6.fejezet " Szeret? Nem szeret?"

"Meg akarom érinteni. Jobban , mint akármelyik fiút, akit eddig ismertem. És tudom, hogy ő is akarja, de én nem engedtem neki. Saját magamat tiltom el tőle, ez már beteges. Az elmúlt négy napban minden nap elszántam magam hogy felhívom, de amikor beleszól lefagyok és kinyomom. Fanny olyan jól megvan Johnnal, de köztem és Edward között mintha egy láthatatlan kőfal lenne, amit én építettem fel. Nem szúrhatom el az életemet egy futó kapcsolattal. Honnan tudom hogy futó? Edward Grimes egy sztár, több ezer lány vall neki szerelmet naponta, és Isten tudja előttem hányan álltak már a sorban. Túl nagy fantáziám van, de ahhoz hogy 'Zoe+Edward' , még én is kevés vagyok."

Nem tudom mit neveznek szerelmi bánatnak, de ha azt hogy a fotelben ülök és az Alkonyatot nézem, akkor valószínű szerelmes vagyok. Nem, nem vagyok az! Az egyetlen szerelmem az Theo. Az én kiskutyámnak bármit elmondhatok, nem válaszol de még is mindig mond valamit. Fogalmam sem volt mit tegyek. Engedtem volna magamhoz közel? " Istenem küldj egy jelet!" Igen, a jelet sikeresen megkaptam, elment az áram. A jelentését nem tudtam de azt igen hogy az Alkonyatnak harmadjára is happy end a vége. Ebben az állapotban két jelző illet rám. Bolond és szánalmas. Bolond voltam mert ez az Edward dolog jól is elsülhetett volna, és szánalmas mert magamat sajnáltatom a saját hibámért. Kész őrület. Fanny szerencsére mindig mellettem volt. Minden este átjött 'tanulni'. Szokásos elfoglaltságunkat űztük, régi videókat. Pont akkor nem ért rá mi

kor tényleg szükségen lett volna rá, ezért is fanyarodtam az Alkonyatra. Felnéztem már Facebook-ra valami újság reményében. "Markus Soover ismerősnek jelölt". A képeit elnézve nem csúnya. Barna, mélykék szembe simuló haj, izmos felsőtest. Éppen hogy visszaigazoltam, chaten rám írt.

- Szia mizu?!

- Szia! Semmi,amúgy ismerjük egymást? - sosem értettem az ilyeneket. Nem is ismerem akkor mi újság lenne?

- Még nem, de én szeretnék ismerkedni, szerintem nagyon szép lány vagy.

- Köszi :) - OMG! Erre mit írhattam volna?! Megcsalásnak számít ha találkoznék vele? Miért is lenne az, hiszen mi CSAK BARÁTOK vagyunk Edwarddal. Következő mondata:

- Tudnánk valahol találkozni? Már csak ha te is szeretnéd.

'Úristen!' - álltam fel az ágyról...boszorkány vagyok!

- Nem, mert nekem van barátom, bocsi. - ezzel a mondattal kijelentkeztem. 'Miért is írtam ezt? Talán mert szeretem? Nem, még nem, csak tudnám szeretni. Mit gondolhatott rólam mikor ott hagytam a vidámparkban? 21:00, még biztos nem alszik.' Lerejtettem a számomat és felhívtam.

- Haló, tessék?! - szólt bele Edward álmos hangon.

Megijedtem, jó volt ennyi idő után hallani a hangját de megijedtem. Amilyen hevesen tárcsáztam olyan gyorsasággal tettem le a kagylót. Hülye voltam hogy elengedtem, hagynom kellett volna magam de most már mindegy...