2011. október 24., hétfő

4.fejezet "Rossz kedvre"

"Kedves Naplóm!
Sajnálom, hogy ilyen rég nem írtam. Túl elfoglalt, vagy túl nyomott voltam - esetleg mindkettő. Egyébként is, mindazok után, ami történt, szinte semmi kedvem élni Mrs Coleman nélkül semmi nem a régi, se a színjátszókör, se az ének órák. Szükségem van valakire, valakire akinek kiönthetem a lelkem. Apát három napja nem láttam mert Bonn-ba utazott valami pedofil ügy miatt. Anya és Caroline reggel elmentek, azóta nem láttam őket. Félek. Félek hogy elrontom a felvételit és nem jutok be a főiskolára, igaz hogy van még 7,5 hónapom, de akkor is. Gondolkodtam már azon hogy pszichológushoz fordulok mert egyszerűen túl sok
(k) ez nekem. Mostanában minden este futni megyek, közben zenét hallgatok és gondolkodok. Sokkal jobb mintha relaxálné
k. Nem tudom mikor írok következőleg."
Az írást befejezve felvettem a melegítőmet. Rózsaszín-fekete. A pink a kedvenc színem, ez minden formában előjön. Felkötöttem a hajamat, felszereltem magamra az mp3-at ls elindultam.
- Elmentem futni, majd jövök! - kiáltottam mielőtt bezártam az ajtót. Tudtam hogy senki sin
cs otthon, de jobb úgy elmenni mintha lennének.
Nero- Promises, ez az zene teljesen felpörget. Ilyenkor senkire és semmire nem figyelek, csak futok. Pedig néha nem ártana figyelni. Ahogy kiértem a suli utcájából átfutottam a kövesúton de szemben találtam magam egy fekete jeep-el. Nem történt semmi baj, mivel sötét volt nem láttam hogy ki ül benne csak intettem majd futottam tovább. Kis idő múlva hallottam hogy valaki fut utánam és a nevemet kiáltja. Megijedtem, de egy pszichopata nem kiabál, csak lecsap áldozatára. Megálltam. Ahogy közeledett egyre ismerősebb lett, majd a a hold megvilágította az arcát. Edward Grimes.
- Edward? - húztam fel a szemöldökömmi baj, mivel sötét volt nem láttam ki ült benne csak intettem és futottam tovább.
- Igen, kösz hogy megálltál - zihálta - már azt hittem futhatok utánad hazáig.
- De miért futottál utánam? - értetlenkedtem
- Mert majdnem elütöttünk...és hát...aggódtam nincs e valami bajod. - Istenem,de aranyos, aggódott értem
- Lefulladtál - nevettem - kérsz inni?
- Ahha
- Na akkor vegyél, mert nálam nincs.
- Azta de szemét vagy - nevetett fel
- Tudom - büszke fej
- Most komolyan. Iszunk valamit? Ott van a sarkon az automata.
- Oké, de nálam nincs pénz - ürítettem ki a zsebem.
- Fizetek - mosolygott olyan "elájulok tőle" mosollyal
Light Cola, ki gondolta volna hogy mind a ketten szeretjük? Leültünk a parkba hogy megigyuk, közben beszélgettünk.
- Szóval - szürcsölgette az üdítőt - mi járatban erre?
- Hmm...melegítő,futás...szerintem festek - mosolyogtam
- Haha - nevetett -Tudod, te más vagy mint a többi lány.
- Oké, és ez jó vagy rossz?
- Szerintem jó!
- De miben más? - néztem rá kérdően
- Hát...vicces vagy, és könnyű veled beszélgetni, mert tudod az olyan fiús dolog ha tetszik valaki azzal nehezen tudod szóba elegyedni.
- Szóval nem tetszek - tettem le az üdítőt.
- Ezt nem mondtam - nyelt egy nagyot
- Akkor tetszek - mosolyogtam kajánul
- Ö...ezt sem mondtam. - láttam rajta hogy kezd bepánikolni, szeretem a fiúkat szívatni.
- Ugye tudod hogy szívatlak?
- Most már. - lökött rajtam egyet.
- Igen? - löktem vissza. Lökdösőset játszani a parkban milyen nagy móka. De most komolyan, mint két kisgyerek, úgy "játszottunk'. A hülyéskedésünket anya hívása szakította félbe.
- Haza kell mennem - álltam fel
- Haza kísérlek - fogta meg a karomat
Hazáig nevetgéltünk. Az embereknek akik láttak minket biztos volt véleményük. Mint akik részegek, úgy szaladgáltunk egyik sávból a másikba míg haza nem értem.
- Hát, köszi hogy hazakísértél - tettem a kulcsot a zárba
- Akkor szia - indult el - Zoe!? - fordult vissza
- Igen?! - örültem hogy szólt
- Holnapra van valami programod?
- Szerintem nincs - gondoskodok róla hogy ne legyen - mondtam magamba
- Akkor elmehetnénk a vidámparkba, vagy valahova - mosolygott megint olyan nagyon cuki arccal
- Rendben, egy baráti hétvége. Oké. Jó éjt- intettem
- Baráti hétvége - ismételte - Szia! - mondta majd elment.
Bementem a házba és leültem a lépcsőre. Lehet hogy nem kellett volna ezt mondani? Most már mindegy...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése