- Foglalt, illetve vannak bent! - mondta az egyik ecsetfejű figura
Nem mondtam semmit csak benyitottam.
- Apa, itt van a mappád! - nyújtottam át neki.
- Ó köszönöm - ezzel le voltam tudva. Elvette a mappát és folytatta a telefonálgatást. Őszintén, mi lehet nálam illetve a családjánál fontosabb? Láttam hogy két másik ember ül az asztal mellett lévő fotelekbe, valami kérdőívet töltögettek. Majd az egyik egy kérdést intézett apához:
-Ő a kisebbik lányod Jonathan?
- Igen, a neve Zoe.
-Nagyon szép lány, és nem mellesleg csinos is.
Látszólag apának jól esett a bók, nekem is, de én még mindig ott álltam egy kérdő
- Öööö...apa! Mikor jössz haza? - kérdeztem, de a kezem már a kilincsen volt.jellel a fejem felett. Valamit mondanom kellett, kezdett cikissé válni a helyzet.
- 8 körül kicsim. - a hangjában a "szia, dolgom van!" is benne volt.
- Hát akkor én megyek is. - kiléptem az ajtón és elindultam. haza. Otthon első dolgom az volt hogy azt a borzalmas göncöt levegyem. Nem vagyok cicababa de otthon is kell adni magunkra, bárki jöhet. Felvettem egy egyszerű farmert, egy piros pólót és egy hófehér bolerót. A hajamat copfba fogtam, nem szeretem itthon kiengedni. És igazam lett, apa írt egy SMS-t hogy az ügyfelei jönnek hozzánk vacsorára és hogy üssek valamit össze. Mit ne mondjak repestem az örömtől. Fanny átjött segíteni. Összetettük a szakácstudásunkat és csináltunk egy finom vacsit. Szezámmagos csirke tavaszi salátával, van aki szereti, van aki nem. Nekünk édes mindegy volt mivel mi csajos,kidumálós estét tartottunk. 8 órára vártunk apát és a kuncsaftjait,de fél 8-kor csengettek. Fanny mivel nálunk már otthon van leszaladt ajtót nyitni. Amint kinyitotta kiáltott.
- Zoeeee!
- Megyek mi van már?! - a lépcső aljához érve megtorpantam. Az a két figura állt az ajtóban akik apa munkahelyén a folyosón ültek.
- Nem mondtad hogy chippendale fiúkat is hívtál - nevetett Fanny
- Öö....ők nem vetkőzősök, legalábbis szerintem. - mosolyogtam zavartan
- Hello! - szólt az egyik. - Nekünk fél 8-ra kellett jönnünk - mosolygott
- Igen, persze. Gyertek beljebb. - tessékeltem be őket a lakásba és segítség kérően néztem Fannyra
- Amúgy te voltál ott az irodában ugye? - kérdezte a másik
- Igen én, Zoe Forbes - nyújtottam a kezemet
- Edward és John Grimes - mosolyogtak. Istenem, hogyan fogom őket megkülönböztetni?
- Öhm! - bökött oldalba Fanny
- Ja igen, ő itt a barátnőm Fanny Davis, aki nagyon perverz - nevettem
- Hát kösz, pont erre voltak kíváncsiak. - ütögetett játékosan
- Na fiúk, van még fél óránk a többiek érkezéséig, mit csináljunk? - támaszkodtam a lépcsőnek. Még is mit kezdjek két teljesen idegen és nagyon helyes fiúval?
Jött a 30 perces ismerkedő. Beszélgetünk, rájöttem nagyon jó fej srácok. És mos tmár meg tudom különböztetni őket. Johnnak olyan telt az ajka és harsányabb. Edward szerintem helyesebb és szerényebb illetve csendesebb mint a testvére. Gyorsan eltelt az idő, megjöttek a többiek is. Fanny és és nem vacsoráztunk velük mert nekünk külön programunk volt. Elvonultunk réges régi házi videókat nézni max hangerőn. Olyan 9 fele John és Edward benyitottak a szobába, mi persze erre nem számítottunk. Fanny rózsaszínű parókában pattogott a szoba közepén és meg melltartóban ültem az ágyon és nevettem, mint aki be volt szívva. John semmi "bocsi" nélkül beállt táncolni, én pedig gyorsan magamra kaptam a pólómat, azért melltartóban mégsem mutatkozhatok. Edward nem jött be, ott állt és támasztotta az ajtó félfát. Nézte ahogyan John és Fanny táncolnak valami idióta kínai zenére.
- Amúgy bejöhetsz! - szóltam neki, nem bírtam már ahogy ott állt.
- OK! -nevetett majd leült mellém az ágyra.
Egy röpke negyed órás műsort láttunk. John megtapsoltatta magát, majd felrántotta Edwardot az ágyról és elköszöntek.
- Na csajok, köszönjük a vacsorát és a lehetőséget hogy megmutahattam a tehetségemet - nevetett John majd megölelt minket. Meglepődtem hiszen röpke 2 órája ismerjük egymást. Edward csak simán elköszön. Fanny hallgatózni akart, de én nem végül adig nyaggatott míg meg nem adtam magam. Lassan lelopóztunk a lépcső aljához és hallgatóztunk. A sok statisztika és fejfájdító matematika mellett néhány számunkra hasznos információ is elhangzott. John aranyos lányoknak titulált minket. Fanny ezért az egy mondatért egész sete a fülemet rágta. Az este nem éppen úgy alakult ahogyan mi terveztük...annál sokkal jobb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése