- Nála vagy nálad?
- Tessék? - húztam fel a szemöldököm
- Tudod...randi,smaci...szex.
- Bolond vagy?! Ez csak barátkozás. - szálltam ki a kocsiból
- Ahha,ahha...baráti randi, nem? - nézett rám olyan furcsán
- Igen illetve nem randi..jaj hagyjál már!
Ekkor megjelentek az ikrek. Ismét egyforma szerelésben. Mind kettőjükön pandás cipő és hozzá illő zakó. Nekem bejött ez a cucc.
- Hello! - ugrott a nyakamba John, komolyan mintha már évek óta spanok lennénk.
- Sziasztok! - mosolygott rám Edward
- Jé, Fanny , jó hogy jöttél, azt hittem majd egyedül leszek ma. - ugrott oda John Fanny mellé.
- Na, akkor megyünk? - kérdeztem. Megvettük a jegyeket. Amikor bementünk annyi minden tárult elénk, mindenki mindent ki akart próbálni. Edwarddal egyeztetünk mire is ülünk fel elsőnek
- Hát én az óriáskerékre gondoltam, de dönts te! - mondta Edward
- Nekem jó lesz. - mosolyogtam majd elkaptam a karját és odarántottam a sorhoz. Hamar felszálltunk rá.
Csodaszép! - áradoztam.
- Pont mint te - mondta, de nem akartam meghallani. Félek a szerelemtől és nem a vizsgák elptt akarok bepasizni. Mesés volt a látvány, egész London belátható volt. Mihelyst leszálltunk Edward a szellemvasúthoz húzott. Én csak bólogattam, imádom az ilyeneket.
Választott egy kocsit melyikbe üljünk be. A férfi közölte hogy kemény 5 perc elé nézünk. Kinevettük, hiszen ez csak játék. Elindultunk. Hideg volt odabent, fura ijesztő hangok hallatszottak, persze nem ijedtem meg. De amikor valami megfogta a vállam Edwardhoz nyomultam. Reflex. Egyre sötétebb lett, majd teljes sötétség.
- Nem látok semmit - suttogtam
- Én se - nevetett
Valami kis fényt láttam meg a falon, ahogy odafordultam Edwarddal találtam magam szembe. Nem láttam őt csak éreztem a leheletét az arcomon. 'Közel van hozzám, túl közel' Éreztem ahogyan a hideg keze az arcomhoz ért majd megcsókolt. Méz édes ajkai az enyémhez értek. Élveztem a helyzetet de azon gondolkodtam 'Vajon a barátok lesmárolják egymást? Abbahagyom...nem...most...inkább most...elég!' - eltoltam magamtól. Életem legszebb 40 másodperce volt , de nem tehetem. Úgy jöttünk ki a szellemkastélyból mintha semmi sem történt volna. Nem néztem a szemébe, szégyelltem magamat, nem akarom bántani és azt se akarom hogy ő bántson.
- Tükör labirintus? - kérdezte
- Nekem jó. - vágtam rá
Bementünk a tükörterembe. Hát miért is ne, itt is volt egy korom sötét helyiség. Edward neki nyomott az egyik tükörnek és csókolózni kezdtünk. A nyelvét lassan átcsúsztatta a számba,a nyelvünk összeütközött. 'Istenem belehalok!' A kezét a fejem mellé tette, a másikat pedig a derekamra. Ha nem a vidámparkba lennénk szerintem simán letámadtam volna, de nem! Ismét eltoltam magamtól, a lábam beleremegett. Nehezen vált széjjel a szánk. Edward nyögött egyet, majd ellökte magát mellőlem.
- Sajnálom Ed - mondtam, majd tovább álltam
- De miért? - szaladt utánam és elkapta a kezemet.
- Mert a barátok nem csókolóznak egymással - egy könnycsepp gurult végig az arcomon, nem gondoltam komolyan.
-Barátok? Még ezek után is?
- Mi után Edward?Nem történt semmi!
- Nem, igazad van, nem -majd elengedte a kezem, hagyta hogy elmenjek
Egész nap nem láttuk Johnt és Fannyt, bezzeg, pont akkor jöttek arra mikor zokogva szaladok ki a tükörteremtől egyenest a kijárat felé. Elmentem. Pont ezt nem akartam, hogy ez legyen. Ettől féltem. Edward belém zúgott....de ő nem hozzám illő...ő egy sztár, én...én pedig egy lelki nyomorék senki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése