felkeltem és
- John? - kerekedett ki a szemem ajtót nyitottam.
- Igen. Zoe, én úgy de úgy sajnálom a dolgot. Nem úgy gondoltam, csak elragadott a hév. Félek hogy elveszítem az öcsémet. Szeretlek téged és nagyon sajnálom amiket odakint a fejedhez vágtam - ömlengett
- Semmi baj! - mosolyogtam
- Dehogynem! A lelkedbe tapostam a csúnya és sértő szavaimmal, bánt a dolog és á...nem találok szavakat arra amit tettem. Nem várom el hogy megbocsájts hiszen ez megbocsájthatatlan amiket mondtam, csak gondoltam elmondom - sóhajtott - Zoe, olyan mintha a kishúgom lennél, örülök hogy Edward boldog, csak ez a KIS hír felzaklatott - mondta sápadtan. Megöleltem, őszintén nem is haragudtam rá. Bent a szobában megbeszéltünk mindent egytől-egyig.Most először tudtam vele nyíltan beszélni mindenről, kiöntötte nekem a szívét.
"Kedves Naplóm,
Eddig minden simán ment, kivéve az embereket. Még nem szoktam hozzá hogy megnéznek. Kerekedő hasamat a téli kabát se takarja örökké. A minap a nagy áruház pénztáránál egy ötvenes éveiben járó hölgy jól szemügyre vett engem. Susanna legyintett, azt mondta ne is foglalkozzak vele, de engem idegesített ahogy méregetett, majd valami olyasmit mondott 'mai fiatalok'. Szívesen a képébe mondtam volna szerény kis véleményemet de tudtam hogy nem szabad. Tegnap Fanny is megérkezett, holnap vásárolni megyünk, nézünk néhány alap baba holmit az eddig semleges nemű bébimnek!"
Reggel vidáman keltem fel hiszen vásárolni mentünk, de nem a plázába ahova minden velünk egy idős spiné jár hanem egy cuki baba boltba. Érdeklődve néztünk minden kirakatot, majd megakadt a szemem egy hófehér, halacskás tipegőn. Tudtam hogy azt nagy hiba lenne ott hagyni. Lefagytam, a szemem csak a ruhákon járt fel s le. Fanny szólt hogy ideje lenne be is menni nem csak kívülről sasolgatni. A kinézett ruhát rögtön a kosárba tettem, de az eladó hölgy odalépett.
- Első baba? - kérdezte kedvesen
- Igen - mosolyogtam zavartan 'és az utolsó' gondoltam magamban. Nem válaszolt csak hunyorítva végig nézett rajtam majd így szólt:
- Ne haragudj hogy megkérdezem, de hány éves vagy?
- Tizennyolc. - sóhajtottam. Láttam rajta a véleményét, de Susanna tanácsára csak nyeltem egy nagyot és nem foglalkoztam vele. Kikapta a kosaramból a ruhát és visszatette. Megle
pődtem, hiszen milyen jogon csinál ilyet?!
- Ezt megveszem! - nyúltam érte
- De ez nem jó méret! - tolta el a kezem
- Honnan tudja mi a jó méret a gyerekemnek? - dobbantottam, teljesen felmérgelt.
- Nézz magadra, három hónapos körül lehetsz, de ötnek nézel ki. Jó nagy baba lesz! - jelentette ki. Fanny lehűlve állt mellettem és ijedten szemlélte a történteket.
- Rendben, akkor mi lehet a megfelelő? - néztem a beszólogatós eladóra. Végül is egész rendes volt, mert segített. Vettünk pólyát, néhány tipegőt, zoknikat és cumit. Nem akartam sok mindent, majd ha kiderül a neme veszek több mindent.
Otthon illetve a Grimes házban büszkén mutogattam a holmikat Susanna-nak, de Edward elkapott összesúgott az anyukájával és kivitt az autóhoz.
- Ülj be, elviszlek valahova! - nyitott nekem ajtót. nem tudtam hová ez a nagy sietség, de a kórházba érve megértettem. Végig mentünk egy hosszú folyosón majd Ed benyitott egy irodába.
- Zoe, ő itt az új orvosod, Mrs. Pockett - mutatott be egy idősödő hölgynek. Rendkívül
szimpatikus arca volt.
- Dr. Lousie Pockett - nyújtotta a kezét
- Zoe Forbes - mosolyogtam, majd kezet ráztunk
- Nos, az elkövetkező időkben és leszek az orvosod, a legfőbb bizalmasod és a szülészed. Rendkívül szerencsés vagy hogy ilyen barátod van - mosolygott - Szeretném ha tegeződnénk, bármivel fordulhatsz hozzám. Legyen az a terhességgel, a szüléssel esetleg a szoptatással kapcsolatos.
- Öö....ez nekem még friss, semmi nm jut az eszembe hirtelen - túrtam a hajamba
- Semmi baj. Mit szólnál hozzá ha megnéznénk a kis pocaklakót? - mutatott a műszerekre
- Igen, miért is ne? - mosolyogtam Ed-re.
Beültem egy szék féleségbe. Felhúztam a pólóm majd a doktornő zselét nyomott a hasamra. Felszisszentem. Nagyon hideg volt. Edward nem mozdult, megállt az ajtónál, nem mert közelebb jönni. Intettem neki, odalépett hozzám, megfogta a kezem és érdeklődve nézte a
- Ez a szíve?- szólalt fel Edward az elmúlt fél órában először műszer monitorját.
- Igen - mosolygott Louise
Még megnéztük a kicsit majd megbeszéltük milyen gyakran kell meglátogatnom őt.
Egész délután a várost jártuk kézen fogva. Furcsa, de senki nem vette észre hogy a ő a nagy Edward Grmies. Este az ágyban feküdtem és a naplóm régi bejegyzéseit olvasgattam mikor Edward bepattant mellém.
- Nagyon szeretlek! - nyomott egy puszit a karomra
- Én is! - nevettem. Nagyot sóhajtott.
- Zoe, olyan jó volt hallani a kicsi szívét. - karolt át - Olyan hihetetlen hogy ő a miénk. Szerinted fiú vagy lány? Mi legyen a neve ha fiús? Szerinted fog majd szeretni engem?
- Jézusom Ed - nevettem - biztos hogy imádni fog. - megcsókoltam. Jól esett hogy érdeklődik iránta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése