2011. október 26., szerda

5.fejezet "Baráti randevú"

Reggel vidáman keltem fel. Vártam a vidámparkot, mint baráti elfoglaltságot. Igen baráti, nem akarok semmit Edward Grimes-től . De valamiért jobban érdekelt hogyan is nézek ki, mint máskor. Ősz, hideg és nyirkos időjárás. Felvettem egy egyszerű farmert hozzá egy farmer mellényt alá pedig egy lila garbót. Vidámparkba megyünk, nem kell magassarkú, felnyúztam magamra egy barna bokacsizmát. Ott álltam a tükör előtt mit is kezdjek a hajammal. Gyorsan kivasaltam és beletúrtam. Kész, ennyi.- Álljunk csak meg, Edward biztosan hozza magával John-t akkor én viszem Fannyt. Felhívtam hogy kap 10 percet hogy összeszedje magát. Mit ne mondjak, túléltem a telefonba sikongatását. Tényleg 10 perc múlva jelentem meg Fannynál. Mikor megláttam rendesen meglepődtem. Fekete szoknya(!) barna csizmával, nem is ezen van a hangsúly hanem azon hogy vidámparkba megyünk. Éppen hogy leparkoltam Fanny megfogta a karomat és így szólt:
- Nála vagy nálad?
- Tessék? - húztam fel a szemöldököm
- Tudod...randi,smaci...szex.
- Bolond vagy?! Ez csak barátkozás. - szálltam ki a kocsiból
- Ahha,ahha...baráti randi, nem? - nézett rám olyan furcsán
- Igen illetve nem randi..jaj hagyjál már!
Ekkor megjelentek az ikrek. Ismét egyforma szerelésben. Mind kettőjükön pandás cipő és hozzá illő zakó. Nekem bejött ez a cucc.
- Hello! - ugrott a nyakamba John, komolyan mintha már évek óta spanok lennénk.
- Sziasztok! - mosolygott rám Edward
- Jé, Fanny , jó hogy jöttél, azt hittem majd egyedül leszek ma. - ugrott oda John Fanny mellé.
- Na, akkor megyünk? - kérdeztem. Megvettük a jegyeket. Amikor bementünk annyi minden tárult elénk, mindenki mindent ki akart próbálni. Edwarddal egyeztetünk mire is ülünk fel elsőnek
- Hát én az óriáskerékre gondoltam, de dönts te! - mondta Edward
- Nekem jó lesz. - mosolyogtam majd elkaptam a karját és odarántottam a sorhoz. Hamar felszálltunk rá.

Csodaszép! - áradoztam.
- Pont mint te - mondta, de nem akartam meghallani. Félek a szerelemtől és nem a vizsgák elptt akarok bepasizni. Mesés volt a látvány, egész London belátható volt. Mihelyst leszálltunk Edward a szellemvasúthoz húzott. Én csak bólogattam, imádom az ilyeneket.
Választott egy kocsit melyikbe üljünk be. A férfi közölte hogy kemény 5 perc elé nézünk. Kinevettük, hiszen ez csak játék. Elindultunk. Hideg volt odabent, fura ijesztő hangok hallatszottak, persze nem ijedtem meg. De amikor valami megfogta a vállam Edwardhoz nyomultam. Reflex. Egyre sötétebb lett, majd teljes sötétség.
- Nem látok semmit - suttogtam
- Én se - nevetett
Valami kis fényt láttam meg a falon, ahogy odafordultam Edwarddal találtam magam szembe. Nem láttam őt csak éreztem a leheletét az arcomon. 'Közel van hozzám, túl közel' Éreztem ahogyan a hideg keze az arcomhoz ért majd megcsókolt. Méz édes ajkai az enyémhez értek. Élveztem a helyzetet de azon gondolkodtam 'Vajon a barátok lesmárolják egymást? Abbahagyom...nem...most...inkább most...elég!' - eltoltam magamtól. Életem legszebb 40 másodperce volt , de nem tehetem. Úgy jöttünk ki a szellemkastélyból mintha semmi sem történt volna. Nem néztem a szemébe, szégyelltem magamat, nem akarom bántani és azt se akarom hogy ő bántson.
- Tükör labirintus? - kérdezte
- Nekem jó. - vágtam rá
Bementünk a tükörterembe. Hát miért is ne, itt is volt egy korom sötét helyiség. Edward neki nyomott az egyik tükörnek és csókolózni kezdtünk. A nyelvét lassan átcsúsztatta a számba,a nyelvünk összeütközött. 'Istenem belehalok!' A kezét a fejem mellé tette, a másikat pedig a derekamra. Ha nem a vidámparkba lennénk szerintem simán letámadtam volna, de nem! Ismét eltoltam magamtól, a lábam beleremegett. Nehezen vált széjjel a szánk. Edward nyögött egyet, majd ellökte magát mellőlem.
- Sajnálom Ed - mondtam, majd tovább álltam
- De miért? - szaladt utánam és elkapta a kezemet.
- Mert a barátok nem csókolóznak egymással - egy könnycsepp gurult végig az arcomon, nem gondoltam komolyan.
-Barátok? Még ezek után is?
- Mi után Edward?Nem történt semmi!
- Nem, igazad van, nem -majd elengedte a kezem, hagyta hogy elmenjek
Egész nap nem láttuk Johnt és Fannyt, bezzeg, pont akkor jöttek arra mikor zokogva szaladok ki a tükörteremtől egyenest a kijárat felé. Elmentem. Pont ezt nem akartam, hogy ez legyen. Ettől féltem. Edward belém zúgott....de ő nem hozzám illő...ő egy sztár, én...én pedig egy lelki nyomorék senki...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése